A klasszissal – a jelző már nem túlzás vele kapcsolatosan – néhány órával sikerei után beszélgettünk, köszönhetően menedzserének, Csonka Gábornak.
– Három hónapja az is kérdéses volt, hogy eljut Athénba. Most ön lett az olimpia legeredményesebb magyar sportolója. Gondolt már erre?
– Nem, és természetesen nagyon örülök neki. De azt hadd tegyem hozzá, hogy ezért szenvedtem az edzéseken, ezért küzdöttem évek óta. Mindent megtettem azért, hogy megszülessenek ezek az eredmények.
– Az egyes vagy a páros volt könnyebb?
– Talán a páros kicsit keményebbnek tűnt. Jobban is izgultam Birgit Fischer miatt, hiszen a német legenda pénteken a négyest győzelemre vezette. Ugyanakkor nagyon vártam ellene a versenyt és bíztam Katiban, hiszen amióta összeültünk, nagyszerűen ment a hajónk.
– Csalódott lett volna, ha egyesben második lesz?– Nagyon. A világ elől elbújtam volna.
– Nem mondja komolyan!– Dehogynem. Már csak Kovács Kati miatt is kutya kötelességem volt, hogy megnyerjem a versenyt. Egyesben ugyanis sokkal nehezebb volt számomra kijutni az olimpiára, mint elsőként a célba érkezni. Nem udvariasságból nyilatkoztam a sajtótájékoztatón, hogy Katival osztoztunk volna az első és a második helyen.
– És ki nyert volna?
– Nem tudom. De azt igen, hogy idén egyesben veretlen maradtam.
– Beszélt már az otthoniakkal?– Persze. A doppingvizsgálaton voltam, amikor keresett az édesanyám. Később visszahívtam, de nem hallotta, hogy én vagyok, azt mondta: „Jó napot!". Aztán viszont kölcsönös sikításokba kezdtünk, rengeteg ismerőssel közösen nézte a döntőket Palánkán. Remélem, odaföntről az édesapám is látott, rá gondoltam, miközben egyesben eveztem a rajt felé. Az első aranyamat neki ajánlom, a másodikat mindenkinek, mind a kettőt meg magamnak.
– Szegedről is érkezett gratuláció?– Persze, nem is egy. Többek között kaptam egy MMS-t, melyen én szerepeltem a belvárosi plakáton. Nagyon jól érzem magam Szegeden, biztosan ott maradok, nem költözöm Budapestre. Szeretem, hogy kisebb, mint a főváros, de nagyobb, mint egy kistelepülés.
– Ha már itt tartunk, hogyan tovább?– Erre nem tudok válaszolni, én mindig a mának élek. Most néhány napig ünnepelni szeretnék, az biztos. Mindjárt indulunk az olimpiai faluba, ahol pezsgőzni szeretnék Kati nénivel, vasárnap meg megnézzük a fiúk pólódöntőjét. Aztán hétfőn irány Szeged, utána pedig Palánka. Hogy mikor ülök kajakba legközelebb? Majd jövőre.
11°C
Hozzászólok! 
