Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

„ Eljátszotta” környezete bizalmát

Önsegítő csoport indult játékszenvedéllyel küzdőknek a közelmúltban a Családsegítő Szolgálatnál. A csoport vezetője maga is a játék rabja. A Széchenyi téren a régi kaszinóban kezdte „pályafutását” tizennyolc évesen. Most, tizenhárom évnyi pokol és megannyi tönkrement kapcsolat után úgy érzi, van kiút. Ennek megtalálásában segít másokon és magán. A G. A. (vagyis Gambler's Anonymus) soproni csoportja szerdánként délután öttől található meg a Családsegítő Szolgálatnál.
– Minden játékteremre jut legalább egy „játékos” – mondja Z., a nemrégiben indult önsegítő csoport vezetője, amikor arról kérdezem, vajon mennyi érintett él Sopronban. Következetesen a „játékos” kifejezéssel él, amikor a sorstársait említi. – A legnagyobb baj a játékszenvedéllyel, hogy olyan, mint az alkoholizmus: a függő magának sem vallja be. Azt mondja – sőt így is gondolja –, hogy ő maga szabja a határokat. Én hat év után ismertem fel, hogy már nem vagyok ura tetteimnek. Mindkét problémával meg kellett küzdenem, nem nevezném sétagaloppnak. Februárban voltam egyéves tiszta józan, de ami a játékot illeti – esetemben a rulettet –, decemberben háromszáz nap után volt egy csúnya visszaesésem.
Z. szándékosan nem említ számokat, azt mondja, erről a csoportban sosem kérdezik egymást. De sejteni lehet, az egyenleg legalább hét számjegyű. Mínuszban. Tönkrement házasságát most próbálja helyrehozni, de a sok seb, amit közvetve a játékszenvedély okozott, nehezen gyógyul.

Kezdetben kölcsönad a gép

– Ugyanúgy kezdődött, mint másnál – emlékezik vissza Z. – Barátnőmmel lementünk a kaszinóba, és játszottunk. Megragadott a miliő, a rulett hangulata. Piti tétekkel játszottam, de nyertem és ez nagyon felspannolt. Tipikus eset, úgy mondják, kezdetben „kölcsönad” a gép. Ezzel kezdődött a pokol, ami tizenhárom évig kísérte az életemet. Szinte törvényszerű, hogy a játékos kezdetben hazudik, tagad. Én képtelen dolgokat tudtam kitalálni. Hol azt hazudtam, hogy elvesztettem a tárcámat, hol azt, hogy ellopták-kölcsönkérték a pénzemet. De a kör hamar bezárul, egy idő után már senki nem ad kölcsön a „játékosnak”, csak úgynevezett magánbankárok, szörnyű kamatokkal. Legjobban a család sínyli meg azt, ha valaki szenvedélybeteg. Egy anya nehezen tudja feldolgozni, hogy a gyereke drogos vagy játékos. Pk előbb mennek tönkre, mint maga a szenvedélybeteg.
I. ötven körüli családapa. Három éve a játékautomaták rabja, de nem iszik. Azt mondja, két üveg ásványvíz mellett egy napig is elálldogált a gép mellett. Gyerekei már felnőttek, családot alapítottak, de miután I. hitelt hitelre halmozott, ők vették rá, hogy kezeltesse magát. Amikor megtudta, hogy csoport indul a városban, rögtön jelentkezett.

