2021.04.01. 08:30
Áprilisi és egyéb tréfák lapunkból
Április elseje a bolondok napja, de nem csak áprilisban lehet megviccelni embertársainkat. Szeged népének nem kellett dátum egy-egy jól sikerült beugratáshoz. Lapunk híreiből válogattunk, a színházi kutyavásártól a gonosz Mikuláson át a barátok ízetlen tréfájáig.
Az ominózus cikk.
„Szeged a tréfacsinálók hazája. Ősidőktől fogva a tréfák, gyilkoshumorú beugratások és történetek eldorádója volt. (...) itt tulajdonképpen nem egyszer volt egy évben április elseje, hanem egész esztendőn keresztül azon törték (...) eleink a fejüket, hogy tréfálhatnák meg jóbarátjukat, szomszédjukat (...) és (...) haragosaikat. Sajnos, ez a tréfás, mókás kedv lassan kihal a szegedi népből.„ – írta lapunkban 1940. március 31.-én Csányi Piroska.
A cikkben rögtön közöltek egy jól sikerült áprilisi tréfát is. A szegedi színház gondnokát, Bózsó Istvánt tréfálták meg a színészek azelőtt pár évvel.
Kutyavásár a színházban
Hirdetést adtak fel az újságokba a nevében: „Lirpa névre hallgató kiskutyám elveszett. Hasonló kedves, okos kiskutyát magas áron vásárolok.„ A Lirpa az April visszafelé, de ezt senki nem vette észre. Már reggel 7 óra tájban tele volt a színház épülete ”csaholó, ugató, szűkölő, vonyító ebnépséggel.„, egész nap „kutyavásár” volt a színházban. Este hétkor a gondnok nem bírta tovább, táblát tett ki: „Kutyát már vásároltam!”
Hasonló tréfát űztek nem is olyan régen, 2008 őszén egy mindszenti kocsma tulajdonosával.
Országos lapba adott fel valaki hirdetést a nevében, miszerint kóbor kutyát, macskát, háziállatot magas áron vásárol és ebbefogó jelentkezését várja. Még a szomszédos megyéből is jelentkeztek. A kocsma vendégei rendszeresen ugratták: induljon haza, meghozták a kutyákat.
Büntetett a Mikulás
A 2008-as tréfa és a cikk eleji idézet is mutatja: nem kellett dátum a szegedieknek egy jó vicchez. Rögtön 1912-ben, lapunk második évfolyamában találtunk rá a december 11-ei hírre, miszerint valaki az egyik előkelő belvárosi szállodában fölcsapott gonosz Mikulásnak. Némelyik vendég a szobája ajtaja elé kitett cipőkben
Mikulás napján kellemetlen meglepetést talált: vazelint, korhadt virágot, fogpiszkálót, csirkecombot.
Néhány nap múlva megismétlődött a tréfa. Ezúttal vízzel öntötte tele az ismeretlen tettes a vendégek cipőit – mindet, amit az ajtó elé tettek. Két artistanőt gyanúsítottak, akik már űztek hasonló viccet egy kollégájukkal: tagadtak.
1932. június 6-án egy különös makói „diákszerenádról” adtunk hírt, bizonyítva, hogy a meredek tréfák nem idegenek a megyeiektől.
Azok a gimnáziumi tanulók, akiket a tanév végén a szigorú tanár megbuktatott, kőzáport zúdítottak az ablakaira.
Amikor az ablakok csörömpölve összetörtek, tucatszámra dobálták be a záptojásokat az ablakon. A szokatlan diákcsíny ügyében a rendőrség nyomozást indított.
Kínos áprilisi tréfa
1934-ben egy fiatal házaspárt ért igen kínos, de jól kidolgozott áprilisi tréfa. A kereskedő férj felesége ”hallatlanul féltékeny„ volt, ezt használták ki a barátok, írtuk meg április 19-én. Valahonnan szereztek egy bírósági végzést és azon közölték a férjjel, hogy a bíróság havi 50 pengő gyerektartási díj megfizetésére kötelezte. Egy embert bírósági kézbesítőnek öltöztettek, és akkor küldték az álvégzéssel a lakáshoz, amikor tudták, hogy csak a feleség van otthon.
A fiatalasszony felelősségre vonta a férjét, aki a faggatásra végül bevallotta, hogy tényleg él valahol két gyermeke legénykorából, lehetséges, hogy miattuk fogta perbe valamelyikük anyja. Másnap megtudták, hogy a barátok tréfálták meg őket – de ami kiderült, azt vissza nem vonhatták.
A tanárok kedvence lehetett
A neves humorista, Boncz Géza saját diákcsínyeiről mesélt lapunk újságírójának 1992-ben, amiket Szegeden követett el az 1950-es években. „Tangó pasztával bekentem a táblát, így nem tudott rajta írni a fizikatanárnő. Az iskolarádió hangszórójába zsíroskenyeret tettem, nem szólalt meg. Egyszer pedig pálpusztaival kentem be a katedrát”.