Betört ablakok, beszakított ajtók, hajléktalan-megszállás színes-szagos nyomai – ez a látvány fogadta Ónodi Árpádot, a kiskunfélegyházi élőzenei bázis szülőatyját, amikor lehetséges helyszínek után kutatva először lépett be a majdani Rocktárba, a vasútállomástól egy kőhajításnyira lévő laktanyaépületbe.
- A mostoha körülmények ellenére egyből felfedeztem a kiváló adottságokat: belső termek, utcára néző ablakok nélkül. Bárhol máshol lennénk, állandóan feljelentenének a környező lakók, innen viszont nem szűrődik ki a zaj, eddig nem is volt ránk panasz – jegyzi meg Ónodi Árpád, majd körbevezet a rockbirodalomban. - Szerintem egy klub akkor működik jól, ha kitermeli a saját utánpótlását. Márpedig mi éppen erre törekszünk: a koncerteken kívül a hely próbateremként is működik, illetve zenei oktatásnak is otthont ad.
 |
| Ez az a ház - Rocktár... |
A tulajdonos a városi önkormányzat, a főbérlő a Kiskunfélegyházi Összevont Középiskola és Szakiskola: itt középiskolai oktatás is folyik. A bérleti szerződés 2010. december 31-ig szól. Ónodiék remélik, maradhatnak. – Nem panaszkodhatunk: a lelkes helybéli zenekarok mellett igazi nagyágyúk is eljönnek hozzánk. Ha csak a januári programból szemezgetünk: volt itt a Zorall, Deák Bill Gyula, jön a Pál Utcai Fiúk. Februárban Péterfy Bori és a Ladánybene 27 is fellép – mondja büszkén.
Egy-egy jól csengő név hallatán sokakban felmerül a kérdés: vajon mennyi ennek vagy annak a fellépti díja. És már el is kezdődik a számháború: biztosan ez is, az is egy rakás pénzbe került. - A Plain-Rock Egyesület helyi zenészekből alakult a kiskunfélegyházi élőzenei élet felpezsdítésére. Nonprofit civil szervezet vagyunk, mindnyájan a szabadidőnket áldozzuk erre a klubra. – magyarázza Ónodi Árpád.
 |
| Ónodi Árpád a fellegekben |
- Ezt az idelátogató zenekarok is átérzik, éppen ezért másképp viszonyulnak hozzánk, mint egy gazdasági alapon működő klubhoz. Értékelik, hogy kapnak vacsorát, fűtött az öltöző, van külön zenész wc. Ezek olyan apróságok, amelyek hozzájárulnak a jó közérzethez. Szerencsére elterjedt már annyira a jó hírünk, hogy az együttesek keresnek meg minket, nem pedig mi őket. És rácsodálkoznak bizony, mit tud a helyi közönség.
Azt is megtudtuk, hogy a helyi szócskát nyugodtan idézőjelbe is tehettük volna, hiszen Szegedről vagy Budapestről éppúgy visszajárnak a vendégek, mint Kecskemétről, Kiskunhalasról, Szentesről. – Van néhány igazán elvetemült rocker is, érkeztek már hozzánk Kazincbarcikáról, Debrecenből, Szombathelyről. Az azért már távolság. Egyébként 300-an férünk el kényelmesen. Azért célszerű a bővítés, mert például egy Deák Bill Gyulával 400-500 embert is simán meg lehetne mozgatni.
 |
| Már Lovasi András is járt a félegyházi bázison |
A kiskunfélegyházi önkormányzat eleinte tartott a rockklubtól, utólag mindenki beláthatja, ez felesleges volt. Az „isznak, hánynak, belefekszenek" sztereotípia itt legalábbis megdőlt. – Kulturált szórakoztatás. Ez a célunk, ami meg is valósul – véli Ónodi Árpád. - A házfoglalásunk kívülről a 60-as, 70-es évek hippi mozgalmát idézheti, de valójában hosszas tárgyalások után kaptuk csak meg az épületet. Havonta 1500 ember fordul meg nálunk, a költségeket tekintve éves szinten a minimum 6 millió forint lenne, ami a fennmaradásunkhoz szükséges. Nyilván az összeg többszörösének is lenne hely, gondolok itt elsősorban a helyiségek felújítására, a hangtechnika fejlesztésére.
- Egy hétvégi koncertnél a csapatunk két fős biztonsági személyzetből, három egyesületi segítőből, két kiszolgálóból, valamint további két fős technikai személyzetből áll. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy aki eljön ide szórakozni, annak nemcsak nem kötelező leinnia magát, hanem még a dohányfüsttel átitatott ruhát is megspórolja. A koncertteremben és a büfében sem lehet rágyújtani, arra külön kijelölt hely van.