Délmagyar logó

2018. 01. 21. vasárnap - Ágnes -3°C | 3°C Még több cikk.

Hatvan év emlékei

Hatvan év után kapott elégtételt a sorstól egy Láziban élő asszony. A Bakonyalján elterülő községben szombaton tartott falunap – szentmisével, zászlószenteléssel, szabad tűzön készített ünnepi ebéddel – bizonyos, hogy a hetvenhat éves Máté Józsefné számára marad a legemlékezetesebb. P volt ugyanis a zászlóanya.

– 1944. október 14-ét írták. Tizenhat éves voltam, a pannonhalmi apátsághoz tartozó Csiszke-konyhán szakácskodtam, azon a napon szakadt meg addigi boldog életem – emlékezett az asszony. – Hallottam, hogy kint a szabadban repülőgépek búgnak, aztán már csak arra emlékeztem, hogy törmelékek borítanak. Összeégtem a konyhai tűztől. Harminc év után jutott eszébe egy orvosnak, hogy rokkanttá nyilvánítson. Azóta kapok pénzt az államtól, megnyomorításom után. Egész életemben fájt, ami történt, s az külön is, hogy soha meg nem kérdezték a faluban, miért is sántikálok.
Máténét többszörösen boldoggá tette, hogy Válintné Fekete Terézia polgármester asszony őt kérte fel, hogy legyen a falu felszentelendő zászlajának zászlóanyája. Az idős asszonynak, ahogy mondta, ez volt élete legboldogabb napja.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Korszerű tudást oktatnak

A legkorszerűbb, számítógép-vezérlésű CNC-forgácsológépekkel felszerelt oktatási központot avatott… Tovább olvasom