Hogy az utóbbi időben többnyire a magyarok nyertek a szerbekkel vívott pólós csatákban, nem sokat számított az athéni olimpiai döntő előtt, hiszen más egy csoportmeccs - amelyen egyébként 6-4-re Benedekék diadalmaskodtak az itteni pólós torna nyitánya gyanánt -, és megint más az, amikor a zárómérkőzésen, ugyanabban a szereposztásban az olimpiai aranyérem a tét.
Az arany, amelyből a szerb-montenegrói alakulat elődei, a jugoszlávok hármat is bezsebeltek, az utolsót azonban még 1988-ban, míg a magyarok a vízilabdás történelemben hetedik ötkarikás sikerként négy éve, Sydneyben értek fel a csúcsra. Ekként persze ott is akartak maradni az athéni finálét követően is...
A lelátó népének hangpárbaját mindenesetre a piros-fehér-zöld "arci díszekben" pompázó, kifestett fizimiskájú, nemzeti zászlókkal is felszerelkezett szurkolók nyerték, viszont az Olimpiai víziközpont nagymedencéjében zajló aranyháború első csatája szerb részsikert hozott: Ciric elhozta a labdát Biros elől, majd az akció befejező embereként kilőtte a jobb felső sarkot (0-1). Hetvenöt másodperc elteltével két, 145 lepergése után pedig már - újabb emberelőnyükkel is élve - három góllal vezettek a kékek (0-3). A szépítés egyre késett, mert előbb Kiss G., majd Kásás rontott ziccerben. Kiss aztán jóvá tette mulasztását, bő öt perc múltával fórból betalált, s ugyanő az első negyed legutolsó pillanatában kapott büntetőből másodszor is eredményes volt (2-3).
A folytatásban az egyhangúság nagyon is szívmelengetőnek bizonyult: megint Kiss következett, emberelőny végén hatalmas gólt zúdított a bal felső sarokba (3-3). Sajnos Ikodinovic labdája is egyenes utat lelt Szécsi kapujába (3-4), Benedek viszont példamutató megúszás pompás lezárásaként pattintott pazarul a jobb felsőbe (4-4). Fór és gól ott (4-5), a Kásás-bomba viszont a hálóőr Sefik fején landolt. Ám ami késik, nem múlik: egy végletekig kijátszott, szemet gyönyörködtető, a labdát kézről kézre járató akció slusszpoénjaként Varga T. egyenlített (5-5).
A harmadik hét perc magyar védekezési hibával indult, majd folytatódott, meg is lett a következménye (5-7). Aztán sokáig semmi, helyesebben csupa rontás mindkét oldalon, Kásás például másodjára is "főbelőtte" Sefiket, így maradt a kétgólos hátrány. Rettenetesen nehéz hajrá várt a magyarokra...
Kásás a "jóvátétel" jegyében végre villant, hatalmas gólt ragasztva a léc alá (6-7), majd 3:39-nél megint ő jött: büntetőből volt irgalmatlanul pontos (7-7). Kezdett drámaivá fejlődni a helyzet: 2:17-nél átvette a vezetést a magyar csapat, miután Kiss G. negyedszer is betalált (8-7). Másfél perc volt vissza, amikor a szerbek megint elhibáztak egy emberelőnyt, 46 másodperc, amikor Kemény Dénes időt kért, de nem lett eredménye, aztán még egy lövés szerb oldalról, de Szécsi véd, vége, eldőlt, Magyarország olimpiai bajnok, 2000 után újból, összességében pedig nyolcadszor a pólóhistóriában!
S ahogy lenni szokott ilyen diadal után: minden magyar a vízben, a boldogság határtalan, de hát hogyne lenne az...
Magyarország -
Szerbia-Montenegró 8-7 (2-3, 3-2, 0-2, 3-0)
góldobók: Kiss G. 4, Kásás 2, Benedek, Varga T. 1-1, illetve Sapic, Gojkovic 2-2, Ciric, Ikodinovic, Udovicic 1-1
11°C
Hozzászólok! 
