Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

100 éves az Alfa Romeo

A neves olasz autógyár alapításának századik évfordulóját ünnepelte idén júniusban, ez alkalomból mi is felelevenítünk egy-két híres típust – azokat melyek nemcsak a szívre hatnak, hanem technológiai szinten is meghatározónak bizonyultak.
Ami az igazat illeti, az Alfa Romeo valójában az 1906-ban alapított Societá Italiana Automobili Darracq (SIAD) márkából fejlődött ki, melyet a francia Alexandre Darracq alapított. Ám az egyik olasz befektető, nevezetesen Ugo Stella elégedetlen volt az autók forgalmával, így különválva megalapította az ALFA (Anonima Lombarda Fabbrica Automobili) nevű márkát, méghozzá 1910. június 24.-én. Egy neves konstruktőr, Giuseppe Merosi is megjelenik ekkor már a gyár háza táján, és nemsokára meg is jelent az első típus, a 24HP. Ezzel útnak indult az autósvilág egyik legcsodálatosabb márkájának története.

A Merosi tervezte 24HP mindössze 300 példányban készült, nem is tartott sokáig, míg elvitték az összeset. Az orrában egy egy darabból öntött vas blokkal szerelt 4 literes, soros négyhengeres motor dohogott, amely 42 lóerőre volt képes, és 100km/h fölé gyorsította az autót – ez elképesztő teljesítmény volt, ne feledjék, ekkor még 1910-et írunk! Egy ilyen autót persze vétek lett volna távol tartani a versenyzéstől, és bizony a következő évben rendezett Targa Florio nevű közúti viadalon az élen robogó gépet csak egy baleset akadályozta meg a győzelemben. Ez a négykerekű azonban így is masszívan megalapozta az Alfák hírnevét, igen sokan felkapták a fejüket az olasz gép láttán.

Az legelső: a 24HP-vel indult a márka története. Fotó: conceptcarz.com
A legelső: a 24HP-vel indult a márka története.
Fotó: conceptcarz.com

Alig pár évvel később, 1913-ban érkezett a 40-60HP, amely már egy felfoghatatlanul modern felépítésű 4 hengeres motort kapott. A fent helyett kapott szelepeket két felülfekvő vezérműtengely fogta munkára, és ez a 6 literes erőmű már több mint 70 lóerős teljesítményre volt képes. Ez a gépezet már 150km/h-s tempót produkált versenyváltozatában, a bemutatkozó versenyén, a Párma-Berceto hegyi versenyen pedig kategóriagyőzelemhez segítette az autót.

1915-ben Nicola Romeo került a márka élére, aki autók helyett repülőgépmotorokat, kompresszorokat, illetve lőszereket gyártatott a világháború évei alatt, és egészen 1919-ig szünetelt a négykerekűek gyártása. A következő évben végül felvette a gyár az Alfa Romeo nevet, majd a márka hírneve egyre magasabbra kezdett törni: Giuseppe Campari a 40-60HP továbbfejlesztett változatával megnyerte a mugellói körversenyt, majd az ifjú Enzo Ferrari második helyezést ért el a Targa Florión. Ekkoriban „igazolt" az Alfához magyar származású Vittorio Jano, ő lett a fejlesztési vezető, a kezeiből kikerült P2-es versenyautó pedig porig alázta a konkurenciát. Ezen nincs is mit csodálkozni, a „mindössze" 2 literes motorban ugyanis nyolc henger bújt meg, két karburátorral, és egy kompresszor segédletével első változatában 140, majd az évek során még több lóerő ijesztgette a pilótákat. A végsebesség már megközelítette a 200km/h-t!

Jóleső büszkeséggel tölt el minket, hogy e remekmű fejlesztése mögött egy magyar származású mérnök állt. Fotó: ultimatecarpage.com
Jóleső büszkeséggel tölt el minket, hogy e remekmű fejlesztése mögött egy magyar származású mérnök állt. Fotó: ultimatecarpage.com

A korszak összes versenygépének felsorolásához több oldal is kevés lenne, többek között illik még megemlíteni a sikeres Monoposto Tipo B-t, vagy a gyönyörű 8C számtalan típusát is, melyek között már utcai változatok is fellelhetők voltak. Most mégis inkább ugorjunk az 1950-be, a Formula-1-es világbajnokság első évéhez.

