A 3. helyért:
Oroszország–
Magyarország 28–26 (13–10)
Ellinikó-aréna, 5500 néző, Vezette: Bavasz, Migasz (görögök).
Oroszország: Lavrov – Krivoslikov 2, Tucskin, Ivanov 3/1, Torgovanov 2, Rasztvorcev 7, Kokcsarov 8/4. Cserék: Pogorelov 1, Gorpicsin, Csipurin, Kugyinov 4, Kulesov 1.
Magyarország: Fazekas – Nagy 4, Laluska 1, Mezei 1, Gál 4, Diaz 2, Pásztor 2. Cserék: Szathmári (kapus), Perez 10, Lendvay 1, Iváncsik 1, Harsányi, Ilyés. Szövetségi kapitány: Skaliczki László.
Hétméteresek: 7/5, ill. –. Kiállítások: 8, illetve 10 perc.
A férfiválogatott ezt megelőzően soha nem szerzett érmet olimpián, háromszor volt már negyedik: 1936-ban nagypályán, majd 1980-ban és 1988-ban. A legutóbbi ötkarikás szereplés alkalmával, 1992-ben Barcelonában hetedik volt.
A rutinos oroszoknak volt türelmük szövögetni a támadásaikat, míg a magyarok kicsit kapkodtak, és esélyt adtak a 43 éves, háromszoros olimpiai bajnok Lavrovnak a hárításra. Így aztán a 6. percben már 4–1-re vezetett az ellenfél. Később a keménységért sem ment a szomszédba Sydney bajnoka, s ez a stílus nem feküdt a Skaliczki-gárdának. A durvaságot később megelégelték a bírók, Csipurin kiállítása alatt sikerült egyenlíteniük a magyaroknak, nem is akármilyen góllal: Gál a háta mögött dobta a labdát a kapuba (6–6). Azonos létszám mellett visszaállt a minimális orosz előny. Még a szünet előtt Pásztor és Lendvay került a büntetőpadra, de Fazekas ebben a szakaszban is kitűnően védett. A szünet előtti utolsó percben két eladott labda azonban újabb orosz megugrást eredményezett.
A fordulást követően Kokcsarov duplájával minden addiginál nagyobb lett a magyarok hátránya (12–16). Rasztvorcev nem hibázott, s általa lassan ötgólosra duzzadt az orosz vezetés. A záró hét percben, 27–22-es hátrányból az utolsó roham következett. Az utolsó perc 28–26-os magyar hátránnyal kezdődött, de kapkodni kellett, és így nem volt esély az egyenlítésre.
A Sydneyben ezüstérmes, vb-második magyar női kézilabda-válogatott vasárnap az ötödik helyért játszhatott Spanyolország csapata ellen az athéni olimpián, miután az 5–8. helyért fölényesen, 36–31-re legyőzte Brazília együttesét.
Az 5. helyért:
Magyarország–
Spanyolország 38–29 (22–15)
Ellinikó-aréna, 2000 néző, Vezette: Boye, Jensen (dán).
Magyarország: Pálinger – Lovász 6, Radulovics 10/6, Görbicz 4, Kulcsár 7, Ferling 1, Kirsner 4. Cserék: Sirina (kapus), Bohus 1, Pigniczki 2, Mehlmann, Siti 2, Tóth 1. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.
Spanyolország: Lopez – Ortuno 4/1, Mangue 2, Box 1, Pareja 3, Oncina 3, Puche 7/5. Cserék: Sanchez (kapus), Gomez 1, Andreu 3, Garcia 1, Alonso, Amoros 4, Fraile.
Hétméteresek: 6/6, illetve 9/6, kiállítások: 12, illetve 6 perc.
A spanyoloknak számára már az is nagy sikert jelentett, hogy az ötödik helyért játszhattak, ezt megelőzően ugyanis csupán egyszer, még 1992-ben Barcelonában, a házigazda jogán vehettek részt olimpián, s akkor hetedikként zártak. A magyaroknak – miután a franciák elleni vereséggel kiszálltak az éremért folyó harcból – nem lehetett más céljuk, mint megnyerni ezt a mérkőzést.
Két gyors spanyol gólra hárommal válaszoltak a magyarok. A védekezés jól működött, és a megszerzett labdákból indulások után volt eredményes a csapat, amely a 9. percben már 8–4-re vezetett. Azonos létszám mellett Görbicz vette át a karmesteri pálcát, és triplájával, valamint Kulcsárt kihagyhatatlan helyzetbe hozó passzaival 17–11-es előnyre tett szert a világbajnoki ezüstérmes.
A második félidő elején kettős emberhátrányba kerültek a magyarok, ám mégis nőtt a különbség. Úgy tűnt, a spanyolok lélekben feladták az összecsapást. Radulovics belőtte hetedik találatát, s ezzel a góllövő lista élére ugrott. A két számjegyű előnyt a 42. percben sikerült elérni (31–21). A folytatásban, mivel a csata eldőlt, már a magyar csapat sem tudott pörögni.
Radulovics Bojana lett az athéni olimpia női kézilabdatornájának gólkirálya, viszont egyetlen magyar sem került be az All Star-csapatba.
11°C
Hozzászólok! 
