Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

75 éve született Antall József

Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke 75 éve, 1932. április 8-án született Budapesten.
Édesapja (id. Antall József) a második világháború alatt menekültügyi kormánybiztosként sok ezer Magyarországra menekült lengyel, francia és zsidó polgár életét mentette meg. 1945 után újjáépítési miniszter és a Független Kisgazdapárt pártigazgatója volt.

A fiatal Antall József egy hazáját szerető, a nemzet iránt elkötelezett, keresztény-konzervatív úri családban nőtt fel, ahol a demokrácia, a humanizmus és a liberalizmus értékei is magától értetődően voltak jelen. A budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, érettségi után, az 1950-es évek elején, az ELTE Bölcsészettudományi Karán, majd az Állam- és Jogtudományi Karon folytatta tanulmányait. Történelem szakos középiskolai tanári, levéltárosi, könyvtárosi és muzeológusi képesítést, illetve a történettudomány tárgyköréből bölcsészettudományi doktorátust szerzett. Néprajzi, művészettörténeti, antropológiai, iszlám művelődéstörténeti tanulmányai mellett közgazdaságtani tanulmányokat is folytatott.

Egyetemi éveit követően (1954 és 1964 között) az Országos Levéltárban, a Pedagógiai Tudományos Intézetben, a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, az Eötvös József Gimnáziumban és a Toldy Ferenc Gimnáziumban tanított, illetve felnőttoktatással is foglalkozott. Ezt követően a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese, majd főigazgatója volt 1974-1990-ig.

A politikai életbe 1956 októberében kapcsolódott be, amikor az Eötvös Gimnázium forradalmi bizottságának elnökévé választották, és részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében, valamint a Keresztény Ifjúsági Szövetség megalapításában. Ez idő alatt kapcsolatban állt a Nagy Imre-kormány több miniszterével (Tildy Zoltán, Kovács Béla, Bibó István, Farkas Ferenc), illetve ellátott személyi és politikai előkészítési feladatokat. 1956. november 4-e és 1957. január eleje között részt vett az akkor folyó politikai tárgyalásokon mind a belpolitikai, mind pedig a külpolitikai vonatkozású tervezetek, memorandumok elkészítésében. Politikai tevékenységéért egy időre őrizetbe vették, mind a szovjet, mind a magyar rendőri szervek többször kihallgatták.

Később publikációs tilalom alá került, 1959-ben állásából felfüggesztették, a tanári pályától eltiltották. 1963-tól újra publikálhatott, ezt követően körülbelül 350 könyve, tanulmánya, cikke jelent meg a politika, a művelődés- és orvostörténet tárgyköréből. 1967-től az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztője, 1972-től a Magyar Orvostörténeti Társaság főtitkára, 1982-től elnöke, az MTA több bizottságának és albizottságának tagja illetve elnöke, a Nemzetközi Orvostörténeti Akadémia, a Nemzetközi Gyógyszerésztörténeti Akadémia tagja, valamint a Nemzetközi Orvostörténeti Társaság vezetőségi tagja volt.

A pártállam végnapjaiban újból bekapcsolódott a politikai életbe: a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik alapító tagjaként jelentős befolyása volt a fórum általános politikájának kialakítására. 1989-ben kiemelkedő szerepet játszott az Ellenzéki Kerekasztal tevékenységében a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon. 1989. október 21-én az MDF elnökévé választották. 1990 augusztusától az Európai Demokratikus Szövetség (EDU) elnökhelyettese volt haláláig.

Az 1990. március 25-én és április 8-án rendezett szabad választásokon pártja, az MDF biztos győzelmet aratott, majd május 23-án megalakította - a kereszténydemokraták és a kisgazdák bevonásával - három párti koalíciós kormányát. Antall József a történelem egy kritikus időszakán vezette át az országot. Miniszterelnöksége idején Magyarországon kibontakozott a plurális demokrácia, az ország elindult a szociális piacgazdaság felé, az ország csatlakozott az európai integrációhoz: társult tagja lett az Európai Közösségnek, tagja az Európa Tanácsnak és több európai intézménynek. Kivonultak magyar földről a szovjet csapatok, megszűnt a Varsói Szerződés és a szocialista gazdasági együttműködés szervezete, a KGST. Kezdeményezője volt a "Visegrádi országok" együttműködésének. Amikor bírálói - pártjának radikális szárnya - a mélyrehatóbb belső változások elmaradását kérték rajta számon, úgy reagált: "Tetszettek volna forradalmat csinálni."

Kormányfői működésének szinte a kezdetétől meg kellett küzdenie az alattomos kórral, s 1993. december 12-én rákban meghalt. Síremlékét, Melocco Miklós alkotását, 1999 májusában avatták fel a Kerepesi temetőben.

Több magyar, külföldi és nemzetközi kitüntetésben, díjban, tudományos és más elismerésben részesült. 1990-ben megkapta a Robert Schuman-díjat, amellyel az európai egység előmozdítása érdekében tett különleges érdemeit ismerték el. A német Paul Kleinewefers Alapítvány 1996-ban posztumusz neki ítélte a Szent Adalbert-díjat. 2000-ben Miskolcon teret neveztek el róla. 2001-ben Zágrábban a róla 1999-ben elnevezett utcában felavatták mellszobrát, s számos magyarországi település is állított szobrot az emlékére.

Antall József mindent elkövetett azért, hogy Magyarország végérvényesen Európa nyugati feléhez tartozzon, de nem kívánt szakítani az értékőrző hagyománnyal sem. Sokszor hangsúlyozta a nemzeti értékek és a hazafias érzés fontosságát, és nem feledkezett meg a határainkon túl élő magyarokról sem. Ezért kívánt - mint mondta - lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke lenni. Magyarként kívánt európai polgár lenni. A modern, nemzeti konzervativizmus híve volt. Hitvallása szerint élt: "Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom." Miniszterelnökként mindössze három és fél év állt a rendelkezésére.

(MTI)

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A jégtánc az élete Regőczy Krisztinának

Regőczy Krisztina az ország és a világ egyik első számú jégkorcsolyázója, profi sportpályafutása… Tovább olvasom