Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Állat: vezettük a világ legerősebb 2 literes dízelét

Szériában szerelt kétliteres dízel motor jelenleg nem tud többet autóban, mint a Volkswagen Passaté – kipróbáltuk, tényleg hat.
Természetesen nem olcsó játékszer a három hete Genfben az Év Autójának is választott Passat adrenalinbombája, 12,6 millió az induló ára – a felextrázott tesztautóé még bő hárommal, négyel több –, tehát nem az ár/értékarányban akar a legjobb lenni a Volkswagen. 240 lóerő, 500 Nm maximális nyomaték és 6,1 másodperces százas gyorsulás, ezek a számok már jelzik, hogy az autó nem piskóta, életben azonban még durvább is egy kicsit.

Nem csoda, hogy a szűk két napig a helyi márkakereskedőnél vendégeskedő autó kapcsán egymásnak adták a kilincset az érdeklődők, tesztelni akarók. Másfél órát portálunk is kapott, ám közel sem próbálhattuk ki mindazt, amire az értékesítő felhívta a figyelmet. A rajtolórendszert például, hogy 2500-as fordulat körül stabilizáljuk a motort és lelépünk a fékpedálról...

Csúcsdízellel próbáltuk a Passatot. Fotó: Kovács András (képgaléria)

Szóval ezt elfelejtettük, de volt szakújságíró kolléga, aki nem, persze közel sem biztos, hogy a rajtelektronikáról írta: „Ha lehetne valamin finomítani, akkor a nagyon hirtelen fellépő tolást mérsékelném egy kicsit, mert egy tapasztalatlan embert akár bajba is sodorhatja az iszonyatos hiperugrás, ami gáztiprás után következik."

Ezzel együtt az első, amit kipróbáltam, nem is az erőhöz, a biztonsági arzenálhoz kötődik – nevezetesen az aktív sávtartó automatika. A legelső ilyen autó alattam egy Focus volt, de ott nagyon finoman, index nélkül és abszolút „dologtalanul", álmosságot színlelve kellett metszeni a felezővonalat ahhoz, hogy enyhe, alig érzékelhető kormányzással korrigáljon az autó.

Csúcsdízellel próbáltuk a Passatot. Fotó: Kovács András (képgaléria)

A Passatnál elsőre sikerült, bele is felejtkeztem a próbálgatásba a sztrádán, ahol az enyhe ívet anélkül vette viszonylag tempósan az autó, hogy a kormányra a legminimálisabb erőt is kifejtettem volna. Persze nem hagyta túl sokáig a játékot, rám szólt a rendszer, állítólag 10 másodpercnél tovább nem vezetheti magát az autó. Jó játék volt, de nekem már a figyelmeztetés is elég, ha történetesen álmosan vagy fáradtan vezetek.

Egy néptelen körforgalomban kipróbáltam a kanyartempót is, természetesen bekapcsolva hagyva az összes menetstabilizáló kütyüt. Szóval, elég hamar az történt, hogy már nem én vezettem, hanem az elektronika meg a számítógép, hiába nyomtam, nem ment jobban az autó. Végig uralhatónak tűnt, nem volt semmi veszélyérzetem egészen addig, amíg nem nem feszítette a biztonsági övet az ütközésre felkészítő rendszer. Ezt viszonylag nehéz tesztszerűen produkálni – provokálni –, most sem volt szándékos, mint ahogy az egyetlen korábbi hasonló esetbe, egy Mercedes vezetése közben sem én akartam úgy.

Csúcsdízellel próbáltuk a Passatot. Fotó: Kovács András (képgaléria)

Nem volt időm mélyrehatóbban foglalkozni a 360 fokban körbetekintő kamerakiépítéssel, a hétsebességes DSG automata váltóval, a bőrös, masszírozós, motoros állítású memóriás üléssel és nagyon sok előremutató technikai vívmánnyal, viszont megvolt a ma szériában elérhető legerősebb kétliteres dízel. A "normál" modell menetpróbájáról szóló írást itt olvashatja.

A potenciális 240 lóerőnél jóval többet is tudó, kihegyezett motor természetesen nem fog egymillió kilométer, vagy egymillió mérföld felett is szolgálni, mint a csillagos márka kétszelepes öthengerese, de ez másról szól. És nekem valamiért a kétliteres dízelről legelőször mindig a bajorok 320d-je jut az eszembe, az a 136 lóerős, amit Anisits Ferenc tervezett.

Csúcsdízellel próbáltuk a Passatot. Fotó: Kovács András (képgaléria)

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szerethető nagyvas az új Kia Sorento

Olyan szűk parkolóhelyre is beáll merőlegesen, automata kormányzással, hogy a vezető csak… Tovább olvasom