A fiatalokat az elkeseredés vezérelte: végzetes döntést hoztak, de túlélték, és egybekeltek
Ma már nem sokan tudják, hogy Szegednek egykor lóversenytere is volt azon a részen, ahol ma a Vadaspark lakópark és a mögötte lévő ligetes rész fekszik. 1931-ben, amikor már nemigen használták, különös szerelmi dráma játszódott le a területen.
Megdöbbentő szerelmi dráma játszódott le a lóversenytéren, kétszer is eldördült a pisztoly. Fotó: DM
Megdöbbentő szerelmi dráma a lóversenytéren – ezzel a címmel jelent meg az 1931. július 31-i Délmagyarország cikke, amiből az derült ki, hogy a mentők egy súlyosan sebesült leányt szállítottak be a sebészeti klinikára. A rendőrség központi ügyeletére mindeközben előállítottak egy fiatal gyári munkást, akit rövid kihallgatás után őrizetbe vettek.
Gyógyíthatatlan beteg
A húszéves Szécsi István forgópisztollyal lőtte le Nagy Rózsi 18 éves varróleányt. Vallomásából hamar megtudták a nyomozók, hogy nem csak a lányt akarta megölni. A fiatalok évek óta szerették egymást, össze akartak házasodni, de kiderült, hogy István gyógyíthatatlan vesebajban szenved.
Ezért döntöttek úgy, hogy közös öngyilkosságot követnek el, István először Rózsival, majd magával is végez.
Megdöbbentő szerelmi dráma játszódott le a lóversenytéren, kétszer is eldördült a pisztoly. Fotó: DM
István kétszer rálőtt szerelmére a lóversenytér levente lövészárkában, majd várt két órát, és miután a lány még mindig élt, harmadik lövés helyett inkább elrohant segítségért. Találkozott az apjával, aki a lányt ölben vitte a házukba, közben a fia mentőért telefonált. A pisztolyt a Cserepes sori tóba dobta.
Mégis házasodtak
Rózsi súlyos sebeket kapott, de túlélte a sikertelen közös öngyilkosságot. Miután magához tért, megerősítette szerelme vallomását.
A fiatalok már a kórházban találkozhattak, és megbeszélték, a következő héten mégiscsak összeházasodnak.
A bűnvádi eljárás tovább folyt Szécsi István ellen, de szabadlábra helyezték. Azzal érveltek többek között, hogy gyógyíthatatlan beteg, szökésétől már csak ezért sem kell tartani.
Ma már nem sokan tudják, hol volt Szeged lóversenytere. 1885-ben rendezték meg az első versenyt a mai Vadaspark lakópark és a mögötte fekvő ligetes rész területén. A pálya mögött legelő húzódott a Sancer-tavakig. A Cserepes sori, lebontásra ítélt, egykori piac helyén vízjárta lapály volt akkor még.
Több ezren a pályán
Az első lóversenyt 1885-ben tartották, ekkor még nem volt sem bukméker, sem állami engedély – állt 2016. október 23-i DélmagyArchív cikkünkben, ami összefoglalta a pálya történetét. Az 1900-as évek első évtizedében a Szegedi Gazdasági Egyesület szabályos versenypályát építtetett, az első modern lóversenyt itt rendezték meg 1909-ben. Jó időben több ezer ember jelent meg a pályán, volt büfé, lelátó, katonazenekar.
Az első világháború megakasztotta a lóversenysportot is, legközelebb 1920-ban rendeztek versenyt. 1928-tól ismét használaton kívül állt a pálya, 1931-ben elbontották a lelátót, később egy rövid ideig ott működött a széna- és fapiac. 1933-ban rendeztek a területen még egy utolsó versenyt, amelyen már nők is elindulhattak az úrlovasok között.
Annyira veszteséges lett, hogy a győztes zsokékat sem fizették ki.