Egy klasszikusan szép nyolchengeres Alfa, a 8C 2900B Berlinetta. Fotó: hyts.hu
Egy klasszikusan szép nyolchengeres Alfa, a 8C 2900B Berlinetta.
Fotó: hyts.hu

Az Alfa Romeo 158-as, illetve utódja a 159-es alighanem minden idők egyik leghíresebb versenyautója. A Gioacchino Colombo által még a II. világháború előtt tervezett remekművet Alfettának becézték, és nemcsak motorterében, hanem a vázát, és a futóművét tekintve is kifinomult gépezet volt. Acél csővázra erősített alumínium karosszériája alatt elöl hosszlengőkaros, keresztbe fordított laprugós, hátul pedig lengőtengelyes, szintén keresztben fekvő laprugós megoldás dolgozott – ez utóbbi helyére a 159-esben a De Dion-féle konstrukció került. A sebességváltó a hátsó tengely elé került a jobb tömegeloszlás érdekében. Ami pedig a motort illeti, egy mindössze 1.5 literes soros nyolchengeres, kompresszoros szerkezet hajtotta az autót, ami bizony már a kezdetekben közel 200 lóerőt produkált. Ám az utolsó évben, 1951-ben - ekkor már 159 néven, kettős kompresszorral – még mai fejjel is letaglózó, 425 lóerős teljesítménnyel bírt az autó. 1950-ben minden egyes nagydíjat megnyert az Alfa Romeo, ebben az évben Giuseppe Farina, a következőben pedig Juan Manuel Fangio lett a Formula 1-es világbajnok.

Az 1950-es világbajnok, Giuseppe Farina mosolyog a szenzációs 158-as volánja mögött. Fotó: www.alfasport.net
Az 1950-es világbajnok, Giuseppe Farina mosolyog a szenzációs 158-as volánja mögött.
Fotó: alfasport.net

Az ötvenes évektől egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az utcai autók, és a korábbi évek csillagászati árú gyöngyszemei után végre megjelentek az elérhetőbb modellek is. Ilyen volt például az önhordó karosszériás 1900-as, amely az első a futószalagon készülő típusok közül, vagy Giulietta, amelynek kabrió változatáért bolondultak a vásárlók. Mindkettő modellt DOHC vezérlésű (dupla felülfekvő vezérműtengely) négyhengeres motor hajtotta, 1.9 literes, illetve 1.3 literes lökettérfogattal.

A következő évtized elején jelent meg a Giulia, amely bár szögletes formájával elsőre kissé kilógott a sorból, az eladások mégis hamar záporozni kezdtek. Négyajtós verzióban kelt el a legtöbb darab, de a Bertone tervezte GT kupé változat volt az, amely a leginkább megdobogtatta a szíveket. Ennek az Autodelta által felkészített GTA verziója a nép hőse volt, kicsi volt, könnyű, fürge, és első ránézésre igencsak hasonlított az utcai modellre. A könnyített alumínium karosszéria persze komoly versenytechnikát rejtett, az 1570 köbcentis négyhengerest két Weber-karburátor táplálta, az „isteni szikráról" pedig már hengerenként két gyertya gondoskodott. A 760 kg-os tömeg, a négy tárcsafék, illetve a közel 170 lóerős teljesítmény kombinációja szemtelenül fürgévé tette az autót, így Európában a Túraautó Bajnokságban, az Egyesült Államokban pedig a Trans-Am sorozatban szerzett számtalan győzelmet.

