Délmagyar logó

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 1°C | 12°C Még több cikk.

„ Volt egy nagymamám”

Még ifjú nagymamaként is áhítattal és csodálattal figyelem az idősotthon rám bízott lakóit, amikor számomra is ismeretlen dallamok csendülnek fel tőlük. A hang, még ha meg is kopott a kor előrehaladtával, de a teljes lelki odaadás odavonzza a lakótársakat. Így lassacskán újabb és újabb dalok kerülnek elő a múlt mesés tarisznyájából. Gyermekkorom ismert népdalait újabb és újabb versszakokkal színesítik az általuk is énekelt közös népénekek. A minap Arany János A fülemile című tréfás versét olvastam fel, ami igen hosszú, de Magdi néni fejből mondta el 70 év távlatából is. A következő nap az 1800-as évek muzsikájából hallgattunk a Jánosi együttes előadásában. Magdi néni finoman dúdolta a dallamát. Csodálkozó kérdésemre: „Ismeri?” , így felelt: „Hát hogyne ismerném, hisz volt nekem egy nagymamám, tőle tanultam.” De jó is nagymaminak lenni, az áhítatos gyermekszemek ott függnek az arcunkon, hallgatják énekeinket, isszák a szavainkat, s majdan 80 év múlva ők is elmondják: „Volt nekem egy nagymamám.” Isten éltessen minden nagyszülőt, mamát és papát, hogy még sokáig továbbörökíthessék az ősöktől kapott szépet. A szereteten túl a szívben és lélekben megőrizve ezt is, eleven kapcsolatot teremt a múlttal, akkor is, amikor az élet színpadáról elköltöznek a nagyszülők. Ez a lelki gazdagság, mit adhatunk, védőhálót feszít a nemzedékek alá. Bár ma kevesebb idő jut egymásra, hiszen a nagyszülők is még dolgoznak, de az együttlétek mély nyomot hagynak, a gyermek szinte fényképezi szívével a történéseket. Mintha csak éreznék ők is, hogy a test mulandóságán túl csak a szeretet örök. De az örök! Összeköti a mennyet és a földet az élet elmúltával is.

Papp Anna, Nagylózs
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kíváncsiak a 3. Győri Virágfesztiválra?

Tovább olvasom