„ Csak a masina létezik”

– Euforikus világ a játék, csak a masina létezik és a vágy a nyerésre, ha játszottam, szólni sem lehetett hozzám – mondja I., aki mára „felépült”. Nem gyógyult, a szenvedélybetegségből ugyanis nincs gyógyulás. A szakirodalom szerint, ahogy a kovászos uborkából nem lesz többé nyers uborka, úgy a játékbetegből sem lesz többé egészséges. De a lehetőség megvan arra, hogy visszatartja magát a szenvedély tárgyától. – Az első lépés a legnehezebb, de ha ahhoz van bátorságod, sikerülhet, absztinens lehetsz – véli I. – Hiszen mindenki, aki megjárta a poklot, számolja a játékmentes napokat. Én minden reggel felírom egy lapra, hogy „ma nem játszom”. Nehezítette a sorsomat, hogy a munkahelyemet egy ablak választja el jó néhány nyerőgéptől. Kísértést jelent, de most már ellen tudok állni. Tudom, hogy jótékonykodásra is fordíthattam volna az automatákba szórt pénzt, vagy költhettem volna utazásra, új bútorokra. De a múltat sajnos nem lehet meg nem történtté tenni.
– Hogyne ismertük volna – hangzik egyszerre a felelet, amikor a februárban rablógyilkosságot elkövetett szerencsejátékos férfira terelem a beszélgetést. (A kérdést be sem tudom fejezni, csak addig jutok: ismertétek...?) – Volt egy hét, amíg együtt játszottunk, és jól ismertem azt a kaszinót is. A gyilkosság körüli napokban épp nem kerültem elő, nem adtam életjelet magamról. Anyám, amikor aznap elhaladt a játékterem előtt, és meglátta a rendőrkordont – mint utólag elmondta –, öt évet öregedett.

Végső kimenetel a halál

– Rajtunk csak bizonyos szélsőséges esetekben segíthetnek a gyógyszerek, de végleges kiutat nem jelentenek – véli Z. – Átmenetileg ellazítanak, de a vágy a játék iránt megmarad. A csoport viszont hatásos lehet. Tudni kell, a játék végső kimenetele a halál. Szinte mindegyikünk fejében nem egyszer megfordul az öngyilkosság gondolata. Ebből egyedül nincs kiút. A lecsúszással kezdődik minden, aztán jönnek a betegségek, gyomorfekély, idegbaj, amit a játék vagy az alkohol okoz. Az örökös lelkifurdalást nem lehet elviselni, ahogy azt sem, hogy mindenkit elveszítünk. Fontos, hogy az ember tudja, vannak rajta kívül hasonló problémával küzdők. Hogy a tönkrement életek helyrehozhatók és van esély a talpra állásra, a szó szerinti és átvitt értelmű adósságok törlesztésére. De ehhez meg kell lépni az első, legnehezebb lépést. Beismerni önmagunknak a betegséget.

Tények és adatok

Egy felmérés szerint 2002-ben Magyarországon összesen 50 milliárd forintot dobtak be nyerőgépbe, vagyis – ha a csecsemőket is beleszámítjuk – fejenként ötezret. Ha egy játékos évi veszteségét egymillió forintnak vesszük, akkor a számítás szerint ezer emberből öt játékbeteg, ami a népesség 0,5 százalékát jelenti. Ahogy az evészavar tipikusan a nőket érintő betegség, a játékszenvedély inkább a férfiakat sújtja. A nők arányát a játékosok körében mindössze 3–4 százalékra becsülik. A függők kétharmada alkoholproblémákkal is küzd, harminc százalékuk alkoholista, másik harminc pedig az úgynevezett „kóros ivó” (nem alkoholista, de már nem is szociális ivó). A nemjátszási periódust sokszor az alkoholfogyasztás szakítja meg.

Törvényjavaslat 1999-ben

Hazánkban a jogszabályok 1990 óta engedélyezik, hogy a vendéglátóhelyeken nyerőautomatákat lehessen üzemeltetni. A magyar játékbetegek legalább 65 százaléka „automatás”, azaz kocsmák, benzinkutak gépein „vérzik el”. A játéktermek száma egyre nő. Bár 1999-ben született egy törvényjavaslat, hogy a vendéglátóhelyeken ne lehessenek gépek, a parlament nem tárgyalta meg ezt a javaslatot.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lomtalanítás

Dunasziget. A községben holnap reggel 7 órától lomtalanítás lesz. A szervezők arra kérik a lakókat,… Tovább olvasom