Volt 1300-as és 2000-es motorral szerelt változat is, de lényeg ugyanaz: a Giulia GTA egy igazi ikon, a mai napig hatalmas rajongás övezi. Fotó: supercars.net
Volt 1300-as és 2000-es motorral szerelt változat is, de a lényeg ugyanaz: a Giulia GTA egy igazi ikon, a mai napig hatalmas rajongás övezi. Fotó: supercars.net

A hetvenes években az Alfa Romeo pénzügyi gondokkal küzdött, így még inkább fontossá vált az utcai autók népszerűsége. A legnagyobb darabszámban értékesített autó a kompakt, boxermotoros Alfasud volt, melyet egészen a nyolcvanas évek végéig gyártottak. Sajnos azonban minőségi, illetve megbízhatósági problémák igencsak jellemzőek voltak erre a típusra, ezt még a remek vezethetőség sem tudta feledtetni. Ám nemcsak az olcsó, elérhető autók öregbítették az Alfa hírnevét a hetvenes években, hanem többek közt a szemet gyönyörködtető Montreal is. Ez a kecses, elegáns sportkupé egy könnyűfém blokkos és hengerfejes, 2.6 literes, 90 fokban nyitott V8-as motor hangján szólalt meg, melynek alapjait a Tipo 33-as versenygéptől kölcsönözte. Karburátorok helyett már mechanikus befecskendezést kapott a négy vezérműtengelyes erőforrás, a biztos útfogásról elöl dupla keresztlengőkaros felfüggesztés, hátul pedig egy önzáró differenciálmű gondoskodott. Persze jó dolog a kifinomult technika, de mindez mit sem ért volna a káprázatos formaterv nélkül…

A Montreal tekintete még a fanatikus német-autó rajongókat is meggyőzi. Fotó: mycarwallpapers.com
A Montreal tekintete még a fanatikus német-autó rajongókat is meggyőzi.
Fotó: mycarwallpapers.com

A következő évtized volt az utolsó, amikor még éltek a hátsókerekes Alfák. A nyolcvanas évek „kocka-divatját" meglovagoló 75-öst a márka alapításának 75. évfordulóján mutatják be, innen ered a típusszám. A négyajtós Alfetta nyomdokain haladva egy elegáns és műszakilag kifinomult autó született, az eladások pedig ismét az egekbe szöktek – alig három év alatt 170.000 példány gurult le a gyártósorról. Olyan technikai érdekességeket vonultatott fel az autó, mint a Transaxle-elrendezés (a váltó a hátsó tengely előtt), a kerekektől beljebb költöztetett hátsó féktárcsák, vagy a 2.0 l-es injektoros erőforráson alkalmazott változó szelepvezérlés. A legtüzesebb változat természetesen a 3.0 literes V6-ossal szerelt modell volt, melynek motorját kisebb módosításokkal egészen a közelmúltig gyártották.

A 75-ös Alfát az elsőkerék-hajtású 155-ös követte 1992-ben, mely az eladásokat tekintve ugyan nem volt kifejezetten sikeres, a versenypályákon nyújtott teljesítménye viszont büszkeséggel töltötte el az olaszokat. A 155 GTA-val az Olasz-, a Spanyol- és a Brit Túraautó bajnokságban, a V6TI változattal pedig a DTM sorozatban szereztek bajnoki címet a pilóták. Az utóbbi modell 2.5 literes V6-os szívómotorja már kezdetben is 400 lóerőt adott le, méghozzá a hajmeresztő 11500-as (!) fordulatszámnál. Ezt az erőt már négykerék-hajtás segítségével vitte az aszfaltra az autó, a nyomaték egy harmada az első, két harmada pedig a hátsó gumikat dolgoztatta. A manuális sebességváltót idővel egy hatsebességes félautomata szerkezetre cserélték, a hengerenként négyszelepes erőforrás teljesítménye pedig közel 500 lóerőre nőtt az évek során.

Földig érő aerodinamikai elemeivel lenyűgöző látványt nyújtott a 155-ös a Német Túraautó Bajnokság mezőnyében. Fotó: netcarshow.com
Földig érő aerodinamikai elemeivel lenyűgöző látványt nyújtott a 155-ös a Német Túraautó Bajnokság mezőnyében. Fotó: netcarshow.com

