Gyűjtse össze az érdekes cikekket a címek mellett lévő ikonokkal! 
"Azóta vezekeltem. Ha módom volt rá, leírtam, elmondtam: Baka István nagy költő. És igyekeztem megfelelően megindokolni véleményem. Elsősorban neki, hogy higgye el, nemcsak mondom, hanem tudom is."
"December 12-én hal meg egy Vlagyivosztok környéki tranzitlágerben. Éhen halt? A bűnözők ölték meg? Vagy csak feladta - ki tudja? Versei a táborokban is sokáig keringtek még, sokan merítettek erőt, vigaszt belőlük... "
"Az életmódunk a szellemi, kulturális javak megszerzésére irányult, nem pedig az anyagi javakra – persze az anyagi javakat is hiányoltuk, de nem az volt a döntő. Ez a fajta életmód olyan értelmiségi réteget alakított ki, amelyik nem találja a helyét egy olyan társadalomban, amelyikben az ügyeskedők, kalóz vállalkozók jelenléte a vadkapitalizmus korszakát jelenti."
"Tíz hosszú esztendeje adtuk vissza a barátunkat annak a részvétlen és dermesztő világnak, melyre nincs is szavunk. Különben pedig nem adtuk vissza. Van, hogy az embert, lepkézzen ki bár az utolsó lélegzet is az ajakai közül, nem lehet visszaadni. Nincs visszaadás, ő már a miénk."
"Halálával most a hiányról írt egy fekete gránittömböt, egy megfejthetetlen metaforát, amiről csak azt tudjuk, hogy iszonyú a súlya, hogy egyszerűen: van."
"És megvolt a mennyországunk is: a padlás. Ide csak ritkán engedtek fel, mert itt tárolták télen a sonkát, kolbászt, a diót is egy vesszőkosárban, meg mindenféle limlomot: kopott, behorpadt bőröndöket, összekötözött újságokat, régi ponyvaregényeket - egy akkoriban feledésre ítélt világ kultúrájának emlékeit; szentképekre is emlékszem, amelyek idekerültek."
"Az emlékezés fájdalma idővel majd történetté szelídül, mely történet hitelét az ó szavai adják meg. S a dolgok rendje szerint most kezdetét veszi egy másik történet, de úgy volna jó, ha ó majd erre is emlékezhetne."
"Ha eddig bárkit elveszítettem, aki barátságával közel állt hozzám, hosszú égiek elteltével lettem képes arra, hogy bárhogyan is leírjam magamnak őt."
"Baka Pista kristálytiszta és kristálykeménységű ember volt, ízig-vérig költő, aki teljes személyiségét beleadta a munkába is. Versrovatán láthatta bárki, hogy kitűnően érti-érzi a gyermeklelket. De ott feszült ebben a rovatban egy alapvető személyiségjegye is: a mindenkori hatalommal való mindenkori szembenállás."
A Kincskereső szerkesztőségében egy kávé mellett ülünk - ennél jobb, alkalmasabb kezdést nem tudok elképzelni, hisz Baka István oly régi ismerősöm, hogy az olvasó számára semmiféle egzakt bevezető leírást, jellemzést nem tudok megfogalmazni. Ilyen módon azzal kezdem, hogy megkérdezem: hogy vagy, erre ő azt mondja, hogy ugye nem a közérzetem érdekel. Ezzel túl is vagyunk a legelején.
"Nem véletlen, hogy Tibor annyi sikert aratott a szebbik nem körében. A rá jellemző fensőbbséges, mégis őszinte figyelem pontosan az, amire a nők vágynak. Hogy meghódítsák őket, de azért önmaguk maradjanak, hogy felragyogjanak - hacsak egy percre is - az okosan visszafogott férfiönzés tükrében."
"Igényes volt a Műre, amelyet fölépített. Kész életművet hagyott ránk, mégis tele börönddel hagyott itt bennünket, mint kedves Bartókja. Ezért különösen fájdalmas a búcsú."
"Verskultúrája mögött ott munkált Baka nagy zenei ismerete is. Akárhol is írt, olvasott, meditált, de még baráti beszélgetés közben is, a zene szólt mellette. Szomorúan szép jelenet volt, haldoklásában is erre a zenére, kedves zeneszerzőire reflektál utoljára."
"Érdekes, hogy már legelső verseiben föllelhetők azok az alaptulajdonságok, amelyek későbbi költeményeiben még kifejlettebben megtalálhatók: a konkrét történelmi helyzetek drámaiságához és az egyetemes emberi témákhoz egyaránt vonzódó líráját fegyelmezett formájú képgazdag gondolatiság jellemzi."
"Ilia Mihálytól kaptam a legtöbb levelet is, bár több mint húsz éve egy városban lakunk, - azt hiszem, időnként kileste, mikor nem vagyok bent a munkahelyemen, s gyorsan bedobott az újságosládába egy-egy öt-tíz soros episztolát, amellyel új és páratlan műfajt alkotott a magyar irodalomtörténetben: a levél-epigrammát."
"És hová tűnt a Léggömbárus? Ő bizonyára nem volt bolond, legfeljebb különc - kutya vontatta kerekes rokkantszékében gyakran látam végigvonulni a Kárász utcán; gázzal felfújt léggömbjei a szék karfájához kötve ringatóztak, színes árnyakat vetítve sovány arcára, a felső ajkára tapadó vékony - az is lehet, odafestett - bajuszra."
A szimpózium szakmai tiszteletadás a mai magyar irodalom és a szegedi kultúratörténet egyik legfontosabb lírikusának. Halálának tizedik évfordulóján, a megemlékezés gesztusa mellett az életmű kritikus átgondolását is célozza a rendezvény.
"A sírásók vitték haza, amikor azon a napon az asztalra bukott; részegnek hitték, pedig agyvérzést kapott, de ezt csak a boncolás derítette ki. A csúnya földrajztanárnő nem engedte, hogy kórházba szállítsák; tudta, hogy úgyis reménytelen."
"Tehát kiment ez a vasutas a pályatestet ellenőrizni Kelebiánál, pár lépésre a határtól. Csakhogy éppen a váltók között volt a lába, amikor a Puskin-expressz közeledése miatt hirtelen átállították, s az ő lábfeje közéjük szorult."
"A lánynak megfájdul a feje. Hirtelen elhatározással kimegy a konyhába, kiszedi a szárítóból a tányérokat, az üvegtálakat, és sorra a földhöz csapdossa őket. Üveg- és porceláncserepek röpködnek, és ő diadalmas mosollyal tör szét mindent, mindent, ami erre az átkozott estére és egész elrontott életére emlékezteti."
"Azt hiszem, a franciák ugyanígy lehetnek Victor Hugo patetikus, de mindenkit felülmúlóan mesteri költészetével - egy modern francia mondta is, hogy : V. H. a legnagyobb francia költő, - sajnos - és a hangsúly a sajnoson volt!"
"Túlfokozott költői és emberi öntudata mélyén mindig éreztem a mellőzöttség fájdalmát, s ma már tudom, sorai is ettől szikráztak fel gyakran, hiszen még találkozásunk idején is olyan írók, költők voltak az orosz irodalom "generálisai", akik Viktor barátomnak legfeljebb a csicskásai lehetnének."
22°C - 
23°C 
Hozzászólok! 
Hozzászólok! 
