Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

A filmforgatás: egy karrier epizódja

Sándor Pál Noé bárkája című alkotásában debütált a filmvásznon Oszvald Marika. Remekül érezte magát – még úgy is, hogy monoklit festettek a szeme alá, és a legtöbb jelenetben egy üveg alkohollal mutatkozott.
– Sándor Pál rendező felhívott telefonon, felkért a szerepre. Bár nagyon legyezte a hiúságomat, picit ódzkodtam is ettől. Ugyanakkor nagyon meg voltam rémülve, mert engem a közönség teljesen más karakterként ismert – meséli Oszvald Marika. – De aztán rájöttem, pont az a jó, hogy nem skatulyáznak be. Elsősorban színésznőnek érzem magam, de az a műfaj, amit csinálok, arra predesztinál, hogy énekeljek és táncoljak is. A prózai vonal is megvan bennem, el is érkeztem abba a korba, hogy a színházban sem a szubrett szerepeket játszom.

Ibi, a laza erkölcsű, kicsit lecsúszott, alkoholista, ugyanakkor jólelkű nő egy pesti bérház lakója Sándor Pál legújabb filmjében. Szerepéről Oszvald Marika azt mondja, az egész film azért nagyon az ő szíve szerint való, mert a mai életnek a rohanó, embertelen világát is felvillantja, ugyanakkor megmutatja, hogy az emberek, ha szükséges, össze tudnak fogni. Nevetve mondta: borzalmasan néz ki a filmben, még egy monoklit is festettek a szeme alá. Elcsúfították, de nem tiltakozott ez ellen, mert jólesett játszania, és ezt a karaktert alakítani. Persze nem tagadta meg magát a filmben: az ország legjobb nagypapája versenyre benevező Stock Edét (Garas Dezső alakítja) és unokáját (Stefanovics Angéla) ő is megtanítja egy produkcióra, közben énekel és vet egy-két cigánykereket is.

Névjegy

Oszvald Marika 1952-ben született, a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett–musical szakán végzett. 1971-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1972-től a Fővárosi Operettszínház tagja. Elismerések: Jászai Mari-díj, Erzsébet-díj; Az év színésznője-díj, örökös tag a Halhatatlanok Társulatában. Fontosabb szerepek: Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Lehár: A mosoly országa, Kálmán Imre: Marica grófnő, Bock: Hegedűs a háztetőn Strauss: A denevér Szirmai: Mágnás Miska.  
– Kellett a visszajelzés. Színpadon és filmben teljesen más játszani. Színpadon sok vagyok, a filmen viszont szinte csak a gondolatok jelennek meg. És muszáj volt úgy csinálni, hogy nehogy azt mondják később, hogy jaj, Oszvald Marika erre nem alkalmas! Meg akartam felelni.

A művésznő, miközben mesél, sokat nevet. Sugárzik belőle az energia, az életszeretet, az optimizmus. Hogy mi a titok? A hite, a szenvedélye. Minden érdekli, s nagyon szeretné, ha szeretnék, és nagyon sok szeretet szeretete adni. Ennek érdekében egy hegyet is el tudna hordani.

A filmforgatás hosszú karrierjének legfrissebb epizódja: 1972 óta tagja a Fővárosi Operettszínháznak.

– A színház vezetősége, respektálva az én sikeres karrieremet, olyan szerepekkel ajándékoz meg, amiket kifejezetten én rám alakítanak. Ma már komikaként játszom a színpadon, talán eljutok a drámáig is – mondja kacagva. – A tánc jól megy. Nem sportolok, a munkával tartom magam kondiban. Apukámtól rengeteget tanultam, felkészített engem az életre.

Szerepálma igazán nincs, „ bármire kapható vagyok" – jegyzi meg. – Ha kinéztek egy szerepet nekem, elfogadtam, ilyen típus vagyok. Bennem van elég alázat. Azt játszom, amit hoz a sors.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csak 2030-ban lesz hazánkban euró?

Tovább olvasom