Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 17°C Még több cikk.

A globalizált iszlám törésvonalai

A Mohamed-gúnyrajzok nyomán támadt felháborodás, az iszlám országokon végigsöprő erőszakhullám több okra vezethető vissza.
Tüntető pakisztáni muzulmánok dán zászlót égetnek tiltakozásul a Mohamed-gúnyrajzok miatt Fotó: MTI/AP
Ember és isten ábrázolása a keresztények számára évszázadokon át tabunak számított. Csak Nagy Gergely pápa idején, a VII. században nyert polgárjogot például Krisztus képi megörökítése. Az iszlám kitartott Allah és a próféta ábrázolásának tilalma mellett, bár a Korán nem tér ki erre. A dán újságban megjelent rajzok zöme gúnyos felhanggal ábrázolta Mohamedet. Ez azt a régóta táplált érzést erősítette meg a muzulmánokban, hogy Európa kettős mércével mér: antiszemita rajzok, társadalmi kisebbségeket (fogyatékosok, melegek stb.) gúnyoló karikatúrák közlése sajtópert vonna maga után, a muzulmánokat viszont büntetlenül lehet sértegetni.

Ehhez járul, hogy míg az ókor és a középkor iszlám tudósai, filozófusai, orvosai még a világ élvonalához tartoztak, addig a móroknak az európai kontinensről való kiszorítása után megmerevedett, bezárkózott e kultúra. Ugyanakkor a XVI. századtól drámai ütemű fejlődés ment végbe Európában: reformáció, reneszánsz, felvilágosodás, ipari forradalom. A civilizáció terén egyértelműen a Nyugat vette át a vezető szerepet.

A sematizálás ellen

A muszlim emberek többsége nem szélsőséges – rögzíti J. Nagy László, az SZTE újkori egyetemes történeti és mediterrán tanulmányok tanszék vezetője, aki Algériát, Líbiát, Marokkót, Szíriát, Tunéziát jól ismeri. A mediterrán térség történész kutatójaként az iszlám világ árnyalataira emlékeztet: például Bangladesben nő a miniszterelnök, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Törökországot iszlám párt irányítja. A Mohamed-gúnyrajzok fölkorbácsolta indulatokat a különböző iszlám országok különbözőképpen használták föl belső feszültségeik kezelésére. Ugyanakkor senki nem akar háborút. A professzor sajnálatosnak tartja, hogy a térséggel érintkező EU megkésve reagált a helyzetre, az utóbbi 2-3 évben az USA árnyékába került, s nincs saját arab politikája. Holott papíron már rögzítették az EU és a mediterrán térség együttműködését, melynek része a kulturális kapcsolat. A népekre, kultúrákra is igaz: ha a másikat megismerjük, ha azt keressük a másikban, ami minket is gazdagít, csökkenthetők az előítéletek. 
A frusztráció másik tényezője Izrael. Az iszlám hívei úgy érzik, hogy az európai belügynek tekintett II. világháború egyik legsötétebb fejezetéért, a zsidóság csaknem teljes kiirtásáért nekik kellett állniuk a számlát: az ő ősi földjükre (ahol a Római Birodalom bukása óta zömmel arab törzsek voltak az urak) telepítette az ENSZ Izraelt, a holokausztot túlélt zsidók újkori, független államát. Idegen ellenőrzés alá került az iszlám (Mekka és Medina mögött) harmadik legfontosabb szent városa: al-Kudsz (ez Jeruzsálem arab neve), amelynek „felszabadítása" nem csak radikális iszlám hitszónokok prédikációiban kap helyet.

A múlt év szeptemberében közölt Mohamed-karikatúrák miatti „lavinát" dániai iszlám elöljárók januárban tett kairói látogatása indította el. Vendéglátóiknál felpanaszolták a muzulmánok vallási érzületét sértő rajzokat. Megfigyelők szerint a „spontánnak" beállított megmozdulásokat voltaképpen a helyi kormányok szervezték, kifogva a szelet fundamentalista ellenzékük vitorláiból.

A nagy kérdés az, milyen hatással lesz a Mohamed-karikatúrák közlése a Nyugat-Európában élő, egyre növekvő létszámú, jelenleg 10-15 milliós muzulmán kisebbségekre. Vajon erősíti-e körükben az integrálódás vágyát, azt, hogy a maguk vallását és kultúráját megőrizve beilleszkedjenek a pluralista, demokratikus és liberális társadalmakba? Vagy pedig azok válnak hangadóvá körükben, akik elutasítják a fenti értékrendet, és az európaiak, keresztények megölésének szükséges és üdvözítő voltáról szónokolnak?

Olivier Roy párizsi egyetemi tanár és szociológus, a Globalizált iszlám című könyv szerzője szerint valójában nem a Nyugat és az iszlám világ között, hanem az utóbbin belül húzódik a törésvonal. Az egyik oldalon állnak a régi gárda képviselői, eltökélten arra, hogy megvédjék hatalmukat. Velük szemben található a modern kort megtestesítő muzulmánok gyarapodó tábora. Ők már európainak vallják magukat, egyúttal muzulmánnak is, s nem tűrik, hogy bevándorlóként kezeljék, vagy sértegessék őket.

Isten iránti odaadás

A három nagy monoteista vallás (keresztény, iszlám, zsidó) közül az iszlámnak 1,3 milliárd híve van a Földön, ezzel a kereszténység mögött a második legnépesebb táborral rendelkezik.

Maga az iszlám szó annyit tesz: isten iránti odaadás, beletörődés isten akaratába. Az iszlám követői magukat muszlimoknak nevezik, ennek az arab szónak a jelentése: magát istennek alávető.


A muzulmánok több mint 80 százalékát a szunniták teszik ki. Mögöttük a második legnépesebb csoport a síitáké (16 százalék), az ő felekezetük a Mohamed próféta jogutódlása körül támadt viszály következtében alakult ki. Iránban ez a felekezet az államvallás. A vahhábizmus, amely a szunnita felekezet egy különösen szigorú válfaja, Szaúd-Arábiában emelkedett államvallás rangjára. Az iszlámnak összesen több mint 80 irányzata van.

Az iszlám vallás alapvető forrása a Korán. E szent könyv 114 szúrája (fejezete) tartalmazza Allahnak a vallásalapító Mohamed próféta által hirdetett kinyilatkoztatásait. A második fő forrás a szunna: a próféta szólásaiból és döntéseiből, a Mohamed halála után született iszlám normák taglalásából áll. Ehhez társulnak a jogtudósok (muftik) tollából származó fatvák (vallásjogi állásfoglalások). Egyes iszlám vallású országokban a szigorú iszlám törvénykezés, a saría előírásai vannak érvényben.

Az iszlámnak öt pillére van: a hitvallás (miszerint nincs más isten, csak az isten és Mohamed az ő prófétája), a napi ötszöri imádkozás, alamizsnaadás a rászorulóknak, böjtölés a ramadán idején, valamint zarándoklat (haddzs) Mekkába, az iszlám legfőbb szent városába. A Nyugaton „szent háború" szóval fordított dzsihád az iszlám vallás szerint a hívők ama kötelességét jelöli, hogy terjesszék, és – szükség esetén – erővel is megvédjék a vallásukat.  


Összeállításunk az MTI alapján készült


Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kell a közterületekre defibrillátor?

Tovább olvasom