Utcára dobott katonák

Az árvízi emlékmű mögött, megsárgult napilapok között bújt meg a fekete-fehér kép. Fiatal, mosolygós férfiak vannak rajta katonai egyenruhában. Ha jobban megnézik a képet, az egyenruhás férfiak mögött, áll egy kilencedik, meztelen felsőtesttel, mintha most lépett volna ki a sorozóbizottság szobájából. Bár talán csak egy alsónadrág van rajta, nem jött zavarba, bátran néz a kamerába, neki nincs takargatnivalója. A kép jobb szélén, az ülősorban lévő honvéd nyakát hatalmas, fehér kötés takarja – talán merevítő lehet? Ki tudja. Egy biztos, túl van a dolgon, a legrosszabbon – pókerarca nem árul el érzelmeket. A többiek pedig vérmérsékletük szerint tekintenek a kamerába, optimistán vagy cinkos mosollyal jókedvet színlelve. Végül is, ez egy komoly csapat, aki meg nem üti meg a mércét, még a végén megütik…

Mikor és hol készülhetett a kép? Talán Szegeden, valamikor az 1960-as vagy 1970-es években. Legalábbis azok a napilapok, amelyekkel együtt a hálátlan utókor az utcára dobta a képet, 1961-ben és 1975-ben jelentek meg. A megsárgult, töredezett szélű újságok között a korabeli Délmagyarország lapszámai is lapultak! Persze azok, akik átélték azt a kort, ezen nem lepődnek meg. Szeged és térsége évtizedekig elképzelhetetlen volt Délmagyarország-előfizetés nélkül.

Mi meg már azon nem lepődünk meg, hogy a hálás utókor gyakran hálátlan. A szülők, nagyszülők, dédszülők féltett emlékeit értéktelen lomnak tekinti, amitől jobb minél gyorsabban megszabadulni. Kollégám viszont lehajolt, felvette a földön fekvő képet, talán él még valaki azok közül, akik a fotón láthatók.