Délmagyar logó

2017. 11. 24. péntek - Emma 4°C | 11°C Még több cikk.

Sortűz a Takaréktár utcában

Szeged – A Móra Ferenc Múzeum virtuális kiállítótermében ma a szegedi 1956-os események legszomorúbb pillanataira, a Takaréktár utcai sortűzre emlékezünk. Tartsanak velünk: képek annó.
Péter László az 1956-os szabadságharc és utóélete című írásában így emlékszik vissza a történtekre – megjelent: Belvedere Meridionale, Szeged, 2007, 71–83.

„Október 26-a, péntek volt akkor, amikor a szegedi események legjelentősebbje, a Takaréktár utcai sortűz is eldördült. 11 órára gyűlést hirdettek a Széchenyi térre, de ezt a katonai közigazgatás megtiltotta. A tömeg viszont fölvonult, és jött a Kálvária utcán. Ezt az egyetemi könyvtár ablakából láttam, és akkor lementem, és csatlakoztam hozzájuk. A tömeg az Oskola utcán keresztül ment, a Stefánián a pártbizottság, a későbbi sajtóház előtt.

Elfelejtettem mondani, hogy 24-ére virradó éjszaka eltüntették a Lenin–Sztálin-szobrot. Éjszaka odamentek, katonai gépkocsikkal, és a katonák eltüntették. Tehát volt foganatja Baróti javaslatának, még ha később felelősségre vonták is őt ezért. Elvonultunk a pártház előtt, és bekanyarodtunk az Arany János utcába. Onnan a tömeg két részre vált. Az egyik része ment tovább a kiskörúton, a Kálvin tér felé, a másik része bekanyarodott a Takaréktár utcába. Kitöltötte a Takaréktár utca teljes szélességét. Ekkor vettem észre, hogy a csapat elején ott van Baróti Dezső rektor, Nyíri Antal, aki korábban a főiskolának tanára volt, akkor már egyetemi tanár, éppen akkor a bölcsészkar dékánja, és Korpássy Béla, az orvosi kar a dékánja. Ők vezették a tömeget. Ekkor én oldalt megkerültem a tömeget, és csatlakoztam hozzájuk az első sorba.

Akkor már odaért a nép a Széchenyi tér sarkára. A villamos sínen fölsorakozva már ott álltak a kiskunmajsai katonák, csőre töltött géppisztollyal. Baróti elment, hogy tárgyaljon ezzel a Botond Gábor őrnaggyal, de eredménytelenül. Amikor visszajött, sápadtan mondta, hogy nincs segítség, nincs mentség. Ezt szerette volna közölni a tömeggel. Azt javasoltam neki, menjen föl az írószövetség erkélyére. A Takaréktár utca 6. számú háznak van erkélye, ott volt akkor a szegedi írócsoportnak a helysége, és éppen erkély is volt hozzá. Baróti odament, próbált volna a tömeggel értekezni, de nem lehetett, mert kiabáltak, az egész utca tele volt emberrel, tehát nem hallották meg, amit mondott. Baróti már indult lefelé, amikor mi, Nyíri Antallal meg Korpássy Bélával, mellettem egy villamos-kalauznő volt, sötétkék posztóruhában, csatárláncot fogtunk, és szemben a tömeggel, próbáltuk visszatartani őket. Mi hiába kiabáltuk, hogy nem lehet tovább menni, mert a katonák ott vannak már, a tömeg hátul, már 20 méterre sem hallotta, amit mi kiabáltunk. Úgyhogy nyomtak bennünket hátra – mi szemben voltunk a tömeggel –, és egyszer csak eldördült a sortűz. Ha célzott lövést adtak volna le, akkor nem beszélnék itt, nem élnék, de nyilván – némelyek szerint a fák ágaitól meg az épületektől – gellert kapott golyó ölte meg Schwartz Lajost; mások szerint a betonba, a járdába lőttek, de ez nem lehet, mert annak a nyomát lehetett volna látni. Ellenben az oldalsó falakon van egy kis beugró, meg tudom mutatni, Vida Mihály filmjén mutattam is –, beugrottam oda. Ott a falakon sokáig lehetett látni golyónyomokat, később eltüntették őket. Mikor én oda beugrottam, láttam, hogy fekszik előttem egy fiatalember, olyan szürke arccal, mint amilyen szürke a ruhája; két keze ökölbe szorítva, mint ahogy a csecsemőké, mikor hanyatt fekve alszanak, ő is így tartotta az öklét. Vér nem folyt alatta. A boncolás később megállapította, hogy hátulról kapta a golyót, guggoló helyzetben, tehát valószínűleg lehajolhatott, amikor kezdtek lőni, és úgy kaphatott golyót. Ez volt Schwartz Lajos. Azután láttam még, hogy a túloldalon, a mostani OTP bank helyén – akkor SZTK-rendelő, orvosi rendelő volt –, egy férfi a vállán vitt egy nőt, akinek a feneke csupa vér volt. Csak a rendszerváltoztatás után nyomozhattam ki, hogy Mihály Erzsébetnek hívták, amputálták is a lábát. Egy kisipari szövetkezetnek volt az adminisztrátora."

Mai felvételeink akkoriban készültek a helyszínre tartó tömegről, egy másik csoportosulásról, Schwartz Lajos temetési menetéről, a Rókusi temetői felravatalozásáról és a szomorú novemberről, amikor bizony tankokkal védték a szovjet elvtársak Szegeden a városházát.

Képek annó, a Móra Ferenc Múzeum virtuális kiállításából. Nézzen be hozzánk!

Olvasóink írták

  • 3. qrumpli 2013. október 29. 23:04
    „Nem gyűlölök senkit inkább sajnálom őket.”
  • 2. _csutak_ 2013. október 29. 17:24
    „@ qrumpli:
    Aki gyűlölődik az nem különb attól akit gyűlöl :(”
  • 1. qrumpli 2013. október 29. 15:59
    „Érdekes a sok okostojás aki arról pofázott ,hogy nem is vólt sortűz most mért nem veri a nyálát?
    Talán akik leverték a forradalmat jobb volna ha nem ugatnának tovább.
    Nem gyűlölöm őket, ez több annál.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szovjet emlékműnél történt

A Móra Ferenc Múzeum virtuális kiállítótermében ma újra öt fotót mutatunk, 1956 októberéből: így verték le a vörös csillagot és a címert a szovjet emlékműről. Tartsanak velünk: képek annó. Tovább olvasom