Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

„Nem vagyok hajlandó mellébeszélni

Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke a közelmúltban meglepő kijelentést tett: évek óta foglalkozik ezotériával. Kíváncsiak lettünk a részletekre, így mesélt nekünk a horoszkópokról, döntésekről és az érzékenységről.
Kondor Katalin

– Mióta foglalkozik ezotériával?
– Tizenkilenc éves korom óta. Az ezotériát inkább úgy nevezem, hogy az összefüggések tudománya: egy nyílt gondolati rendszerben minden mindennel összefügg, a keleti és a nyugati filozófiáknak valahol közös a gyökerük, amit nagyon izgalmas feladat kikutatni. Soha nem éreztem, hogy a két világnézeti rendszer közül bármelyiket is választanom kellene. Úgy gondolom, az élet örök és az ember sokkal bonyolultabb lény annál, hogy a test pusztulásával teljesen véget érjen a létezése.
– Hogyan került kapcsolatba ezzel a gondolkodásmóddal?
– Az életem során mindig találkoztam olyan személyekkel, akik komolyan foglalkoztak vele. Ezeknek a kapcsolatoknak a legtöbbjéből barátság lett.
A közkedvelt ezoterikus írónő, Szepes Mária például anyai jó barátnőm. Nagyon érdekes dolog ez, mert ha az ember elkezd komolyan foglalkozni vele, akkor valami láthatatlan törvényszerűségnek engedve egyszerűen „bevonzódnak" az életébe az emberek és a történetek. Észrevétlenül belekerül ennek a gondolkodásmódnak az áramába. Nekem ez az életemet végigkísérte, mind a mai napig nagyon sok olyan személlyel tartom a kapcsolatot, aki hasonlóan vélekedik.
– Mit köszönhet az ezoterikus gondolkodásnak?
– Mindent ettől kaptam, a szó szoros értelmében. Nagyon korán megismertem, hogy valójában milyen egy horoszkóp és mire való.
Nem szabad például vulgarizálni, mert ez egy olyan csodálatos tudomány, ami már nincs teljesen birtokában a mai embernek. Az újságokban található horoszkópoknak nevezett valamiket bűnnek tartom. Felbőszít, ha megmondják nekem, milyen a csillagok állása, milyen ruhát vegyek fel aznap és hogyan kell viselkednem. Az ókori kultúrákban sokkal intenzívebb volt az égi és földi dolgok között a kapcsolat. Ennek csupán egy eszköze a csillagok, a föld és az ember közti megfelelések és
összefüggések kutatása. Ha erre az ember egyszer rájön, kitárul számára a világ, és kiderül, a marxista materializmuson kívül más rendszer is
létezik.
– Ön is készít horoszkópokat?
– Nem. Engem nem érdekel a jövő. A személyes sorsom pedig egyáltalán nem érdekel. Csak annyira foglalkoztat, amennyire magam azt alakítani tudom, de ezt sokan meg is teszik helyettem.
– Ez a pálya tele van ütközésekkel és megalkuvásokkal.
– Ezt sorsolta ki nekem az élet. Azonban ez a gondolkodásmód sok mindenen átsegít. A karakterológia például megtanított arra, hogy a különféle embertípusokat felismerjem: minden egyes jegynek megvannak a markáns jellemzői, aminek alapján lehet bánni az emberekkel. A barátaim szerint túl jóindulatú vagyok, de az ember nem lehet eléggé jóindulatú. Inkább szándékosan túl naiv vagyok, amihez viszont ragaszkodom. Nem vagyok hajlandó például valakiről előre rosszat feltételezni, csupán azért, mert gondolkodásban vagy a politikában nem egyezik a véleményünk, nem egy oldalon állunk. Ez most nagyon divatos, én pedig magamra nézve nem tartom kötelezőnek, kézzel-lábbal tiltakozom ellene. Ugyan a munkahelyemen nem tudom alkalmazni mindig, de a baráti körömben igen.
– Nagyon kemény nőnek tűnik.
– Én ezt nem mondanám, talán a pozícióm miatt kívülről így látszik.
Az ember ennyi idő után megkeményedik. Gyerekkoromban és még
ma is az jellemző, hogy nem vagyok hajlandó mellébeszélni és finoman
fogalmazni. A munkám során határt kell vonnom, hogy a döntéseim a
közjó érdekében történjenek. A vallási értelemben vett közjót a szemé-
lyes sérelmeket félretéve minden vezetőnek szem előtt kellene tartania.
– Hogyan viseli a funkciójával járó feszültségeket?
– Furcsán hangzik, de egyrészt nehezen, másrészt az alkatomból adó-
dóan elég könnyen. Minden méltatlan bántás lelkileg megvisel, de az
évek alatt megtanultam ezt elviselni, mert ez ezzel a pozícióval együtt jár. Azért sem engedhetem meg, hogy átadjam magam a lelki nehézségeknek, mivel alkatilag túlfokozott érzékenységgel és empátiával áldott meg a sors. Annyira át tudom élni mások fájdalmát, hogy néha azt gondolom, teljesen alkalmatlan vagyok az életre. Ez az univerzálisabb gondolkodás viszont sokszor segített nekem.

Korábban:

Egy női láma hitvallása (2002.05.21.) >>

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Taggyűlés

A Győri Nők Független Szervezete holnap délután öt órakor tartja a nyári szünet előtti utolsó… Tovább olvasom