Délmagyar logó

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 26°C Még több cikk.

A humánum svéd lovagja

A modern hősök sorában keveseknek jutott olyan egyöntetű elismerés és tisztelet, mint a 90 éve, Stockholmban született Raoul Gustaf Wallenbergnek, aki 1944-45-ben Budapesten dolgozott. Az ő emlékének tiszteleg az az országos vándorkiállítás, mely március 28-án Győrbe érkezik.
Raoul Wallenberg július 9-én érkezett meg Budapestre. Ekkor az Auschwitzba „ munkásáttelepítés ” címén kiszállított vidéki és a főváros környéki elővárosokból elhurcolt magyar zsidók nagy részét már megölték. Csak a szűkebb városokban élő, sárga csillaggal megbélyegzett, a zsidótörvények alapján jogfosztott és kirekesztett polgárok voltak még életben, és a kisegítő honvédelmi munkaszolgálatra kötelezett férfiak. Ezekben a hetekben valamennyiüket a németországi deportálás halálos veszélye fenyegette.
Mindezt a svéd követségen titkári beosztást kapott Wallenberg hamar felismerte. A követségen átvette a humanitárius ügyeket intéző osztály vezetését és szorgos munkába kezdett. Kiszélesítette az osztály munkatársainak körét, az egyházi és külügyi kapcsolatok mellett befolyásos katonatisztek, csendőr- és rendőrtisztek megismerésére törekedett. Néhány gazdasági kulcsemberrel is összeköttetésbe került. Budapesti küldetését kormánya megbízására és az amerikai menekültügyi bizottság felkérésére végezte.
Wallenberg hamar felismerte, hogy a német és magyar diplomaták hajlamosak meghajolni külföldi szimbólumok láttán. Így a svéd védő útleveleket svéd nemzeti színekben nyomtatta ki, közepükön a svéd címeren látható három korona rajzával, s ellátta őket kellő mennyiségű pecséttel. A valóságban több mint tízezer védő útlevelet állított ki, és stábja több százra nőtt.

Szálasi országlása

Októberben hatalomra került Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt teljhatalmú vezére. Budapesten és az országban 350 ezer zsidó várta rettegve sorsát. Tudták, hogy semmi jót nem várhatnak. Szálasi és hívei a totálisan zsidómentes Magyarországot akarták, hirdették. A követségi titkár a nyilasterror rémségeit tapasztalva még elszántabb lett. A Józsefvárosi pályaudvaron határozott fellépésével kimenekítette és svéd, valamint San Salvador-i védelem alá helyezte a munkaszolgálatosokat. Vagonról vagonra járt, míg a németek meg nem elégelték a „ zsidószabadítást ” .
Az első menetoszlopok november 6-tól tűntek fel a bécsi országúton. Egy hét alatt 27 ezer foglyot indítottak a rendészeti hatóságok, Gönyűn, Dunaszegen, Mosonmagyaróváron át Hegyeshalomba. A menetet eldobott holmik, útszéli, temetetlen holttestek jelezték. A svéd és a svájci követség, a Vöröskereszt, a Vatikán emberei teher-

autókkal járták az utat. Élelmet és gyógyszert osztogattak, ahol lehetett, menlevelet adtak a menetelőknek. Több visszaemlékezés örökíti meg a falusi és tanyai lakosok, a közösségi lelkészek és tanítók segítségét is. Tudományos kutatás alapján bizonyossággal állítható, hogy Raoul Wallenberg 1944 végéig 5 ezer menlevelet, mentesítő igazolványt bocsátott ki. Az SS-tisztet többször megfenyegették, de a rá leselkedő veszéllyel alig törődött. Erről így írt december 8-án: „ Banditák lesnek áldozataikra a városban, verik, kínozzák és agyonlövik őket. A saját személyzetem tagjai közül negyven esetben vittek el és bántalmaztak embereket. Éjjel-nappal halljuk a közeledő oroszok ágyúszavát. ”

Halál a kémekre

A központi gettó megsemmisítésére 1945. január közepén közvetlen veszély volt. Az emberirtás német és magyar megszállottjai arra szövetkeztek, hogy a szovjetek bevonulása előtt mindent és mindenkit eltüntessenek. Wallenberg ezekben a napokban a szovjet katonai hatóságokkal való kapcsolatfelvételtől sokat várt. Arra számított, segítségükkel az új magyar kormánnyal kapcsolatba léphet, a meggyötört ország talpra állításához, újjáépítéséhez segítséget nyújthat. 1945. január 16-án a szovjet Dmitrijenko őrmester talált rá és sofőrjére. Átadott egy Stockholmba címzett német nyelvű táviratszöveget, kérte, hogy továbbítsák, hogy az általuk megszállt területen tartózkodik. A táviratot nem továbbították, néhány nap múlva már az ellenséges ügynökök listáján szerepeltek és a félelmetes szovjet gépezet karmaiba került. A halál a kémekre! különleges kémelhárító szolgálatot jelentett, amelyet Sztálin 1943-ban hozott létre. Wal lenberg fogva tartását a szovjet szervezetek évtizedekig elhallgatták. Ötvenhétben Andrej Gromiko jegyzéket adott át a svéd nagykövetnek, melyben elismerte a Szovjetunió kormánya, hogy Raoul Wallenberg a szovjet állam foglya volt, ám 1947. július 17-én „ feltehetően szívroham következtében cellájában váratlanul elhunyt ” . A család, a svéd állam azóta sem hagyott fel a teljes valóság megismerésével. A raktárak mélyéről több személyes tárgy is előkerült, visszaemlékezők sorát hallgatták meg, de a teljes történetet máig nem tudjuk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szerelem utolsó vérig

Molnár Juli a Szerelem utolsó vérig Ninája. A filmben Füge szerelme, sikeres modell, aki olykor… Tovább olvasom