Délmagyar logó

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 35°C Még több cikk.

A festés mint útkeresés

Már akkor is tudta Fehér Ibolya, neki festenie kell, amikor képet még csak képtárakban látott. És akkor is tudta, gyógyítania kell a természetgyógyászat módszereivel, amikor a természetgyógyászat kifejezés még szitokszónak számított Magyarországon. Mostanra az is kezd körvonalazódni előtte, hogy ez a két tevékenység összehozható: lehetséges képekkel gyógyítani.
Fehér Ibolya az automatikus alkotásmód híve. Fotó: Karnok Csaba
Az emberiség egy hányada színvak – lelkileg, vagy ténylegesen –, ám Fehér Ibolya nem tartozik közéjük. Ezt részint festményei színvilága bizonyítja, részint, hogy lelki segítséget nyújt rászorulóknak a szegedi Támasz Egyesület keretében, anyagi ellentételezés nélkül. A szegedi amatőr alkotó eddig nemigen beszélt a képeiről, most, miután túl van élete első kiállításán – a TEMI Dél-alföldi Bibliotékában tartották nemrég –, elmondja, miként kezdődött.

Kora gyerekkora óta különlegesen vonzódott a képekhez, színekhez, s mindig tudta: csak idő kérdése, hogy ő is elkezdjen festeni. Megmászandó üveghegy, úgy állt előtte, villogva türkizkéken-sárgán, egészen kevés narancsszín és lila beütéssel, a festés mint feladat. Aztán egyszer csak azt mondta magában egy színgyógyászati előadáson: „De hiszen ezt kerestem! Ez az!"

Mindebből messze nem következik, hogy Fehér Ibolya valamilyen elvont életet élne. Nemrég költözött városból tanyára. – Szomszédaink a nyulak, az őzek – mondja, hozzátéve: nyilván nem véletlen, hogy tanyára került, kell neki a nyugalom az utóbbi évek túlságosan sűrű – kivált megpróbáltatásokban sűrű – időszaka után. Az eredetileg vegyészlaboráns alkotó jelenleg munkanélküli, ösztöndíjból él, amit egy
szociális ápoló-gondozóképzés keretében kap. Emellett tanul természetgyógyászatot is, melynek egynémely ágában már annyira elmélyült, hogy hasonló érdeklődésű ismerőseivel azon gondolkozik: lehet, a végzés után ez ad majd számukra jövőt. „Miből lesz a cserebogár", mondhatjuk, és valóban: mindenki elkezdi valahol.

– A különböző színek különbözően hatnak az ember lelkiállapotára – magyarázza a színgyógyászatot Fehér Ibolya, aki egyelőre hobbiszinten, saját lelki szükségletei kielégítésére fest –, a kék, a türkiz, a zöld, s ezek különböző árnyalatai a nyugalmat, a stresszoldást, az ellazulást szolgálják. – Fehér Ibolyának, festményei szerint, nagy szüksége van ellazulásra, olyat fest, ami őt megnyugtatja – de ami őt megnyugtatja, nyilván nem vált ki ellentétes hatást másokból sem. Bele-belevisz egy kis lilát, egy kis sárgát, narancsot is a kék alapvetésű képeibe; az említetteknek mind-mind megvan a jelentősége a színpszichológiában – hogy mi kerekedik ki belőlük, sokszor csak akkor derül ki számára, amikor leteszi az ecsetet, és azt mondja, „kész".

– Szükségem lenne mesterre a festészet területén, akitől tanulhatnék. Ilyen azonban nincs – mondja, és máig emlékezetes számára az az évekkel ezelőtti pillanat, amikor úgy érezte: neki most, azonnal be kell mennie a művészellátóba, és összevásárolnia, húszezer forintért, mindazt, ami a festés elkezdéséhez kell. És fest. Közben tanul, vizsgázik, osztja be ösztöndíját filléres alapossággal, gondoskodik gyermekeiről, s ingázik napról napra. És – miközben egyre följebb jut a türkiz üveghegyen – egyre vakítóbb a fény.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hózivatar

A meteorológiai tavasz első napján változékony időjárás volt megyénkben. A délután folyamán erős… Tovább olvasom