Valahol már itt kellene lennie a B-osztálynak, mondtam, amikor szombaton zárás körül megérkeztem a szegedi Pappashoz. Kérdeztem is, hol van a tesztautó, az egyik kolléga meg rámutatott az íróasztalától három méterre levő új B-osztályra. Amit persze én is láttam, de nem gondoltam, hogy innen, a szalonból gurítják ki. Az elmúlt két évtizedben kaptam már néhány tesztautót, de ez volt az első, amit a bemutatóteremből vettek ki, s amikor visszaadtam, újra beálltak vele.
Mindezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy eléggé az elsők között kapott lehetőséget lapunk és portálunk arra, hogy kipróbálja az új Mercedes B-osztályt, aminek már Kecskeméten is folyik a próbagyártása. Mi több, profi tesztpilótákkal, gyári mérnökökkel is lehet találkozni az autópályán, vagy Szeged környékén, fenekük alatt a nullszériás modellekkel.
Mi amatőr megközelítésben próbáltuk ki az autót, no meg csapatszállító járműként – Tápé ifisták és öreg Déli Apró-s focisták indultak vele mórahalmi vendégjátékra, hogy azután 5-2-re felülmúlják a hazaiakat. Ült a kocsiban egy autószerelő tanuló is, akinek kérdései kitartottak egész úton. Persze az a kétszer szűk negyedóra nem volt elég még a szériában szerelt biztonsági extrák „prezentálására" sem, de ezekről majd később.
Egy szerethető, higgadt vonalvezetésű, enyhén sportos családi autót sikerült tervezni a Mercedesnek, s ha bele kell kötni valamibe, az a nagy csillag ott az elején, s amit nem is jegyzek meg, ha nem kezdi ugyanezzel az ifista jobbszélső. Az összes többi nagyon rendben van, az élek és az ívek, az enyhén emelkedő övvonal, s az a nagyon határozott él az első ajtólemez alsó harmadánál, ami a második ajtón már erőteljes emelkedések indul. Nekem ez a leginkább arculat meghatározó elem az új B-osztályban, ez azonosítja leggyorsabban az autót. Hátul nem alkotott igazán forradalmit a márka, de több mint tisztességes a befejezés. A harmonikus összhatáshoz az is hozzájárul, hogy Mercedes felhagyott a szendvicspadlós szerkezettel – frontális ütközésnél a két „padló" közé csúszott be a motor, vagyis a vezető alá, nem pedig az utastérbe.
A belső méltó a Mercedeshez, s ami dicséretes, hogy amikor kiszivárogtak az első nagyon is szemrevaló tervek, s végigszaladtak a világhálón, mindenki csak legyintett, elmúlik a bátorság, mire széria lesz az autó. Hát, nem tűnt el, legalábbis a légbeömlők tekintetében semmiképp. Most jöhetnének a sablonok, hogy áttekinthető műszer együttes, letisztult középkonzol, ami természetesen így is van. Ám ennek tetején ott egy méretes kijelző, ami kicsit úgy néz ki, mintha a tervezőknek későn jutott volna eszébe, hogy kell majd az autóba a navigációnak, meg fedélzeti számítógépnek egy „monitor".
Ezt szinte minden autós újságíró megjegyezte már, de ezzel kezdte a Déli-Apró-Tápé gólerős középcsatára is, aki még a fényes és fekete kőrisfabetétet furcsállotta, mint tette ezt a hazai zsurnaliszta krém, szinte egyöntetűen. Rá is kérdeztem, hogy 3 másodperc alatt rálelt a két speciális megoldásra, de esküdözött, hogy egyetlen sor tesztet, bemutatót nem olvasott még az autóról.
A fabetét ízlés kérdése, a barna nekem sem annyira tetszik, a fekete pedig a tesztautóban olyan volt, hogy ha beszállna mellém az anyukám, biztos azzal kezdené, miért ilyen poros ez a drága autó, fiam. A középkonzol tetején található, nem behajtható kijelzőre pedig a márkakereskedőtől kaptam frappáns, és meggyőző magyarázatot. A kocsiba beszállva ide tesszük majd kabátzsebünkből az Ipad-et, ami néhány év múlva már az életünk része lesz…
Ott hagytuk abba, hogy belül minden rendben van, a burkolatok az illesztések igényesek, az anyagválasztás, a kidolgozás méltó a márkához. Tágas a fej- és a lábtér is, a különböző pakolórekeszek pedig a családi autó mellé szállítják az érveket – az alapban 486 literes, az osztva dönthető hátsó ülések lehajtásával másfél köbméter fölé bővülő csomagtér mellett.
