Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

A farsang

Ilyenkor a feje tetejére áll az egész világ, felszabadulnak a tabuk, és elszabadulnak az indulatok.

Amikor a feje tetejére áll az egész világ, amikor felszabadulnak a tabuk, és elszabadulnak az indulatok. Itt a vigasság és a bolondozás ideje
A vízkereszttol hamvazószerdáig tartó farsang a bálok és a vidám összejövetelek idoszaka, s különösen a 40 napos húsvéti böjtöt megelozo néhány napja mozgalmas.

A farsang vagy más szóval karnevál gyökerei az ókorba nyúlnak vissza és a kereszténység térhódítását követoen is – bár inkább csak megturt szokásként – megmaradt. A néprajzkutatók, a muvelodéstörténészek aprólékos munkával kiderítették, hogy a különbözo téli ünnepek és szokások között sokkal szorosabb az összefüggés, mint azt elso pillantásra hinnénk. Az ókori saturnaliák, a Dionüszosz- és Mithrász-kultusz eseményei sajátos módon keveredtek a keresztény ünnepek szertartásaival, s az elmúlt évszázadok során annyira eggyé váltak, hogy legfeljebb a szakemberek tudják meghúzni a pogány és a keresztény elemek közötti választóvonalat.

Téli ünnepeinkben egyszerre van jelen a meghaló és újra feltámadó természet, a káosz és a rend párharca, a felnotté válás, a szerelem, a termékenység és a házasság motívuma, valamint a szerencse és a szerencsétlenség, tehát a kiszámíthatatlan sors, amely ellen hiába lázadunk. Egykoron ezek a pogány ünnepek és szertartások véresek voltak, szinte minden esetben emberáldozattal végzodtek. A saturnaliák tragikus hosét például sorshúzással – rendszerint kockadobással – választották ki. Életének utolsó heteit abban a tudatban töltötte, hogy a végzetes óra eljöveteléig o az ünnepség királya, akinek mindenki engedelmességgel tartozik és mindent megkap, amit csak megkíván, de a saturnalia végeztével önkezével kell véget vetnie életének. Halálával azonban lezárul a zurzavar ideje és megszületik az új rend.

A későbbiekben a véres szokások sokat szelídültek, az emberáldozat jelképessé vált, s maga a szertartás is inkább egyfajta misztériumjátékká alakult át, amelynek résztvevoi egy forgatókönyv szerint játszották végig szerepüket. Örök rejtély marad számunkra, hogyan tudtak ezek a pogány eredetu szokások a katolikus egyház minden igyekezete ellenére fennmaradni, sot a magyarság esetében néhány száz évvel a kereszténység felvétele után gyökeret verni. A farsangi szokások honi elterjedésérol ugyanis csak a XIV. századtól kezdve vannak írásos feljegyzések.

Az idoszak megnevezése német eredetre utal, s aligha kétséges, hogy elsosorban nyugatról "importáltuk" ezeket a furcsa szertartásokat, de a magyar nyelvterületen egykor élt és részben még ma is élo farsangi szokások számos szláv és balkáni elemet is magukba ötvöztek, s ezekrol kimutatható, hogy gyökereik még az ókori Rómába, illetve Görögországba nyúlnak. A különbözo maskarákba öltözött alakoskodók, a vaskos, helyenként durva tréfák, az abszurditásig fokozott jelképes cselekedetek, valamint az is, hogy az egész közösség nézoje és egyszersmind közremuködoje ennek a színjátéknak – mindez közös jellemzoje a farsangi szokásoknak, legyen szó a Csallóközben ismert dorejárásról vagy a Mohács környékén élo délszlávok busójárásáról, esetleg a különbözo halottas-, betyár- és lakodalmas játékokról, netán a kakasütés vagy a gúnárnyakszakítás meglehetosen drasztikus szokásáról.

Farsang idején, s kivált a böjt kezdetét megelozo néhány napban (amit farsangfarkának is neveznek) természetesnek számít a vidámság, a jókedv, s aligha véletlen, hogy ilyenkor az átlagosnál jóval gyakrabban rendeznek bálokat, különbözo mulatságokat.


Forrás: http://www.hhrf.org/ujszo/2001/9/tema.htm

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ingyenes jogtanács

Győr. A Polgári Érdekvédelmi Egyesület jogi szakértője hétfőn délután 5-től 6 óráig ingyenes… Tovább olvasom