Délmagyar logó

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -11°C | 0°C Még több cikk.

A 70 feletti Gráf házaspár Szeged és Malmö között ingázik

Évente nyolc-tíz alkalommal átrepüli fél Európát a Gráf házaspár: Irénke néni és Imre bácsi Malmö és Szeged között ingázik. A hetven feletti pár özvegyként talált egymásra, és egyikük sem szeretett volna elszakadni családjától. A svéd rokonoknak például a Rátkai Sanyi bácsi készítette emlékpapuccsal és téliszalámival kedveskednek. A mozgalmas jelen mellett jut idő a múltra is emlékezni: az 1944-es deportálásokra és a család elvesztésére.
A Gráf házaspár fotói a mozgalmas családi életről tanúskodnak. Fotó: Segesvári Csaba
Imre bácsi a heverő mögül előhúzza harminc évvel ezelőtt Csehszlovákiában vásárolt, még mindig jó állapotú kofferjét, amit a repülős utazásoknál kézipoggyászként használnak: „ha akarom, úgy megpakolom, hogy nehezebb, mint a húszkilós bőröndünk." A házaspár, a 78 éves Gráf Imre és öt esztendővel fiatalabb felesége, Lőwi Irén két-három havonta ingázik a svédországi Malmö és Szeged között: Imre bácsi családja Szegeden él, míg Irénke néni 29 éve Skandináviában telepedett le.

A kosztüm két fele
A Budapestről elszármazott asszony – szegedi barátnője közvetítésével – kilenc éve ismerkedett össze a Centrum Áruház egykori kereskedelmi igazgatójával. Az özvegyek kezdeti levélváltásának, telefonbeszélgetéseinek és személyes találkozásainak házasság lett a vége. Mindketten vállalták nyolc éve az utazgatást, ami időskorban nem mindennapi, hiszen hazánkban a nyugdíjasok már nem nagyon szeretnek kimozdulni: „na papa pakolunk és maradunk" – hangzik oly sokszor a tervezgetések után. A Gráf házaspár kivétel, Irénke nénit nem idegesíti, ha a kosztüm első a malmői lakásban marad, a szoknya pedig a szegedi otthonuk szekrényében várja tulajdonosát.

Eleinte busszal tették meg az utat, mert az olcsóbb volt: néhány éve viszont váltottak, a másfél napos fáradságos zötykölődést már nem bírják, és repülőre kedvező ajánlatokat kaptak. Amikor az utazások anyagi vonzata szóba kerül, Imre bácsi csak legyint: a felesége svédországi járandósága – Irénke néni Malmö legnagyobb kórházában a konyhán dolgozott – kétszer annyi, mint az ő kiemelt vezetői magyar nyugdíja. Most is készülődnek – bár ennek semmi nyomát nem látni a lakásban –, hiszen júniusban indulnak vissza Svédországba, de Imre bácsi augusztus 20-án már két unokájával itthon szeretné ünnepelni Szegedre költözésének hatvanéves évfordulóját.

Könnyes szemek

Persze a szegedi izraelita hitközség egykori elnöke az azt megelőző évekre is úgy emlékszik, mintha ma történt volna. Odavezet íróasztalához és rámutat néhány, tavaly készült fotóra, amik a Berlin melletti hírhedt oraniensburgi Sachsenhausen haláltábor helyén készültek. Gráf Imrét 1944. december elején deportálták a németországi lágerbe, ahol több tízezren vesztették életüket. Ő túlélte, de jobb fülét szétverte egy SS-tiszt. Azt mondja: a túlélők egy része nem akar emlékezni a szörnyűségekre, ő viszont semmit nem szeretne elfelejteni. Azt sem, hogy sokszor az erdőben összeszedett csigákat ették, és a 120 kilométeres halálúton hány embert lőttek agyon a németek. Könnyes szemekkel halkan megjegyzi: „egy unokatestvérem kivételével a teljes családom valahol odaveszett." Irénke néninek sem volt könnyebb: fiatal lányként a budapesti gettóban küzdött életéért. Ő viszont nem szereti nézni az erről az időkről szóló filmeket, ezért finoman és udvariasan eltereli a szót.

Megbeszéljük, hogy Irénke néni malmői nagy családja – tizenheten jönnek össze születés- és névnapokon – nagyon várja és szereti a magyar finomságokat: a tarhonyát, a pirospaprikát, a téliszalámit, a mézet, a gesztenyemasszát, a Tibi csokit, a Balaton szeletet és a franciadrazsét. – Jó barátok pedig a 92 éves Rátkai Sanyi bácsi készítette pici emlékpapucsot kapnak – teszi hozzá férje, aki nagyon szeret beszélgetni, és ez Svédországban néha akadályokba ütközik.

A svéd szokások

A svédek – amit maguk is elismernek – zárkózottak, hidegek, nehezen barátkoznak, ami pedig nagyon furcsa, még a szomszédok sem igazán ismerik egymást. – Ott aztán nem létezik olyan, hogy átugrok a szomszédba egy tojásért, ha elfogyott. Inkább mást főznek – meséli Irénke néni, aki néhány perc alatt beavat a svéd szokásokba is: nem divat naponta boltba járni, mindent – még a kenyeret is – mélyhűtőben tartanak. Ritkán járnak éttermekbe, mert nagyon drága, ezért még a magyarokénál is nagyobb a családi összetartás.

A magyarokat nagyon szeretik odakint, mert becsületesen dolgoznak, nem lopnak, nem lógnak. Akinek munkája van és rendesen teljesít, azt megbecsülik és jól él: két év után kocsit, nyaralót, házat, lakást vehet. A szabályok azonban kemények: Irénke néni esztergályos unokája, amikor tanyát vásárolt csak azután kapta meg a lakhatást, miután megépítette a másfél kilométeres bekötő szennyvízcsatornát. „Mi már ilyen nagy feladatokra nem vállalkozunk: elég nekünk évente nyolc-tíz alkalommal átrepülni fél Európát. De megtesszük, mert számunkra mindkét család nagyon fontos."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Cukorbetegek összejövetele

A cukorbetegek egyesülete csütörtökön 17 órai kezdettel tartja meg következő összejövetelét a… Tovább olvasom