Két kötet a román megszállókról - Galéria

– A román megszállók által elkövetett apátfalvi vérengzés egy másik, levéltári kutatás miatt, tulajdonképpen véletlenül került a látóterembe. Ebből nőtt aztán ki a második könyv – mondta Marosvári Attila két, most megjelent kötetével kapcsolatban. A könyvek az Erőszakkutató Intézet égisze alatt jelentek meg. A Vérengzés Apátfalván (1919 június 23-24.) című korábban, rövidebb formában online változatban már olvasható volt, A román megszállási politika Magyarországon (1919-1920) viszont újdonság. A köteteket munkahelyén, a levéltárban mutatták be szerdán. A megjelenteket Urbancsok Zsolt levéltárvezető köszöntötte, majd a szerzővel a kiadó ügyvezetője, Gellért Ádám beszélgetett.

Puskát ragadtak

Ami Apátfalván történt, annak az volt az előzménye, hogy a helyi gazdák nem voltak hajlandóak eleget tenni a román hatóság rekvirálási felhívásának. Kapát, kaszát, puskát ragadtak és rátámadtak a megszállókra.

– Azt, hogy hogyan született meg az ellenállás gondolata a fejükben, természetesen nem lehet tudni – jegyezte meg Marosvári.

A kérdés azért izgalmas, mert a felkelőknek sikerült kizavarniuk a románokat és biztosan tudták, hogy a megtorlás a sokkal jobban felszerelt és nagyobb létszámú hadsereg részéről nem fog elmaradni. Voltak persze, akik elmenekültek, de olyanok is, akik ott maradtak, sőt harcállást foglaltak el a Száraz-ér partján és lőttek az érkező románokra. Akkor, illetve később, a történtek következtében összesen 39 apátfalvi vesztette életét. 

Románok a Dunántúlon

A magyarországi román megszállás politikáját vizsgálni pedig azért érdekes, mert – szemben a korábbi nézetekkel – a kutatások azt igazolták, hogy az idegen hadsereg nem egységesen kezelte azokat a területeket, amelyekre bevonult.

– A románok szándéka az volt, hogy az új határ a Tisza vonalától mintegy 20-25 kilométerre húzódjon. Ezt polgári közigazgatási zónának nyilvánították: bevezették a román közigazgatást, és egészen a visszavonulásig, 11 hónapig nem rekviráltak – magyarázta Marosvári. Ennek példája az egykor Csanád vármegyéhez tartozott Mezőhegyes, ahol a románok működtették a ménesbirtokot, még költöttek is rá és csak akkor fosztották ki, amikor kiderült, hogy ezt a területet mégsem csatolják el. A katonák viszont eljutottak a fővárosig, sőt a Dunántúlra is. Az ország ezen részén a kezdetektől fosztogattak, rekviráltak. Azt ugyanis már a legelején tudták, hogy ezeket a területeket el kell egyszer hagyniuk.

Még nem teljes a kép

Marosvári Attila a Délmagyarországnak nyilatkozva azt mondta, bízik abban, hogy a most megjelent művek nyomán később valaki megír majd egy komplett monográfiát a magyarországi román megszállásról.

– Megírásukhoz részben magyar forrásokat használtam, részben a korabeli román sajtót. Román levéltári anyagokat azonban – egy kivétellel – nem volt módom kutatni, pedig enélkül nehéz a teljes képet megrajzolni – hangsúlyozta.