Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

„ Csöves” rádiók szerelmese

Különös gyűjtőszenvedéllyel rendelkezik a soproni Szeiler Gyula. Közel százéves rádiókat gyűjt, de előszeretettel vásárol régiségvásárokon serpenyős mérlegeket, órákat, villás telefonkészülékeket és szódásszifont is. Szabadidejében pedig autót, motorokat restaurál. Mottója: mindegy, csak régiség legyen.
Kapsch, Minerva, Orion, Siemens, Telefunken, Havel – csak néhány típus azon régi, úgynevezett „csöves” rádiók közül, amelyek szenvedélyes rajongója Szeiler Gyula. A soproni gyűjtőt otthonában látogattuk meg, ahol több falat, sőt, helyiségeket töltenek meg a nemritkán százéves, de mindenképpen muzeális példányok.
– Az első darabot még feleségem nagyapjától kaptam ajándékba sok-sok évvel ezelőtt – emlékszik vissza a különös hobbi kezdetére Szeiler Gyula, majd hozzáteszi, innentől kezdve nem volt megállás. A gyűjtemény mára közel ötven darabot számlál, és majdnem az összes hatalmas, régi, úgynevezett „csöves” rádió. Valamennyi működőképes. – Csöves, mert nem a mai, tranzisztoros technológiával működnek. Ezeknek a készülékeknek még be kellett melegedniük a használat előtt. Mára ez elképzelhetetlen, hiszen ha valaki rádiózni akar, csak megnyomja a gombot és megszólal – folytatja a gyűjtő, majd feltekeri az éppen keze ügyébe kerülő Videotont. Valóban, néhány másodperc susogás-sistergés után, ha nem is felharsan, de halkan megszólal a Bartók rádió. Van Minerva, Velence, Hornyphon és régi magyar Pacsirta is. – Mindegyiket szeretem, de a szívemhez legközelebb talán ez a Philips áll, amit egy rákban elhunyt barátom ajándékozott nekem.
Szeiler Gyula valószínűleg már több százezer forintot költött a rádiók megvásárlására és az alkatrészek beszerzésére, mivel a működésképtelen példányokat ő maga restaurálja. – Előfordult, hogy lomtalanítási konténerből vettem ki rádiót, de gyakori vásárló vagyok bolhapiacokon, régiségvásárokon is. Nemcsak a rádiók tetszenek, gyűjtöm és felújítom a régi serpenyős mérlegeket, petróleumlámpákat, szódásszifonokat – ebből egy 1927-es darabom is van –, a szenes és kezdetleges gőzölős vasalókat, régi telefonkészülékeket. Van egy több mint százéves asztali varrógépem is.
A gyűjtő – aki szabadidejében autót és motorokat is restaurál – azt mondja, minden érdekli, ami régiség. A gyűjteménye pedig már most megtöltene egy kisebb múzeumot.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kezdésnek rangadó

Kosárlabda

Idegenbeli rangadóval indítják az új esztendőt a SMAFC NB… Tovább olvasom