Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

A gazdagsághoz szerencse kell

Az egyik leggazdagabb magyarral, aki hatalmas vállalkozásokat alapított, a gazdagságról beszélgettünk.

– Az a hír járta, hogy a győri élményfürdő elkészülte után szállodát akart építeni a megyeszékhelyen.

– Naponta megkeresnek különböző ötletekkel. Ilyen volt a győri szállodaépítés ötlete is. Köszöntem szépen.

– Nem látott benne fantáziát?


– Szó nincs róla. Más dolgokat csinálok, más koncepciók foglalkoztatnak.
Például nagyvárosok központjai Bukaresttől Varsóig. Lengyelországban, Szlovákiában és itthon, Magyarországon. Ez az, ami igazán érdekel.

– A közelmúltban járt a pénzügyminiszternél. Amennyire kiszivárgott s amennyire feltételezhető, nem mondott túl sok hízelgőt.


– Amit mondtam, nem a pénzügyminiszternek szólt. A pénzügyminiszterek mindig megpróbálják a költségvetést egyenesbe hozni. Mondandóm inkább a politikusoknak szólt. A magyar politikai pártoknak kellene különböző kérdésekben nemzeti konszenzust teremteni. Ha az létrejönne, a pénzügyminiszternek is könnyebb és egyszerűbb lenne a dolga. Nem a magyar pénzügyminiszterek okolhatók azokért a problémákért, amelyek Magyarországon tapasztalhatók, ahogy nem is az ő dicsőségük az ország eredménye.

– Azok között az üzletemberek között tartják számon, akik számottevő vagyonnal rendelkeznek. Hogyan éli meg a gazdagságát?


Demján Sándor az 1960-as évek közepén fogyasztási szövetkezet középvezetőjeként kezdte pályáját. Tíz évvel később, 1973-ban megalapította a Skála-áruházláncot, később a Magyar Hitel Bank elnöke lett. A Pólus Centert (1996), a WestEnd City Centert (1999) ugyancsak ő alapította. Elismeréseinek hosszú a listája, kitüntették Állami Díjjal, volt az év menedzsere (1998) és az évtized menedzsere (2000). Demján Sándor 63 évesen Magyarország egyik legsikeresebb üzletembere, jelenleg a TriGránit Fejlesztési Rt. igazgatósági elnöke.
– Mona Lisa mosolyát nem lehet megvásárolni. Igaz mondás, hogy a pénz nem boldogít, a gazdagság kötelezettségeket jelent. Kötelezettséget az emberek iránt, akiknek kenyeret adsz, kötelezettséget családokért, kötelezettséget a hazád iránt, a városod, a falud iránt, ki hol él. Nem kevesen vannak olyan szerencsések, mint én. Mert a módosság szerencse dolga is. Meggyőződésem, hogy a gazdagság kötelezettségekkel jár abban az értelemben is, hogy meg kell hálálni a sorsnak a szerencsét, ami a jómódhoz juttatott.

– Vasilescu János igazán jó példa erre.


– Ő ötven négyzetméteres lakásban élt, meg tudott teremteni és egyben tudott tartani egy ilyen fantasztikus gyűjteményt, ami egyetemes kulturális érték. Széchenyi annak idején azt mondta, hogy Magyarország lesz. Én Széchenyi papja szeretnék lenni, bár erre akadémikusok hivatottak. Azt kérdezem és félve kérdem, hogy lesz-e Magyarország száz-százötven év múlva. Ehhez kell a kultúrát, a nyelvet megőrizni, mert nagyon erős az asszimiláció, a globalizáció. Egyiket sem elítélendő szándékkal mondom. Ki kell használni az előnyeiket és felkészülni a hátrányok kivédésére. Az Európai Unió virágoskert. Nekünk a saját virágainkat kell gondoznunk, ápolnunk. Ez ma a legfontosabb és ezt szolgálja a vagyonom. Patriótának, hazafinak kell lennünk. Ha én olasz lennék, mást jelentene számomra a Mona Lisa. Az értékekhez érzelmileg kötődünk. Ország Lili magyar és magyarként európai festő. De elsősorban magyar, ezért érzelmileg mást, többet jelent nekünk. Ezért vagyok hálás Vasilescu Jánosnak a csodálatos gyűjteményéért, benne Ország Lili műveiért. Győrben nagyon jó helyre került a gyűjtemény.

– Magyarországon a kapitalizálódás tizenötödik évében járunk. Milyennek látja az ország helyzetét? Elfogadja, hogy az elsőből az utolsók lettünk?

– A sorrendek mindig változnak, most éppen lemaradtunk azoktól, akik előtt jártunk. A politikusokon múlik igazán, hogy teremtenek-e nemzeti konszenzust. Lehet húsz évig lemaradni, harminc évig lemaradni, aztán előretörni. Szerintem a magyar társadalom kitermeli a Széchenyi-szerű, -formátumú politikusokat, mert nagy politikusok kellenek, akiknél a hazaszeretet majd legyőzi a hatalom szeretetét.

– Ön annyi mindent csinált már, sosem csábította a politika?

– Soha. Isten ments! Az egy más világ.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Írja meg!

Közérdekű híre vagy jó ötlete, szabadidős programajánlata van? Rangos versenyt, vetélkedőt nyert… Tovább olvasom