Kit ugat meg jobban a kutyánk?

Makacsul tartja magát az a városi legenda, hogy a kutya megugatja a kerítés mellett elhaladó részegeket, hajléktalanokat, egyenruhásokat és romákat. Vajon e "bölcsesség" terjesztői saját előítéletüket vetítik a kutyára? Vagy van alapja is a megfigyelésnek?

- A kutya nem előítéletes, nincs is erre képessége – szögezi le [namelink name="Korom Gábor "] kutyaoktató, a Népszigeti Kutyaiskola vezetője. - Akkor jelenik meg viselkedésében az agresszió, ha olyan impulzust kap, ami ezt kiváltja. Ilyen például a bizonytalan viselkedés, amit a kutya félelemnek értelmez. A kutya bizonyos öltözködéshez vagy viselkedéshez is társíthat emlékeket. Ha jön valaki egy kerékpáron, és petárdát dob rá, akkor legközelebb egy másik kerékpáros érkezésétől is el fog szaladni. Az is feltételezhető, hogy olyanokat ugat meg, akik korábban hergelték a kerítés mögül, amikor mi nem voltunk ott. De ez nem is hasonlít az emberi előítéletességre!

A kutya egyszerűen csak jelezni akar

Kerítésre szerelhető kutyakémlelő ablak az Amazonon.

[namelink name="Joó András"], pulitulajdonos vidéki házában tartja kutyáját. – A puli remek jelzőkutya, semmi sem történhet a kerítésen túl, anélkül, hogy ne szólna. Én azt tapasztalom, hogy a kutya egyénekre, helyzetekre reagál, nem általában valamire.

A gazda szerint kutyája elsősorban azért ugat, hogy figyelmeztessen. Igaz, hogy egyes emberekre jobban ugat, de ennek az egyénnel kapcsolatos oka van. Ha megérzi a vendég félelmét, akkor azért ugat, hogy átvegye az irányítást. Vannak, akik önkéntlenül nagyobbnak akarnak látszani, hogy megijesszék a kutyát; őket meg azért ugatja jobban, mert a fenyegetést is nagyobbnak látja. A kutya a maga módján értelmezi az egyén testbeszédét.

Ha a felső fogsor is látszik, nem tetszünk neki... Fotó: Magasi Dávid
Dr. Topál József viselkedéskutató szerint a kutyák nagyon jól olvassák az emberi viselkedést, így a saját spontán testbeszédünkkel is beszélünk nekik. A feszültségünk, arckifejezésünk, testtartásunk is kifejezi, ha nem szeretünk valakit. Ilyen értelemben a kutya átveszi viszonyulásunkat más emberekhez, és a saját előítéletünk lehet a legvalószínűbb oka a kutya feltételezett „előítéletének".

Van azonban más is, még a falkás időkből

- Mint eredetileg falkában élő ragadozóban, a kutyában ösztönös averzió is van a furcsán mozgó sérült, beteg, vagy egyszerűen csak jellegzetesen más szagú és kinézetű egyedek iránt – mondja a viselkedéskutató. - Ezen alapul az is, hogy valóban a legtöbb kutya jellegzetesen reagál a megbomlott mozgáskoordinációjú emberekre, például a részegekre. Sok kutya sajátosan viselkedik akkor is, ha olyan valaki közelít felé, akinek az általa ismert emberekhez képest eltérő szaga van, például egy hajléktalanhoz. Sőt, a kutya a megszokott bőrszínt is figyeli, és a viselkedése más lesz egy színes bőrű emberrel szemben, ha a fehér bőrt szokta meg. Ha valaki fél a kutyától, akkor ez öntudattalanul is megjelenik bizonytalan viselkedésében. Ugyancsak a falkában élő ragadozó múltra vezethető vissza, hogy ez sok kutyából agressziót, támadást válthat ki. Ez azonban természetesen nem azonos az emberi előítélettel.

Önbizalomhiányos kutya postást keres

Ha a kutyának baja van az egyenruhásokkal, annak oka más lehet. Ez inkább az egyéni tapasztalatok hatására alakulhat ki. A postás például, mondja dr. Topál József, a kutya szemében olyan ember, aki rendszeresen megpróbál betörni az ő területére, de végül mindig visszavonul; matat egy kicsit a postaláda körül, majd elmegy. A kutya, megugatva őt, hamar arra a téves következtetésre jut, hogy a postás fél tőle, hiszen sikeresen elriasztja. Emiatt egyre magabiztosabb, esetleg egyre támadóbb lesz vele szemben. Mivel régebben a postás egyenruhában járt, előfordulhat, hogy a kutya ezt a következtetést alkalmazta más egyenruhásokra is.