- 35 éve mint Kecskemétről „gyüttmönt" olvasom a lapot. Rendszeres előfizető vagyok. A MÁV-nál kommunikációs munkatárs is voltam, így szakmai kapcsolatunk is volt – fogalmaz Nagy József nyugdíjas vasutas, a Vasúttörténeti Alapítvány kuratóriumi titkára.

– Párom, Fehér Anikó ugyancsak kecskeméti, de jól beilleszkedett a szögediek közé. 8 éve ismerkedtünk meg – éppen május 22-én! Mostanra benőtt a fejünk lágya – élettársi szerepünket felváltjuk: megházasodunk. A dátumot megismerkedésünk évfordulójára tűztük ki: idén május 22-ére. Nos, a DM születésnapja lesz házasságunk születése is egyben! – vázolja a „menetrendet" az ismert vasutas.

– Az újságból tanultam meg olvasni – mutatja be az egy évtizedes kapcsolat első állomását a 74 esztendős Acsai Ferenc. Hűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az: „22 évig Tiszavasváriban dolgoztam a gyógyszergyárban. Elszakadtam a Tisza-parti várostól, de szegedi kötődésemet nem tudtam elfelejteni: előfizettem a lapra, utánam küldték.

Vitos György legszebb emléke: Gyurika (balról) és Gergő születéséről is beszámolt a Délmagyarország. Fotó: DM/DV

Futballrajongóként arra voltam a leginkább kíváncsi, mi történik a Szeollal, ezért a hétfői számot vártam legjobban. Általában szerdára ért hozzám". Olvasónk 1976-ban költözött vissza Szegedre, s lett a szegedi egyetem munkatársa. Petőfitelepi otthonában már nem kell ennyit várnia a hírekre: a friss lapot hajnali 4 és 5 óra között megtalálja postaládájában.

– Nagyon sokat köszönhetek Bagaméry Laci barátomnak – szerintem ő a szegedi sportújságírás koronázatlan királya! – vallja Vitos György, lapunk egykori munkatársa.

Ez ám a bajusz! Nagy József, a Vasúttörténeti Alapítvány titkára és párja, Fehér Anikó születésnapunkon mondja ki az igent. Fotó: Schmidt Andrea

– Cikkeim a 80-as, 90-es években szinte futószalagon jelentek meg a Délmagyarország és a Délvilág hasábjain. Közel 300 tudósításról, riportról és portréról van szó, amelyek közül a legnépszerűbbek az egykori válogatott szegedi labdarúgókról (például Baróti Lajosról, Kalmár Györgyről, Gilicz Istvánról) készített mélyinterjúk voltak. A DM-nek köszönhetek egy fantasztikus amerikai sportélményt is. A 90-es évek végén Floridában jártam, és egy bérkocsival eljutottam Orlandóba. Az Orlando Magic–Los Angeles Lakers telt házas, szupernek ígérkező kosárrangadóra már nem kaptam jegyet, próbáltam hát mozgósítani a DM-tudósító igazolványomat, nem hiába… Hirtelen valaki erősen hátba veregetett, amikor meglátta a DM-logót az igazolványon: itt egy magyar srác, ráadásul délmagyaros! – kiáltotta az öregúr vidáman, majd angolul beszélt a helyi rendezőkkel, és így csodálatos helyre, a VIP-szektorba kerültem, ahol italokat, szendvicseket is felszolgáltak a törzsvendégeknek! Később kiderült, még az 50-es években disszidált Szegedről Amerikába, majd ott újságíróként is dolgozott a jótevőm… Ráadásul a DM-igazolványt látván még erős nosztalgiázásba is kezdett idegenbe szakadt egykori hazánkfia – meséli Vitos György, az immár 111 éves szegedi futball (és a bajnok Debrecen) állandó krónikása, 25 sportkötet írója.

– De nem ez volt a legnagyobb élményem a Délmagyarral – teszi hozzá –, hanem amikor édesapaként kétszer is átélhettem a semmihez sem hasonlítható élményt: mindkét fiam, Gergő és Gyurika születéséről is precízen beszámolt az újság! Így most én is ezt kívánom: boldog születésnapot, kedves Délmagyar!

Ossza meg velünk történetét!

Kérjük kedves olvasóinkat, előfizetőinket: osszák meg velünk élményeiket, történeteiket! Rendszeresen jelentkező rovatunkban és a delmagyar.hu-n is bemutatjuk a beérkezett sztorikat. Jelentkezni a 62/567-817-es telefonszámon, ügyfélszolgálatainkon és a marketing@delmagyar.hu e-mail címen is lehet.