Az általunk próbált modellben a kisebbik 109 lóerős dízelmotor dolgozott, ami normál használatra tökéletesen elegendő, különösen, ha hozzátesszük, maximális, 250 Nm-es nyomatéka már 1400-as fordulattól a vezető rendelkezésére áll, s tart egészen 2800-ig. Vagyis, nem fulladunk le az autóval kettesben az egyenrangú útkereszteződésekben. Az 1,8 literes motor 10,9 másodperc alatt gyorsítja százra a szűk másfél tonnás Mercedest, az autó végsebessége 190 km/óra.
A gyár szerint vegyes használatban 4,4 liter gázolajjal is beéri ez a B-osztály száz kilométeren, országúton pedig csak 3,8 literes az étvágya. A motor egyébként nagyon kulturált járású, s harmonikusan dolgozik össze vele a hatfokozatú, könnyű kapcsolású, jó kiosztású sebességváltó.
Az autó start-stop rendszerű, vagyis piros lámpánál a városban leáll a motor, s csak a kuplung benyomására indul újra. Teszi mindezt nagyon rövid idő alatt, vagyis egyáltalán nem zavaró. Mindössze kétszer sikerült gyorsabbnak lennem a rendszernél, de mindkét esetet elbambulás és dudálás előzött meg, vagyis „indulj már azzal a flancos autóval, ha zöld a lámpa." Szóval, nem méltó a kapkodás a Mercedeshez, viszont a start-stop rendszer nagyon jótékony hatással van a fogyasztásra, s persze a károsanyag-kibocsátásra (lásd még szmogriadót és az elmúlt hetek szürkeségét.)
Az is szabvány szakújságírói szöveg, hogy a felfüggesztés jól eltalált kompromisszum a kényelmes és sportos hangolás között, számtalanszor leírtam már, így megfogadtam, hogy ezúttal nem teszem. Egész tesztúton koncentráltam, hogy a komfortoshoz, vagy a feszeshez áll-e közelebb, de nem tudtam megítélni. Vagyis, Ctrl+C, Ctrl+V: a felfüggesztés jól eltalált kompromisszum a kényelmes és sportos hangolás között.
Amiben viszont sikerült a döntés, az a menetstabilizáló rendszer beavatkozási határértéke, ami bolondbiztos. Magamtól persze nem próbáltam volna, de a már említett ifjú utasokkal – köztük egy kíváncsi autószerelővel – pontosan egyszerre érkeztünk a szériában szerelt biztonsági rendszerekhez és a Bajai út körforgalomhoz. Egy szó mind száz, a gyorskör(ök) alatt csak egyszer, legelőször nyikkant meg a gumi, utána tolhattam neki, az autó olyan úri módon, de azért jó tempóban haladt, hogy abban nem volt semmi hiba. Szóval, családbarát hangolás ez is, és természetesen nem erre való, hanem akkor segít, ha egyszer-egyszer véletlenül besokall a vezető, de akkor nem kicsit, nagyon.
Az ütközésmegelőző rendszert élesben nem próbáltuk ki, az ugyanis kissé bonyolultabb annál, ha közel érünk egy másik autóhoz, akkor figyelmeztet, illetve reagálás híján fékez is az autó. Szándékosan nem is sikerült életet lehelni bele, véletlenül azonban háromszor is „besípolt" azaz tette a dolgát. Nem a két autó távolságára koncentrál, hanem annak gyors csökkenésére, vagyis, ha a Mercedes előtt fékez egy másik autó, kisegíti az elbambuló – fáradt – sofőrt. Ez a szériafelszereltség része, mint ahogy az éberségfigyelő és sok egyéb, mint az egy prémiummárkához illik. Egyebek között alap a start-stop rendszer, a menetstabilizáló, az emelkedőn elindulást segítő rendszer, a hét légzsák és a 12 vezérlőgombos multifunkciós kormány.
A B-osztály alapára a benzinmotorral 7,1 millió forint, az általunk próbál jó néhány extrával – köztük az aktív parkolássegítővel, ülésfűtéssel, automata klímával, számos további elektromos „kütyüvel, panoráma tolótetővel, valamint sportcsomaggal – szerelt kisebbik dízel 9,99 millió forint.
11°C
Hozzászólok! 
