Első látásra jónak tűnik az elgondolás, de legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megoldani látszik. Például hogyan hat egy kialakulatlan személyiségű fiatalra a munkával büntetés? Milyen személyiségbeli és értékrendi irányokat zár le, gyengít, és kontra: milyen új, nem kívánatos irányokat nyit meg és erősít a munkával büntetés? Milyen feltételek mellett (pl. a teljes biztonságot nyújtó felügyelet), milyen jellegű munkát és mikor (időtartam, napszak, tekintettel a terhelt egyéb, az érdekeit szolgáló elfoglaltságokra, mint pl. a suli, edzés, stb.) végezzen a fiatal elítélt? Mi minősül közérdekű munkának? Milyen közérdekű munka az, amely a terhelt számára is világosan összefügg az elkövetett szabálysértésével, vagy pénzbüntetéssel sújtható bűncselekményével? Milyen feltételek mellett teljesül az a fontos érdek, amely szerint a fiatalnak jobban meg kell értenie, hogy a közössége nem bosszút áll rajta a közérdekű munkára ítéléssel, hanem segíteni akar neki abban, hogy… Tovább olvasom »
Első látásra jónak tűnik az elgondolás, de legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megoldani látszik. Például hogyan hat egy kialakulatlan személyiségű fiatalra a munkával büntetés? Milyen személyiségbeli és értékrendi irányokat zár le, gyengít, és kontra: milyen új, nem kívánatos irányokat nyit meg és erősít a munkával büntetés? Milyen feltételek mellett (pl. a teljes biztonságot nyújtó felügyelet), milyen jellegű munkát és mikor (időtartam, napszak, tekintettel a terhelt egyéb, az érdekeit szolgáló elfoglaltságokra, mint pl. a suli, edzés, stb.) végezzen a fiatal elítélt? Mi minősül közérdekű munkának? Milyen közérdekű munka az, amely a terhelt számára is világosan összefügg az elkövetett szabálysértésével, vagy pénzbüntetéssel sújtható bűncselekményével? Milyen feltételek mellett teljesül az a fontos érdek, amely szerint a fiatalnak jobban meg kell értenie, hogy a közössége nem bosszút áll rajta a közérdekű munkára ítéléssel, hanem segíteni akar neki abban, hogy eredményesebben, sikeresebben illeszkedjen be a társadalomba (pl. biztatás, elismerés a munkavégzésével kapcsolatban, illetve segítségnyújtás, támogatás a feladatok végrehajtásához, és végszükség esetén a szigorúbb büntetés alkalmazása - mindez beláthatóan komoly szakmai felkészültségű jogalkalmazói és végrehajtói hátteret feltételez...)? Hogyan szabadul meg a fiatal a büntetett előélet joghátrányaitól? (Ez kiemelten fontos, mert esélyt kell biztosítani a tiszta lappal kezdéshez, s ez egy fiatal, még erősen formálódó, derűlátó, perspektívákban gondolkodó személyisége alakulása szempontjából létkérdés, és nemcsak neki, hanem mindannyiunknak!)
Másfelől az elkövetett, pénzbüntetéssel sújtható (vagyis többnyire csekély súlyú) jogsértés közérdekű munkával való büntetése általános kellene, hogy legyen tizenhat éves kor feletti elkövetők esetében, mert jobban szolgálhatja a személyiség egyensúlyi helyzetének a helyreállítását, mint a szabadságvesztés büntetés, és ráadásul nem jelent elviselhetetlen anyagi megterhelést az elítéltre és családjára nézve, ami manapság szintén nem elhanyagolható szempont. A tizennégy év alatti elkövetők esetében viszont értelemszerűen nem lenne igazságos a pénzbüntetés alkalmazása e módosítás életbe lépése után, mert ők nem tudják közérdekű munkával "levezekelni a bűneiket". Vagyis megfontolandó e büntetés alkalmazása az ő esetükben is, természetesen különleges biztonsági óvórendszabályok szigorú megtartása mellett, és fokozott figyelemmel az életkori és egyéni testi-lelki fejlettségük paramétereire (a munka jellege, napi maximális időtartam megállapítása egyénre szabottan, szakértői véleményekre - orvos, pszichológus, pedagógus - alapozva, napszak, hétvégi foglalkoztatási tilalom pl. a családi kötődései fenntartása és erősítése céljából, stb., stb.). Mert mégiscsak a jövőnket formálgatjuk, azok pedig a kölykök, akik így mindennél fontosabbak, tehát nincs az az idő- és energia-ráfordítás, amit ne érne meg ez az ügy. Szerintem. Igaz, én tisztelem és szeretem is őket olthatatlan, szenvedélyes szeretettel, és úgy hiszem, elég jól ismerem az gyakran kilátástalan küzdelmeiket is, amelyek e nemkívánatos, olykor bizony ön- és/vagy közveszélyes, elkeseredetten önérvényesítő magatartásformák felé sodorják őket. Más szóval, amikor egy kölyköt büntetünk, akkor a saját mulasztásainkat és bűneinket toroljuk meg - rajta. Uff! A dakota stílusú felkiáltás pedig azt jelenti, hogy részemről az ügy itt lezárult, vagyis nem vagyok hajlandó a fentieken vitatkozni, mert mindez olyan a számomra, mint ez: 1+1=2, ha balról, ha jobbról kezdem is az összevonást.
ikonokkal!
32°C
12 milliárdról szólt a fiktív cukros számla
