Délmagyar logó

2017. 06. 25. vasárnap - Vilmos 22°C | 36°C Még több cikk.

A kampány nem háború

Sólyom László az országgyűlési képviselő-választások első fordulóját április 9-ére tűzte ki. A rendszerváltozás legrövidebb választási kampányának napjait éljük. Ezért is érdekes, milyen előzmények után alakult ki a mai vitakultúra és kampánystratégia.
A meggyőzést szolgáló plakátokról a kampány végén megfeledkeznek a pártok Fotó: Miskolczi Róbert
Az államfői bejelentés és a választás első fordulója között még soha nem telt el ilyen kevés, 81 nap. 1990-ben 90, 1994-ben 92, 1998-ban 98, 2002-ben 114 nap jutott a kampányra.

Nagy a kontraszt: a szétvert pártok és maradványaik gyűjtőhelyévé tett Magyar Függetlenségi Népfront feladata lett 1949-től az egypártrendszer keretei közötti választások lebonyolítása. Választásokról már nemigen volt értelme beszélni, az adott belpolitikai légkörben a külsőségekkel erőteljesen élő szavazási ceremónia kötelezővé vált.

A forradalom leverése után 1958-ban megalkotott új választási törvény rendelkezett arról, hogy ezt követően együttesen, összevontan és egyetlen napon kerül sor az országgyűlési képviselők és a tanácstagok megválasztására.

A törvény által lehetővé tett többes jelöléssel az 1967-es választásokon a 349 mandátum elnyeréséért még csak kilenc, de még 1980-ban is csupán 15 helyen éltek.

Az 1985. évi választásokkor új elemként kötelezővé vált a kettős és a többes jelölés. Akkor 294 választókerületben kettős, 58-ban pedig többes jelölés történt a gyűléseken. Az országgyűlési képviselők száma – a 35-ös országos listán szereplőkkel együtt – 386-ra növekedett.

Tevékenységük hozzájárult a politikai pluralizmus újjáéledéséhez, majd térnyeréséhez. Az 1989 nyarán lefolytatott képviselői pótválasztásokon már több párt jelöltje küzdött egy-egy parlamenti helyért, s ezeket rendre vagy a független jelöltek vagy pedig a közös jelölteket állító ellenzéki pártok nyerték el.

A rendszerváltás utáni, választási eljárásról szóló törvény fölsorolja a fontosabb kampánytevékenységeket. A választói akarat befolyásolása eszközeként csak a kampánycsend idején tiltott a választópolgárok számára a jelölt vagy a jelölő szervezet által ingyenesen juttatott szolgáltatás, így például a gyűlésre történő szervezett szállítás, étel-ital adása, vagy mondjuk pártjelvények, zászlók, pártszimbólumok, a jelölt fényképét vagy nevét tartalmazó tárgyak osztogatása, választási plakát elhelyezése. Eszköz az írott és az elektronikus sajtóban közzétett politikai hirdetés is, melyhez véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos. A választópolgárok személyes megkeresését is lehetővé teszi a törvény.

Az ötödik „szabad kampány" idejére megtanultuk: bár a politika a választói érdekek és értékek kifejezésének, a hatalomra kerülésnek és megtartásnak intézményes formája, de kampánygyárban készül. Ugyanakkor egyre durvul a kampány.

Politológusok jellemzése szerint 1998-ban született a vezérelvű kampány, 2002-t pedig az árokásás jellemezte. Most egyesek sárdobálásra számítanak, mások szerint a pártok tükörkampánnyal bűvészkednek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ingyenes jogtanács

Győr. A Polgári Érdekvédelmi Egyesület jogi szakértője hétfőn délután 5-től 6 óráig ingyenes… Tovább olvasom