Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

A balettmester is meglepődött

„Várakozáson felül jók!” – összegezte a látottakat Szakály György Kossuth-díjas koreográfus a győri táncművészeti iskola végzős balettnövendékeinek képesítővizsgája után
Szakály György
„Várakozáson felül jók!" – összegezte a látottakat Szakály György Kossuth-díjas koreográfus a győri táncművészeti iskola végzős balettnövendékeinek képesítővizsgája után, s egy kicsit még el is szégyellte magát, amiért eddig nem járt a győri „művészképzőben".
Afféle szakmai érettségi volt a hétfői nap annak a tíz végzős balettnövendéknek, akik klasszikus és modern műfajban is bemutatták, mit tudnak, ha egyelőre nem is a színpadon, de az iskola tükrös tánctermében. A szakértő zsűriben ott volt Szakály György Kossuth-díjas érdemes művész, a táncművészeti főiskola tanára is, aki maga is meglepődött a látottakon.

– Kicsit szégyellem is magam, amiért még nem jártam itt, a tanítványok mellett ugyanis az iskola is kitűnőre vizsgázott. Látszik, hogy kihozzák a gyerekekből a maximumot, több műfajban, magas szinten. Boldog vagyok attól, amit láttam – ami azt illeti, kicsit rövid volt, a modern koreográfiát még tovább is néztem volna –, s külön öröm, hogy a nagy múltú Győri Balett már képes kinevelni a saját utánpótlását – mondta a neves művész, aki azért hozzátette, hogy a szólótáncosi karrierhez, amire minden táncos vágyik, nem elég a szakmai tudás. Mi több, azt a bizonyos pluszt, ami kiemel valakit a tánckarból, még csak megtanítani sem lehet.

– Személyiség, kisugárzás – mindegy, minek nevezzük, de nem tanítható. Nem is tudjuk, honnan jön, de tény, hogy van, aki a táncteremben remekel, a színpadon azonban elszürkül, és persze fordítva: sokan átlagosak a próbákon, majd kimennek a színpadra és felizzik körülöttük a levegő. Megtanítani nem lehet, hogy úgy menjen ki valaki a színpadra, hogy azonnal minden szem rászegeződjön, legfeljebb erősíteni, irányítani – mondja a koreográfus. Hogy a végzős balett-tanoncoknak ez sikerül-e, egyelőre nem tudni, a vizsgán mindenesetre ragyogott a tükrös fal előtt bizonyító hat lány és a négy fiú. Bombicz Barbara, az iskola igazgatója szerint ők tízen mind úgy tervezik, hogy a táncnak szentelik az életüket. Máshogy nem is lehet, ez a szakma ugyanis kőkemény fegyelmezettséget, maximális tudatosságot követel attól, aki a színpadot választja. Szerinte a tánc annak is sokat ad, aki végül nem ezt választja életútjának: küzdeni tudást, fegyelmezettséget, testi-lelki kontrollt. Más – erősebb, tudatosabb – személyiséget.

– Korábban, amikor még nem lehetett szabadon külföldre utazni, pluszvonzerőt jelentett, hogy a Győri Balettel végigturnéztuk egész Európát, s akkor még a művészi fizetés is vonzó volt. Mára ez megváltozott, s valóban csak az marad a pályán, aki fanatikus és elkötelezett – mondja az igazgatónő. Szakály György szerint azért ilyen jelentkezők is vannak bőven, még akkor is, ha ma a táncművészet már mást jelent, mint negyven éve.

– Akkor ez Magyarországon egyértelműen a klasszikus, akadémikus balettot jelentette – nem is volt más –, ezzel szemben ma népszerűbbek a modern műfajok. Tény, hogy ezekben előbb lehet sikereket elérni, s hamarabb jut el valaki arra a szintre, amikor azt hiszi, hogy tud táncolni, az igazság azonban az, hogy az utat, amely igazán profi táncossá tesz valakit, nem lehet megkerülni. Ha valaki klasszikus képzést kap, később bármit el tud táncolni, míg fordítva ez nem igaz. Barcsay Jenő festő- és grafikusművész például rengeteg piros kockát és egyéb egyszerű elemet festett – de mellette megalkotta a zseniális „Művészeti anatómia" című művet. Én is tudok piros kockát festeni, de ettől még nem leszek képes egy művészi aktot papírra vetni...

Pomaranski Luca

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Folytatás az UEFA-kupában

Ma és csütörtökön 15 mérkőzést rendeznek az UEFA-kupában, amelyben a legjobb 16 közé jutás a… Tovább olvasom