Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

„ És akkor mi lenne, ha Gyurcsány lemondana?”

Szabó József győri, MDF-es polgár-

mesterjelölt meghívására érkezett a megyeszékhelyre tegnapelőtt Boross Péter volt miniszterelnök. A lakossági fórum előtt tartott beszédéből részleteket közlünk.
„ Legegyszerűbb azzal kezdeni, hogy a miniszterelnök hazudott és hazudni nem szabad. És ahogy én most a kialakult viszonyokat látom, ezt elismerni sem szabad. Joggal merül fel, hogy a miniszterelnök mondjon le, hisz már a csúnya beszéd sem méltó az ő tisztéhez. Ám: ha nem mond le és a koalíció mögött álló jó ízlésű értelmiség sem váltja le, akkor tudomásul kell venni, hogy a kérdés alkotmányosan nem megoldható. Lehet hergelni, lehet tüzelni, de mindez csak fantázia, mindez csak üvöltözés. (...)
A konvergenciaprogram ott van Brüsszelben, jövő héten döntenek róla. Akármilyen is ez a program belső összetételében: a radikális intézkedésre szükség volt. A milyenségéről kár vitázni, mert beadták. És fohászkodjunk az égiekhez, hogy elfogadja ezt jövő héten az unió. Ha nem fogadja el, vagy ha csak annyit tesz, hogy a magyarországi politikai viszonyokra való tekintettel elhalasztja a döntését, abból mérhetetlen nagy káraink származnak. E pillanatban nincs itt az ideje a konvergenciaprogram bírálatának. Azt, hogy be kellett jelenteni: ez a költségvetési hiány nem tartható, hogy a magyar államháztartás összeomlik, az nem kétséges. Aki tehát arra gondol, hogy ezt vissza lehet vonni vagy az lenne a jó, ha nem fogadná el az unió, az nem számol a következményekkel. (...)
A magyar költségvetés helyrehozását célzó konvergenciaprogram összekötődik Gyurcsány nevével. Gyurcsányt le lehet váltani, ha a baloldal úgy tudja ezt megoldani, hogy a dolog fél nap alatt lezajlik, és az utód első mondata: fenntartom a programot, és végrehajtom a korlátozó intézkedéseket. Most ennek a mondatnak pokoli lélektani jelentősége van. Mert különben – ha csak egy leváltás történne – akkor ez erősítené a világban a jobboldali kormány nacionalista voltáról alkotott képzetet. (...)
Itt most egy harmincszázalékos életszínvonal-romlás kockázatával kell számolni. És mindez egy olyan országban történik, ahol az iskolázottság jóval magasabb, mint az intellektuális felkészültség, ennélfogva emocionálisan reagálnak az emberek és fogalmuk sincs, hogy milyen kardélen táncol az ország és milyen veszélyhelyzetben élünk. Igen, nyugodtan mondom: a haza most veszélyben van. Éretlen politikusok belesodorták. Amikor ilyen komolyra fordul a dolog, akkor az ember elgondolkodik azon, hogy vajon meddig viselik el az emberek ezt a gigászi és minden eszközt felhasználó pártküzdelmet. Igen. Egyetértek azzal, hogy a miniszterelnök méltatlanul viselkedett és le kell váltani. Abban is egyetértek, hogy a csomag összetételében rossz és elhibázott. De abban is, hogy valamit tenni kellett. És nyilvánvalóan nem adócsökkentésről van szó – ezt komoly ember nem mondhatja érvként. Aki ért ehhez, az tudja, hogy egy gazdaságnál akkor lehet adót csökkenteni, ha egy piaci kereslet azzal kielégíthető. Ne higgyük, hogy a kormányok varázsszóra vezérlik a gazdaságot: aki nem talál vevőt,

piacot, az nem tud gazdasági növekedést produkálni. Ezért ezekben a napokban már fel sem merül az euró bevezetésének kérdése. Már nem is beszélnek róla. Pedig fontos lenne, de még mennyire. De most be kell látni, sajnos tényleg nem ez az aktuális kérdés. Most az az aktuális, hogy itt van kétszáz televízió, letelepedtek a Kossuth térre és boldogok, ha valahol betörik egy kirakat vagy valakit megvernek. És ez a kép megy Magyarországról szerte a világban. (...)
Itt áll egy ország, felelőtlen politikai vezetőgarnitúrával. Sikerült szétosztani a nemzet javait. A közalkalmazotti bérek ötvenszázalékos növelése, amit kétezerkettőben mind a két nagy párt megszavazott, annak éves hatása 900 milliárd forintot tesz ki. Csak az MDF mondott rá nemet. Népszerű volt a minimálbér adómentesítése is, ez háromszázmilliárd – ilyenekből áll össze ez az ezerötszázmilliárdos hiány. És most aztán valamit tenni kell: ezért egy kicsit megcsípik az egészségügyet és szétszedik az egyik legfontosabb minisztériumot.
Aztán csodálkozunk, hogy nincs a rendőrök mögött egy támaszték, aki ráállítaná őket kötelességük teljesítésére, s a politika helyett a rendőrségre hárul a mérlegelés terhe.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szép halálért dolgoznak

A hospice-szolgálat nemes feladatának tekinti a gyógyíthatatlan betegek és hozzátartozóik lelki… Tovább olvasom