Délmagyar logó

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos -2°C | 7°C Még több cikk.

„ Nem az a bolond...”

Sokat gondolkozom azon, vajon mi az oka, hogy sok fiatal nagyon nehezen, sok csalódás után találja csak meg a társát. Arra jutottam, hogy az ismerkedési lehetőségek erősen beszűkültek, főleg a harminc körüli korosztály számára. Mára eltűntek az olyan helyek, ahol lehet beszélgetni, olyan a hangulat, ahol egy harmincas is jól érzi magát. Bizony társadalmi problémával állunk szemben, mivel a közvetlen emberi kapcsolat kiment a divatból. Helyét a televízió és a számítógép vette át. Ha bemegyek a diszkóba, furcsán néz rám a sok csitri, hogy én vajon mit keresek ott? Megunván, hogy sehol sem érzem jól magam, hazamegyek és magam is leülök a számítógép elé. Ezért lett velem együtt – akarva, akaratlanul – mindenki olyan, amilyen. Azt vettem észre, hogy magányos fiatalember lettem, csak azért, mert én az „elavult” életformát tartom jónak, pedig soha nem akartam remetévé válni a nagyváros közepén. Hogy mit lehet tenni a fentiek ellen? Attól tartok, nem sokat, mert a fiatalok, akik ebben nőttek fel, természetesnek tartják, hogy ilyen a világ, és eszük ágában sincs változtatni rajta. Ha pedig téli estén meglátogatok valakit, az gondolatban a pokolba kíván, mert inkább akciófilmet nézne, mint hogy rám „pazarolja” drága idejét. Ha valakivel beülök egy presszóba, nem sokáig tudunk beszélgetni, közbeszól a mobiltelefon. Nem tartom magamat konzervatív szemléletűnek, szeretem a modern dolgokat, de ezek mellett igénylem a humánus dolgokat is: „Nem az a bolond, ki megbámul egy csillagot” – szól a régi sláger. Akkor még talán mindenki így gondolta. Én ma is sokszor bámulom a csillagos eget, és ha Chopint hallok valamely rádióadón, nem csavarom el másik állomásra, hanem leülök a fotelba, és álmodozni kezdek. Biztosan sok hozzám hasonló ember van tágabb környezetemben, de nem tudom, hol találhatók. Egyet nagyon szeretnék: találni egy lányt, aki olyannak szeret, amilyen vagyok. Biztos vagyok benne, hogy a fiatal nők között is bőven akadnak magányosak, közülük jó néhány valószínűleg azért nem talált társra, mert igényeit az „új” világnak a divatjához igazította – deltás, menő fickó kiemelkedő anyagi háttérrel... Az ilyen férfiaknál még a középszerű nők is képesek beállni tizediknek a sorba – nagy-nagy tisztelet a kivételnek. Tudom, hogy vannak érzelemgazdag, az életet reálisan és komolyan szemlélő hölgyek, akik leendő társukban is a szeretetet, a megbízhatóságot, az intelligenciát (nem kell hozzá feltétlenül diploma) keresik. Hol vannak ők? Sikerül-e vajon rátalálnunk arra az egyre, az igazira?

Molnár Tamás, Győr
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mintha a szerelmét kínálná meg vele

Az egyik szegedi belvárosi cukrászda fagylaltspecialistája szerint a nők nagy kísérletezők a… Tovább olvasom