Délmagyar logó

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 0°C Még több cikk.

A családfa újabb ágai: negyvennyolc Soós egymás alatt

Harmadszor írtam Soós Jánosról 1990-ben, negyedszerre 2001-ben. Hellyel-közzel barátságnak is mondhatnám ismeretségünket. Hajszál híján a fél évszázadnál tartunk. Első tanyakönyvemben a fényképe is benne van. Akkor még nádfödeles tanyája előtt állt Üllés határában, azóta hullámpalás lett a ház. A férfi azonban egy állapotban van, mint a Samu-nadrág. Örökifjú?
Tréfából szoktam mondani, Soós János minden volt már, csak akasztott ember nem.

Bizonyítványok

Vizsgát tett motorkerékpárra, traktorra és teherautóra, vizsgázott lövészetből, gyümölcstermelő és faiskola-kezelő szakmunkás lett, egyik papirosa szerint a termelőszövetkezet egészségügyi felelőse is volt, a járási zeneoktatói munkaközösség harmóniumra adott ki „jogosítványt". Küldözgette kérdőíveit a Magyar Tudományos Akadémia, segítsen föltérképezni a néphit néhány hajtását. Oklevelet szerzett a mezőgazdasági technikumban, kiegészítette erdészetivel, letette a vadászvizsgát, tanulta a grafológiát. A Sípos-malom mellett ifjúsági klubot is szervezett, magára vonván a besúgók érdeklődését is. Aztán elment képesítés nélküli tanítónak. Az iskolából nősült, feleségül vette tanítványát, az akkor tizenöt éves Vidéki Katikát.

Az első emberpár

A Potyondi-sarokban láttam őket együtt dolgozni, a bibliai első emberpár jutott eszembe róluk. Amikor kezdett visszajönni a maszekvilág, háromszáz hold körül számolta kettejük birtokát. Volt benne vadon maradt ősföld is, báránypirosító és árvalányhaj is termett benne, és arról is álmodozott, hogy szélmalmot is épít. Amelyiken le lehet ereszteni néhány zsák búzát is, de idegencsalogatóként is forogna a vitorlája. Egyszer azt hallottam, képviselő is akar lenni. Én meg örültem neki, hogy nem nyert a választáson.

Most húsvétkor hívott föl telefonon. Kérdeztem, mondta, három gyermeke után négy unokája van, és egy négyéves újabb kicsike. A Katitól? Á, dehogy! Hanem? …

Egy hétre rá ott voltunk náluk. A pöttöm Emike futkosott az udvaron, tehát itthon vannak. Itt van az apja is! És előbújik a házból élete új párja, Szakács Klári is.
– Hogyan is történt?

Soósok itt és ott

– Annyit már tudtam egyik nagybátyámtól, hogy a Soós-ősök Dés környékéről jöttek erre a vidékre. Sót szállítottak. Néztem egyszer a televíziót, láttam benne egy embert, mintha a nagybátyám lett volna, hajszálra olyan volt a fizimiskája. És vágott az esze, mint a borotva. Amikor befejeződött a riport, bemondták, hogy Soós Pál Márton volt, Székről. Névrokon lenne csak vagy igazi rokon? Elő a kis noteszt, fölírtam, hogy el ne felejtsem. Körülbelül egy hónap múlva levelet küldtem neki. Kaptam magamat, elmentem hozzájuk. Hetvenkét éves volt akkor, most nyolcvankettő lehet.

Előkeresi a papírjait, negyvennyolc

Soós van egymás alatt, de van közöttük olyan is, aki négy gyerekkel. És lelkendezve mondja, hogy közülük az egyik, Illés bácsi, negyvennyolcban oda volt a Kossuth-hadseregben.

Megkérdezte a széki rokon, eljöhetne-e erre a vidékre kenyeret keresni legalább öt vagy tíz ember. Jánosunk azt felelte, ha a románok eljöhetnek, jöjjenek a magyarok is. Klári is eljött, a tízgyerekes család legkisebbjeként. Itt is maradt. Ebből született négy évvel ezelőtt a tündéri kis Emike.

– És a Kati?
– Romladozott közöttünk a kapcsolat, észrevettem, hogy másfelé is tekinget.
– Sokáig voltatok együtt, egy rossz szót se halljak! Le is írtam róla, a háromszáz holdas gazdaasszonyt nem tudtam volna elképzelni az őszibarackfa tetejére, metszőollóval és serpenyős traktorülésbe se.
– Nem állhattam az útjába. Elváltunk. A földet szépen elosztottuk, kiadtuk a gyerekek részét is. Az Ottóét, Erikáét is Gáborét. Művelésre Ottó kezén maradt a legtöbb, ide látszik a hajdani tanyájuk. Marhákat tartanak, hizlalásra. Nekünk tizenkilenc hold maradt.
– Te időközben teológiát is végeztél. Hogyan igazodik ki benned a tétel?
– Kati férjhez ment másodszorra is, mi megmaradtunk élettársi kapcsolatban. Hogy nekem is legyen legalább egy Szakácsom.

Szellemes a felelet. Nem rendeztek zajos perpatvart, csöndben váltak el. János boldognak látszik. Ifjú párja úgyszintén. Egymásra találásuk gyümölcse ott sertepertél körülöttük. (Még nem tudja, az összes rokonsági szókapcsolatunkkal meggyűlik a baja, ha minden édestestvérének a gyermekénél, apja unokáinál is ő a fiatalabb. Akiknek nagynénje ő, mind idősebb nála? Az első „besoózott" unoka, Ottó gyermeke, ha jól számolom, most lehet tizenhét éves, ő meg még óvodába jár. Persze, nem lehet tudni, a valóságban is utolsó lesz-e a sorban, Jani még csak hatvanhét éves.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lengyel–magyar barátság

A magyar–lengyel baráti kapcsolatban jelentős eredmény, hogy a két parlament… Tovább olvasom