Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

A bor dicsérete

Piros vagy fehér? Testes vagy könnyed? Aranyszínű vagy mélybordó? Ahány borivó, annyi kedvenc. Ezúttal a Nemzet Színészét, Király Leventét, valamint az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójának igazgatóját, Jurkovics Jánost faggattuk borhoz fűződő viszonyáról. Egyikük egy anekdotát, másikuk borfilozófiáját osztotta meg velünk.
A Nemzet Színésze, Király Levente nagyon szereti a bort. A fröccsözést jó néhány évtizeddel ezelőtt kedvelte meg, annak idején Pusztamérgesi rizlinget fogyasztottak előszeretettel.

– Hajdanában danában amikor még ifjú ember levék, a barátainkkal az úszóházon a jó melegben fröccsöztünk – anekdotázik Király Levente – Ez a rizling nagyon ízletes, kellemdús volt, arra való, amire nekünk kellett: a szomjúságot oltani. Kellemes tudott lenni akár vacsora után, akár hideg ételekhez kísérőnek.

A színművész tudja: „borral csak úgy szomjat oltani nem acélos", ihatott volna sört is, ám a fröccs a szóda kellemdús pezsgésével duplán oltotta a szomjunkat. Visszaemlékszik: amikor Nizzában játszották a Hegedűs a háztetőn című darabot, egy előkelő szállodában laktak. Odahívatta a főpincért.

– Nem tudták elképzelni, mit akarok tőle. Férfiasan bevallottam, nem tudom, hogy milyen ételhez mit illik inni, és mi a jó. Megkértem, ajánljon nekem bort az ételekhez. Megtetszett neki, hogy beavattam tudatlanságomba, s azt mondta: „Uram, fantasztikus, hogy Ön ezt elmondta nekem! A nagy emberek nem szokták beismerni, hogy nem értenek a borokhoz, s néha olyanokat rendelnek egy-egy ételhez, hogy az embernek megáll az esze!" Ez a kedves főpincér ajánlott aztán nekem fantasztikus francia borokat, fehéret és vöröset, mindig az ételhez illőt. Ott értettem meg a bor és az étel viszonyát.

Fröccsöt soha nem, vörösbort, elsősorban szárazat viszont szívesen fogyaszt Jurkovics János. A Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának vezetője a villányi borok nagy rajongója. Nagyon izgalmasnak tartja a szekszárdiakat és egrieket is, de mint mondja, Villány sajátos klímája miatt világbajnok borokat ad.

– Mint ahogyan mások, én is megfigyeltem, hogy egy férfiember életében különböző szakaszok vannak. Amikor az ember ifjú, mindenivó. Húsz évesen sör, bor, pálinka – minden jöhet. Harminc tájékán az ember átvált a sörre, ez az ital lesz számára az értékmérő. Negyven felé közeledve viszont egyszer csak rájön arra: a bor a minden. Az ember ínyenc lesz, megszereti a nagyon jó borokat. S fogyasztja mogyoróval, dióbéllel, sajttal, hogy érezze az aromát. A borról lehet mesélni, gondoljunk csak Hamvas Béla, Márai Sándor kiváló írásaira! – osztotta meg velünk a borról való filozófiáját a stúdióvezető. Úgy véli: míg a sör harsány és frivol, addig a bor nemes, van tüze. Jurkovics János szerint a boriváshoz idő kell. Amikor koccint, s ezt tanítja a fiának is, a másik borozó szemébe néz, ahogyan azt az etikett tanítja.

– Amikor összecsendült a két pohár, feltartjuk a fény felé, körberázzuk, hogy szabaduljanak fel az aromák és zamatok, majd a gyertyafénynél megnézzük.

Amikor az első kortyot megízlelem, mindig arra a parasztemberre gondolok, akinek izzadsága, verítéke benne van abban a borban. Ezt az italt könnyű behabzsolni, leengedni a torkunkon, holott iszonyatos munka van benne. Ezért én megadom a módját, így vagyok hálás annak a sok embernek, aki a metszéstől a szőlő művelésén át a szüretig, a fejtésen át az erjesztésig dolgozik azért a palack borért. Egy pohár borban a természettől, a naptól kezdve minden benne van. A bor életérzés, a bornak lelke van!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 05.11.

Tovább olvasom