Elszomorító lett a Vigadó vége

Elbontották a Vigadót, MÉH-be került a cégér – ezt a címet kap­ta lapunk 2014. május 13-i cikke. Az újszegedi liget egykor legendás szórakozóhelyét sok éven át árulták, hosszú történet végére került pont, amikor a liget felújításakor döntöttek a lebontásáról. A Vigadó az 1880-as évektől a privatizáció­jáig kísérte végig a szegediek életét. Egyszer-­egyszer még feltámadt má­­jus elsejé­­re, egyetemi buli­ra, de a két­ezres években már rettenetes állapotával került be az újságba, 2000-ben pedig egy hajléktalan felgyújtotta. Találkoztunk ott sza­­tírral is, aki csak cipőt viselt.

1934 óta vasbeton

Halmay Andor tervei alapján 1883-ban épült a Vigadó és egy cukrászda a város legnagyobb parkjában – a liget az 1860-as évek óta volt kedvelt pihenőhely. Eleinte az úri közönség látogatta, az 1900-as évek ele­­jén majdnem lebontották, vé­­gül a felújítás mellett döntött a város.

1909-ben kezdett el járni Újszegedre a villamos, ami jót tett a forgalomnak, de az első világháború és a francia megszállás véget vetett egy időre a vigasságnak. Ha megnézünk egy korabeli képeslapot, nem ismernénk meg az épületet. Vasbeton arculatát 1934-ben kapta, akkor építtették és ne­vezték át a Virágh testvérek, akik bérbe vették a cukrászdát – de a Vigadó név rajta ragadt.

Kulturáltan is szórakoztak

A korabeli Délmagyarországból kiderül, hogy a kulturált szórakozásnak is adóztak. Felléptek színtársulatok, tartottak dalesteket is. Nem volt mindegy az sem, ki működteti. 1929-ben tí­­zen pályáztak a bérletre, fontosnak tartották, hogy „bérlője tisztes­séges, vallásos vendéglős legyen, aki ne uzsorázza ki a vá­­ros egyetlen üdülőhelyének nyári látogatóit lehetetlenül ma­­gas uzsoraárakkal”. 1931. au­gusztus elsején botrányos eset került be a lapba. Egy részeg fiatal kereskedő kötözködött a Vigadó teraszán, majd a főpincér arcába vágta a poharat.

Feketézők, figyelem, a Vigadóban fekete is lesz – ezzel csábítottuk a ligetbe a népet az 1957-es május elseje előtt. A kommunis­­ta hatalomátvétel után államosították, második virágkorát az 1960–70-es években élte, a fiatalok egyik kedvenc találkozóhelyeként. 1972-ben felújították, 1976 júniusában indult a vita a lapban: zajos-e vagy sem? A vendégek kétségbe vonták, hogy az este kilencig tartó szombat–vasárnapi teadélutánok annyira zavarnák a pihenésben a környéken lakókat.

Parkosították a helyét

A rendszerváltás után a Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat részeként privatizálták, a Tiszavirág zónázó és a Bárka vendéglő korábbi bérlője vette meg. A tulajdonosnak nem volt nagy mozgástere: felújíthatta volna az épületet, ha mást akar, legfeljebb 2 százalékban építhették volna be a védett ligetben fekvő telket. 15 éve lakatlan, írtuk meg 2007. szeptember 27-én. 2013-ban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség volt vezetője vette meg 35 millióért, ugyanannyiért továbbadta a városnak. Parkosították a helyét.