Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

A fakanáltól Hillary Clintonig

Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felesége tegnapi napját Mosonmagyaróváron töltötte.

– A Kisalföld szakácskönyvét kapta ugyan tőlünk, de ezzel semmiképpen nem szeretnénk a fakanál mellé, a konyhába száműzni. Mégis megkérdezem, szokott ön otthon főzni?

– Korábban is elmondtam már, hogy a férjem az igazi szakács, ám mivel mostanában kevés ideje jut ilyesmire, mi is megpróbálkozunk a gyerekekkel a sütéssel-főzéssel. Noha édesszájúak lévén a család kedvence még mindig a papa madárteje és rétese, a legutóbbi almás-túrós tortára, amit én sütöttem, már azt mondták a gyerekek, hogy majdnem olyan, mintha a papa csinálta volna.

– A családban sütés-főzés közben hányszor hangzott el az elmúlt hetekben a „konvergenciaprogram" kifejezés?

– Nagyon sokszor hallottuk, sőt, még a gyerekektől is megkérdeztem, hogy tudják-e, mit jelent ez a szó. Erről nagyon sokat beszélgettünk otthon, s a férjem mindennapjait is ez tölti ki. Ezzel kel, ezzel fekszik; kicsit korábban, mint szokott, s kicsit később, mint szokott.

– Az önök családját mennyire érintik azok az ár- és adóemelések, melyektől az utóbbi hetekben hangos az ország?

Akinek több jutott, az többet is adjon

– A konvergenciaprogram mindenkitől elvár egyfajta felelősséget és áldozatot, de akiknek több lehetőségük van, azoktól igenis többet kell elvárni. Például a gázárról szólva: az egy igazságtalan rendszer, hogy például a mi házunk, vagy akár Orbánék villája évi 96 ezer forint támogatást kapott az adóforintokból, míg egy 1000 köbméter alatt fogyasztó család csak évi negyvenezret. Ez most megváltozik. Vagy például a szolidaritási adó esetében az évi hat és fél millió forint fölött keresők négyszázalékos adója kevésbé megterhelő, mint a szerényebb jövedelműek akár kisebb adókvótája. Engem például mérhetetlenül felháborított, hogy most az egyik II. kerületi iskola tanévnyitójára odagurult egy Mercedes terepjáró, s az anyuka beállt az ingyentankönyvsorba. Láttam szülőtársaim szemében is az indulatot. Ezeket a visszásságokat meg kell változtatni.

– Ön kiszámolta, hogy tételesen mennyivel több kiadásuk lesz az emelések után?

– Ezt még talán igazából senki nem tette meg, de az ijedség mindenkiben igen nagy. Ezt látom az embereken. Azt tudom, hogy nálunk jelentős lesz a többlet, de szerintem az helyes, hogy akinek több jutott, az többet is adjon.

– Lelkes újságolvasóként szokott tanácsokat adni férjének?

– Látott már olyan feleséget, aki nem? Természetesen igyekszünk mindent megbeszélni, ami mindkettőnket foglalkoztat. S az elmúlt időszak országos dolgai is mindennapos beszédtémák voltak. Ám a miniszterelnök felelőssége mindenkiénél súlyosabb: ez a döntés joga és kényszere.

Viták és veszekedések

– Az utóbbi időben a politikai viták és a miniszterelnököt ért bírálatok megsokasodtak. A bloggerszinttől a közbeszéden át a hosszú elemzésekig. Hogyan lehet ezeket kezelni?

– A vitákat a bírálatoktól külön kell választani. Az ország az utóbbi évtizedekben elfelejtett vitatkozni. Ha megjelent egy-egy új elképzelés, gondolat, akkor hirtelenjében mindenki fölkapta a fejét és megdöbbent, hogy kiszivárgott ez vagy az. Pedig a mindennapi életben is úgy a jó, hogy eltérő vélemények vitáznak, s ebből születik a végső döntés.

– És a veszekedések?

– Vannak olyan bírálatok, melyek egyszerűen csak elutasítóak. Ez nem jó, az nem jó, amaz sem jó. De arra a kérdésre, hogy akkor hogyan legyen, már nincs válasz. Az meg természetes, hogy egy olyan időszakban, amikor az évtizedek óta megszokott – az államhoz, orvoshoz, tanárhoz – fűződő viszonyrendszereink megváltoznak, mindenki elbizonytalanodik, megijed. Én is aggódó típus vagyok. Különösen amióta anya lettem, „főállású aggódó vagyok".

Elképesztő eltökéltség és céltudatosság szükségeltetik

– Ha aggodalmaskodó típus, akkor most vagy három hónappal korábban volt nyugtalanabb?

– Három hónappal korábban. Azért, mert mélységesen hiszek abban, hogy mindaz, ami elkezdődött, az ország javára válik. Most nemcsak a feleség szolidaritása szól belőlem, hanem az értelmiségi és anya meggyőződése is.

– A fakanáltól már egészen messzire jutottunk. A legfrissebb hírek szerint Hillary Clinton a demokrata párt elnökjelöltje lesz. Ennyi tapasztalattal felvértezve ön gondolt-e arra, hogy politikai pályára lép?

– Nem. Ugyanis ahhoz, hogy valaki jó politikus legyen, elképesztő eltökéltség és céltudatosság szükségeltetik. Magánemberként is nagyon nehéz elviselni, ha valaki nagyon népszerű. Politikusként viszont ember legyen a talpán, aki normális tud maradni, ha az ujjongó tömegek a vállukra veszik. Azt is nehéz elviselni, ha az, amit a politikus csinál, sokak számára érthetetlen, noha maga meg van győződve arról, hogy ezt kell tennie.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

wenger köszönő levele

Levélben köszönte meg az Arsenal az ETO-nak, hogy Dudás Ádámnak lehetőséget biztosított a londoni… Tovább olvasom