A kilencvenes években több „húzó-modell" is érkezett. A 145/146 páros már a kevésbé tehetőseket is megajándékozta az Alfák lendületességével, aki pedig egy kis dolce-vita életérzést szeretett volna, az választhatta a csodás GTV-t vagy a Spidert. Az elegáns és nagyautók között különc 166-os leváltotta a 164-est, a legnépszerűbb modell viszont egyértelműen a 156-os volt. Év Autója lett, közvetlen kormányzására tökéletesen rímeltek a lelkes motorjai, formaterve pedig még ma is vonzza a tekinteteket. Ez utóbbi hatványozottan igaz az utóbbi évek legdrámaibb Alfájára is, a limitált példányszámú 8C Competizione-ra. Művészi vonalvezetése mentes az élektől vagy a szárnyaktól, csupán káprázatos íveket és formákat látunk, ha végignézünk karosszériáján. Az autó megjelenése magában hordozza az Alfa Romeo dicső múltját és szellemiségét, és az ember szeme könnybe lábad, amint megpillantja ezt a gömbölyű üvegfelületekkel tarkított műremeket. Motor, felfüggesztés, technika? Igen, az autó Ferrari eredetű V8-ast kapott, félautomata váltót használ, és szénszálas karosszériaelemek borítják, de sokak szemében ez már csak hab a tortán. Ennek a szoborszerű szépségnek úgysem a versenypályákon, hanem posztereken, kiállításokon, és álmaink országútján van a helye.

A 8C láttán csak felsóhajt az ember és azt mondja: ilyet is csak az olaszok tudnak! Fotó: blogcdn.com
A 8C láttán csak felsóhajt az ember, és azt mondja: Ilyet is csak az olaszok tudnak!
Fotó: blogcdn.com

Miben rejlik az Alfák vonzereje? Stílus, lendület, kézzelfoghatatlan aura? Vagy egyszerűen csak a benzin elégetésének mámorától üvöltő motorok? Nehéz megmondani. Egy biztos, az autós történelem nagykönyve egy hatalmas fejezettel, és sok izgalmas történettel lenne szegényebb e márka nélkül.

Olvasóink írták

  • 6. hírfigyelő 2010. július 25. 19:21
    „Aki Alfát vesz bolond... Szokták mondani... De mégis veszik!
    Ez egyszerű. Az Alfa egy érzés mint a Ducati, a Ferrari a Harley, vagy bármi ami nem hétköznapi.
    Egy jó állapotú boxer mocis 145-öst én is bevállalnék, csak jöjjö össze a pénz!:)”
  • 5. reagens 2010. június 25. 22:11
    „Ááá, ezeknek a videóknak nem sok köze van a cikkhez.
    Ez a cikk a művészetről és a műszaki csúcsteljesítményről szól, legendás emlékeket sorolva a történelemből.
    (a videókon meg csak autós eszetlenködést látok, semmi Alfa semmi szép és semmi csúcsteljesítmény)”
  • 4. Zsoltee0716 2010. június 24. 20:07
    „Top3 video:

    http://www.youtube.com/watch?v=eoS9Md_1uKg
    http://www.youtube.com/watch?v=uk76U0xWRhM
    http://www.youtube.com/watch?v=mVqnoqZAoHA”
  • 3. Zsoltee0716 2010. június 24. 20:04
    „Ennél az úrnál található olyan video amin egy 155 és egyéb régebbi járművek hajtanak( DTM)
    http://www.youtube.com/user/DTMEnthusiast”
  • 2. bespin 2010. június 24. 12:45
    „Köszönjük a cikket! Engem már megcsapott a "Cuore Sportivo" szele. Volt már Alfám és lesz is még egyszer.”
  • 1. reagens 2010. június 24. 09:58
    „Igen, ha jól csináljuk az ipart az akkor már művészet.

    Az a világháború előtti Rejtő Jenő korabeli P2-es Vittorio Jano féle traktor se semmi! Jól megkomponált míves darab. Ránézésre szélesebb az első nyomtáv mint a hátsó! Térdmagasságban a motortérből hátrafelé vezető 105-ös kályhacső.. Belegondolni is szívdobogtató, hogy mi perverz élvezettel lehet egy ilyen autóval a vidéki utakon a kapirgáló tyúkok közé hajtani! :))”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

BMW-innováció a Maty-éren

BMW Innovációs napok keretében június második hétvégéjén mutatta be partnereinek a C-Mobil Kft. a BMW EfficientDynamics rendszert. Tovább olvasom