Délmagyar logó

2017. 04. 28. péntek - Valéria 14°C | 23°C Még több cikk.

Köszönjük, Athén! Találkozunk Pekingben

„Welcome home!" – így fogadta Athén három héttel ezelőtt az olimpiára érkező látogatót. És a játékok valóban hazaérkezett. Minden szempontból tökéletes versenyt rendezett a görög főváros.
„Welcome home!" – így fogadta Athén három héttel ezelőtt az olimpiára érkező látogatót. És a játékok valóban hazaérkezett. Minden szempontból tökéletes versenyt rendezett a görög főváros, pláne annak tudatában, hogy elsősorban amerikai sugallatra többen is kétkedve várták a rendezvényt. A magyar szereplést beárnyékolta Fazekas és Annus doppingügye, ám ettől függetlenül elmondható: a nyolc arany-, hat ezüst- és három bronzérem legalábbis megfelel az előzetes várakozásnak.

A görög kislány vasárnap éjjel elfújta a lángot, és ezzel hivatalosan is véget ért a XXVIII. nyári olimpiai játékok Athénban. Jelzőket elég nehéz találni a történtekre, már csak azért is, mert maga a tudósító is a csodálatos sportforgatag tátott szájú szemlélője volt, és bizony, az érzelmeket sem könnyű félretenni, amikor a nagyszerű 16 nap-
ra visszagondolok. Valamiféle mérleget mégis illik vonni a világ sportja, a magyar eredmények, illetve az athéni rendezés kapcsán.

Ázsiai „veszedelem"

Az olimpia legeredményesebb sportolója Michael Phelps, az amerikai csodaúszó lett hat aranyérmével, az éremtáblázat élén pedig az Egyesült Államok végzett. Ebben tulajdonképpen nincs semmi meglepő. A második helyet azonban Kína szerezte meg, és mivel 2008-ban Pekingbe költözik az olimpia, gyaníthatóan négy év múlva sporttörténeti rendszerváltás történik – Kína lesz a világ legeredményesebb sportnemzete. Valójában ez nem is olyan nagy szenzáció. Az elmúlt évtizedben rendkívül tudatosan, néha a szabályokat súroló módszerekkel (gondoljunk csak a kínai atléták és úszónők váratlan megjelenésére és eltűnésére) lépdelt egyre feljebb és feljebb, és mostanra csupán egyetlen lépcső választja el a csúcstól a Föld legnépesebb országát.

Ázsia egyébként is maga mögé utasította a többi földrészt, Japán és Korea egyaránt a tízben végzett az éremtáblázaton. Az ötödik kontinens, Ausztrália is őrzi Sydneyben megszerzett előkelő pozícióját, Európát pedig – ha sokáig nem is így nézett ki – még mindig Oroszország és Németország vezeti a sorban.

Nagy győzteseket és nagy veszteseket természetesen ezúttal is produkált a sors. Phelps mellett a kétszeres győztes marokkói futó, El-Guerrouj, az argentin férfi kosárlabda-válogatott, a döbbenetesen izgalmas női kézilabdadöntő, mindenképpen a sor élére kívánkozik. Ebbe a sorba tartozik hál’ istennek a magyar férfi vízilabda-válogatott, már csak azért is, mert a sportág történetének egyik legfordulatosabb mérkőzésén szerezte meg az aranyérmet. A nagy vesztesek élére a házigazdák két sprintere, Kenterisz és Thanou kívánkozik, de sajnos itt is találunk magyar főszereplőket Annus és Fazekas személyében. Négyüket két dolog is összeköt: az atlétika és a dopping…

Tíz arany, mínusz kettő

Magyarként Athénban másfél hétig ünnepelhettünk felhőtlenül. Nagy Tímea és Igaly Diána aranyánál még minden csak a sportról szólt. Aztán jött Annus, majd Fazekas győzelme, Gyurkovics súlyemelő ezüstérme, és ettől kezdve olyan helyzetbe került olimpiai küldöttségünk, mint korábban soha. Minden este komoly fejtörést okozott, hogyan összesítsük érmeink számát. Elvették? Elveszik? El fogják venni? Elvették, persze, hogy el. Sejteni lehetett a legteljesebb szigort már akkor, amikor a két görög nemzeti hőst (nem túlzás) Kenteriszt és Thanout sem hagyták elindulni. A doppingbotrány árnyékából csak remélhetjük, hogy sikerült kievickélnünk.

Köszönhetően az utolsó néhány nap kajakversenyeinek és a már említett férfi vízilabda-válogatottnak.
Janics Natasa, a férfi kajak négyes egyaránt felejthetetlent alkotott, és hogy az aranyérmesek listája e helyütt is teljes legyen, feltétlenül említsük meg Majoros István, Vörös Zsuzsa és Kovács Katalin nevét. Várakozáson felül szerepeltek kajakosaink, a férfi kézilabdázók és a vívók, ugyanakkor többet vártunk a bokszolóktól, a női kézilabdázóktól és valami egészen mást az atlétáktól és a súlyemelőktől…

A doppingügyeknek természetesen folytatása kell legyen, és amennyiben megnyugtató módon zárul az ügy – már amennyire ez lehetséges –, megtalálják és megbüntetik a felelősöket, akkor elmondható: eredményes, szép olimpiát zárt a magyar sport. De csak akkor.

Görög hőseposz

Athén, a rendezés, az olimpia minden várakozást felülmúlt. Igaz, ezt talán nem is volt nehéz, hiszen sokan azt állították: Görögország nem képes ilyen méretű rendezvénynek otthont adni. Képes volt, mi több, a legkényesebb igényeket is kielégítette.

Éppen az a két dolog működött feltűnően jól, amelytől mindenki leginkább tartott. A közlekedés és a versenyek helyszíne, szervezése. Az olimpiai sávok, az új autóutak elkészültek, hasonlóan a stadionokhoz és a csarnokokhoz. Valamennyi rendezvény másodpercnyi pontossággal kezdődött és fejeződött be. A biztonsági rendszerek tökéletesen szuperáltak, és a terrorszervezetek sem zavarták meg a béke és barátság ünnepét. Százezer önkéntes segítette a lebonyolítást egyetlen fillérnyi, vagy inkább eurónyi fizetség nélkül. Mindenki segítőkész, udvarias és figyelmes volt, valamennyi szabályt – néha talán a kelleténél is jobban – betartottak. És közben büszkék és elégedettek voltak – őszintén hittek abban: az olimpia hazatért.

Jacques Rogge, a NOB belga elnöke a záró ünnepségen úgy fogalmazott: „Athén feledhetetlen, álomolimpiát rendezett." A mai idegen nyelvű újságok pedig szinte kivétel nélkül azzal a főcímmel jelentek meg: „Köszönjük, Athén!"

Csatlakoznék a fentiekhez.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ünnepeljük az olimpikonokat!

Ma a budapesti fogadás után este Szegeden folytatódik az olimpikonok ünnepsége: 18.30-tól a Kárász… Tovább olvasom