Szeged - delmagyar.hu

Natasa nyert, kezeket a magasba Fotó: Karnok Csaba

Sokan még álmosan a szemüket dörzsölték, itták a második, harmadik, vagy negyedik kávét, amikor Joób Márton (C1 500 m), pár perccel 8 óra után, a 7. helyen ért célba.

– Ez is szép eredmény – mondta Vass György, a Démász-Szegedi VE egykori elnöke –, de majd most figyelj, jön Natasa! Ne is kérdezz, ilyenkor, az izgalomtól, a drukktól már azt sem tudom, fiú vagyok-e, vagy lány...

És feltűnt az óriáskivetítőn, a starthoz közelítve, Janics Natasa. Hatalmas taps, tülkölés, fütyülés köszöntötte. (Aki a környéken még nem ébredt volna fel, az valószínűleg ijedten ugrott ki az ágyából...) Remekül sikerült a rajtja, s végig a fél kilométeren a már említett tülkölés, fütyülés kísérte. Mintha erőt adott volna, egyre jobban elhúzott a riválisoktól, az olasz Idemtől, a kanadai Brunet-től és a német Wagnertől. Végül majd másfél hajónyi előnnyel, imponáló magabiztossággal nyert. Olimpiai bajnok! „Szép volt, Natasa!" – zúgott a frissiben Klauzál-kórus. Akadtak akik előkapták mobiljukat, telefonáltak, SMS-t küldtek – a jó hír szállt az éterben. Közben Natasa szájáról leolvashattuk: „Én vagyok a legboldogabb ember a világon!" – majd mintha a téren érte szorítóknak integetett volna a hajóból, Athénból.

– Nagyon szurkoltam neki, talán egy kicsit jobban, mint mások – árulta el Petrovics Máté, Petrovics Kálmánnak, a Démász-Szegedi VE ügyvezetőjének a fia –, hiszen hét héten keresztül együtt edzőtáborozhattam vele. Ez óriási megtiszteltetés volt a számomra. Ott jobban megismerhettem, rendkívül szimpatikus, kedves egyéniség, úgy viselkedik, mint egy tini, olyan, mint egy nagy gyerek. De nagy versenyző. Biztam benne, tudtam, olyan második kétszázötvene van, ami meghozza számára a sikert. A páros? Azt is megnyeri!

Sokan mondhatják: a fiatal jós nem vállalt túl nagy kockázatot. Ez nem igaz. Ott volt ugyanis a kettes mezőnyében a német aranynégyes fele, vagyis Birgit Fischer és Carolin Leonhardt, nem tudhattuk, mire lesznek képesek. Igaz, Angyal Zoltán szövetségi kapitány is úgy vélekedett: „Nem hibázhatnak, meg kell, hogy csinálják". Ezt hallva százan bólogattak. Ismét csak az első kétszázötven méter volt szorosabb, utána Natasa és Kovács Kati begyújtotta a rakétákat. Nem kellett izgulni, csak örülni, ünnepelni! Tülkölés, duda, „Megcsinálták", „Ilyenkor jó magyarnak lenni" – hangok, zajok, mondatok kavarodtak össze.

– Nem találok szavakat – közölte Kecse Nagy Sándor, a Démász Rt. kommunikációs osztályvezetője, a klub elnökségi tagja, miközben kövér könnycseppek gurultak le az arcán és szorongatta azt a dudát, amit egy másodperccel előtte még teli tüdőből fújt. –
A magyar lányok a legjobbak! Nem szégyellem, férfiként is megsirattam mindkét győzelmet.

– Ki volt éhezve Szeged, a város sportközvéleménye erre a sikerre – vette át a szót Szentgyörgyi Pál sportért felelős alpolgármester. Fantasztikus volt, ahogy Vitray Tamás fogalmazott, úgy otthagyták ellenfeleiket, mint a pinty. Boldogok és büszkék vagyunk, nagyon várjuk haza bajnokainkat!