Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Próbaúton a Chrysler 300C Touring háromliteres dízelével

Keresem a jelzőt, s nehezen tudok szabadulni a brutálistól – kollégám használta, de olyan lelkendezős, pozitív megközelítésben. Finomabban inkább vad, határtalanul magabiztos és persze amerikai, így együtt.
És ez akkor is így van, ha az óceánon áthajózott kocsiszekrénybe itt a szomszédban, az ausztriai Grazban lehelnek lelket. És nagy autóhoz nagy lélek dukál, a kombit nem is adják 218 lóerős motornál alább. És ez a belépő erőforrás sem akármilyen, a Mercedes kitűnő háromliteres V6-os turbódízele, hengerenként négyszelepes és már 1600-as fordulatszámtól rendelkezésre áll az 510 Nm-es(!) maximális nyomaték, ami rendületlenül kitart 2800-ig. Ez azért is figyelemre méltó, mert az autópályán még rendőrbarát tempóban, 140-nél mindössze 2500-at fordul a motor, s ha valaki ennél egy kicsit lassabban megy előttünk, akkor bőven a maximális nyomatéktartományban előzhetjük. Persze lehetünk kicsit durvábbak is, akkor visszakapcsol a kitűnően funkcionáló – normál tempóban zajtalanul, szinte észrevétlenül működő – automata váltó, és ilyenkor némi sportos motorhang is beszűrődik a luxusszínvonalon zajszigetelt utastérbe.

A Chrysler 300C Touring ezzel a motorral 7,9 másodperc alatt katapultálja 100-ra a 2,3 tonnás autót, a végsebesség 227 km/h. Ehhez képest a fogyasztás kifejezetten barátságos: városon kívül könnyű lábbal 7 liter alatt tartható az étvágy – ez a 71 literes tankkal ezer kilométer feletti elméleti hatótávolságot jelent –, vegyes használatra pedig 8,3 litert ad meg a gyártó.

Ha van autó, amit nem szeretnék a visszapillantómba látni 130-140-es tempónál a sztrádán, az a 300C – olyan erőteljes az orrkialakítása, annyira mélyre húzott a hűtőmaszk, hogy ezzel az első traktussal nem lehet barátságosan figyelmeztetni az előttünk haladót a lehúzódásra. A határozott vonalak a karosszéria teljes hosszára jellemzőek, az ajtólemez és az ablak aránya döntő fölényt mutat az előbbi javára, a c és a d oszlop közötti ablakfelület szinte lőrésnyire szűkül. A markáns, hasonlítani semmihez sem akaró, egyéni külső mögött luxusbelsőt, amerikai lakosztályt talál vezető, utas egyaránt.

Az első beülést, a gyújtáskulcs elfordítását elektromos motorok diszkrét zaja kíséri, az ülés és a kormány a be- és kiszállást segítő állásból visszatér eredeti helyzetébe. Minden beállítás elektromos, és könnyen eltalálható, az ideális üléspozícióhoz még a pedálsor is állítható, ami azért ma még nem tucatmegoldás.

A kezelőszervek kézre esnek, minden logikus és funkcionális, egyedül a hátsó ablaktörlő kapcsolója van egy kicsit rossz helyen, a középkonzol felső harmadában. Kezelés megszokást igényel, persze lehet, hogy soha többet nem megyek gödöllői retúrt ilyen szitáló esőbe, illetve választhattam volna olyan sebességet is, hogy ne kelljen hátra tekingetni.

Ezen az apróságon kívül nem igazán tudtam belekötni a páratlanul kényelmes, az amerikai álmot és magabiztosságot a hazai utakra átültető Chryslerbe. A 300C Touring mindenkinek ajánlható, aki sokat utazik, s ezt gyorsan biztonságosan akarja tenni és nem akar beleszürkülni az autósok tömegébe. És ez a „nem beleszürkülés" fokozható egy két tonna teherbírású utánfutóval, ami már egy rendes kishajót is elcipel.

Egy 11,4 millió forintba kerülő autóra kicsit furcsa rámondani, hogy ár/értékarányt tekintve kitűnő ajánlat, így a Pappas Auto Magyarország Kft. szegedi képviseletének jóvoltából általunk is kipróbált Chrysler 300C Touring modelljével kapcsolatban csak annyit jegyzek meg, régen tévedtem már autóársaccolásban akkorát, mint ennél a kocsinál. Persze felfelé, milliókat. Azt hittem jóval többe kerül ez a 2,3 tonnás minőségi „vas".

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Próbaúton a Chevrolet Lacettivel

A Chevrolet Lacetti szinte minden értelmes kényelmi és biztonsági extrával felszerelt modell.… Tovább olvasom