- Általában kerülöm az interjúalany szerepét, kérdezni jobb – ismeri el Tóth Szeles István, aki 1984 és 1995 között lapunk munkatársaként gyakorolta utóbbi művészetét.

– A Csörög rovatot szerettem nagyon, találkozni a való élet problémáival, bármilyen témában beszélgetni valakivel, aki felhívta a számot. Akkoriban magánházban laktam, de a telefonok révén megtudhattam, milyen gondok vannak egy lépcsőházban, jól működik-e a távhő. A Csörög kapcsán követtem el ugyanakkor egyik legnagyobb ballépésemet is: megbántottam egy hölgyet. A mai napig nem tudom elfelejteni. Úgy emlékszem, valamelyik zacskós tej minőségére panaszkodott, s én azt írtam az újságba: egy idős nő hívott. Másnap telefonált a lánya: 50-es éveiben járó édesanyja teljesen magába roskadt, nagyon fájt neki a jelző – érzékelteti a szavak súlyát Tóth Szeles István, aki immár 15 éve a szegedi gabonakutató sajtószóvivője.

Medgyesi Konstantin embermeséi lapunkban is megjelentek. Fotó: Frank Yvette

– Több mint 100 interjút készítettem a makói rendszerváltásról egy kutatáshoz. Ezekből az „embermesékből" jelent meg jó néhány a Délmagyarországban és Délvilágban, 2000 és 2002 között – kezdi Medgyesi Konstantin, a Móra Ferenc Múzeum sajtóreferense. – Egyik interjúalanyomat, Irénke nénit gyermekkorom óta ismertem, tudtam, nem szeret szerepelni, csak az én kedvemért vállalta a beszélgetést. A 20. század igazi szemtanúja volt, átélte az általam csak könyvekből ismert történelmi eseményeket. Gyermekként Móra Ferenc tanította neki a csillagjegyeket – milyen érdekes, a róla elnevezett intézmény munkatársa lettem –, többször járt náluk és bókolt neki József Attila, s amikor a szovjet hadsereg megszállta Makót, Malinovszkij marsall az ő Maros-parti kúriájukba költözött be. Jó, személyes viszonyban voltak – ezért fájdalmas a mai napig, hogy nem tudott elbúcsúzni tőle halála előtt – mondja a sajtóreferens, aki apaként is szívesen gondol a lapra: mindhárom gyermeke, Döme, Csanád és Zselyke születéséről beszámolt az újság.

„100 éve Veled ébredünk, Délmagyarország! Egy végtelenített körhinta, nincs megállás. Napról napra ott kell lenni az információk forrásánál, hogy hozzánk, olvasókhoz is időben eljusson. Szó szerint így történik naponta. A reggeli kávéhoz ki van teregetve az újság. Nem ismerem a kézbesítőt, aki hozza, de korán kelhet, mert 6 óra előtt, ha esik, ha fúj már a postaládában van a lap. 10 éve vagyok előfizető" – írja olvasónk, Síkhegyi Béláné.

Tóth Szeles István szerette a Csörög rovatot. Fotó: Frank Yvette

„Először a horoszkóp, ha nem is hiszek benne (csak ha jót ír). Utána a gyászközlemények, sajnos egyre több az ismerős név. Azután az olvasói oldal, a Csörög, majd a Megjöttünk rovat, ami jó lenne, ha hosszabb lenne... Csak ezután kezdem az első oldalt. Lokálpatriótaként érdekel, mi történt Szegeden, vagy mi fog történni pár napon belül. Ha alaposan átnézem, képben vagyok a város gazdasági, kulturális életét tekintve. Na és a színes fotók, azok a gyengéim! A játékokat sem hagynám ki. Színházban, mozielőadáson voltam már jó párszor ajándékjeggyel. A Napraforgó, a Szieszta, Szív Ernő gondolatai kellemesen megtörik a szárazabb hírek özönét. Így teljes a paletta. Itt élünk, fontos vagy számunkra, kedves Délmagyar! Boldog 100. születésnapot!" – kívánja olvasónk.

Ossza meg velünk történetét!

Kérjük kedves olvasóinkat, előfizetőinket: osszák meg velünk élményeiket, történeteiket! Rendszeresen jelentkező rovatunkban és a delmagyar.hu-n is bemutatjuk a beérkezett sztorikat. Jelentkezni a 62/567-817-es telefonszámon, ügyfélszolgálatainkon és a marketing@delmagyar.hu címen is lehet.