Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

A kifliügy tanulságai

Tanulságul a feledékeny szülőknek…

A pénztártól való távozás után az egyik biztonsági őr megkérdezte, elkérheti/e a blokkomat. Természetesen odaadtam, nem is gondoltam semmire, a pénztárnál úgyis az irányítószámomra is kíváncsiak voltak. A kisfiú éppen egy csokit evett, így közöltem a biztonsági őrrel, hogy azt az első tételek között keresse, mivel direkt előretettem, hogy a fizetés után egyből odaadhassam neki. Erre ő diadalmasan közölte, hogy volt még egy kifli is, amit ő nem lát a blokkon. Erre persze eszembe jutott, hogy valószínűleg a hosszúra nyúlt bevásárlás miatt menet közben elfogyott. Természetesen nem tagadtam a történteket, készültem egyből kifizetni, de erre az volt a válasz, hogy ez így nem lehetséges, hívta egyből a szolgálatvezetőjét – vagy ki tudja, kit –, ő be nem mutatkozott, nem igazolta magát. Ragaszkodtak a szabályzathoz, hiába csak egy kifli és hiába csak elfelejtettem, jegyzőkönyvet kell felvenni. Ezt persze csak a raktárban lehetett megtenni, tehát irány utánuk – illetve közöttük –, tele kocsival, a gyerekkel a kezemben.
Eddig még türelmesen viseltem a dolgot, de amikor a jegyzőkönyv kitöltésekor családi állapotomra, munkahelyemre, illetve a keresetemre voltak kíváncsiak, már jelentkeztek rajtam természetesen az ingerültség jelei. Mikor az esemény leírására került sor, a biztonsági őr büszkén mondta, hogy „ő” vette észre a monitoron, hogy a gyerek elvett egy kiflit, azután figyelt – körülbelül 35 percen keresztül – minket, jobban mondva a három év nyolc hónapos kisfiút. Azt hozzá kell tenni, hogy a történet leírása az én szemszögemből nem volt lehetséges, mivel ilyen célra nem hagytak helyet az amúgy is személyiségi jogokat sértő jegyzőkönyvön, így a gyermek kora, illetve az „elfelejtette” kifejezés nem szerepel a leírtak között. Csak a tények, hogy az úr gyermeke elvett egy kiflit, ami nem szerepelt a blokkon. Ezután megkérdezték, hajlandó vagyok-e kifizetni a 17 forintos kiflit.
Megemlítették, hogy a történtek nem olyan megítélés alá esnek, mintha lopási szándékkal érkeztem volna az üzletbe, de azért a jegyzőkönyvet a tettes (ártatlanság vélelme?) megjegyzés felett írattatták velem alá. Példányt természetesen nem kaptam, külön kérésre lefénymásolták volna, de mint mondták, úgyis postával is küldeni fogják. Levezetésképp visszakísértek a pénztárhoz, ahol a kifli már érdekes módon 24 forintba került. A dolgot egyszerűen el lehetett volna intézni azzal, hogy a biztonsági őr figyelmeztet, ha már úgyis figyelt, és látta (hallotta), hogy a kiflit meg sem említettem. Felmerült bennem a kérdés, hogy tényleg az a feladata, hogy fél órán keresztül egy kisgyereket figyeljen meg; vagy ez volt éppen a legkényelmesebb számára, a napi eredményességbe meg úgysem számít, hogy szerencsétlen feledékenységet vagy szándékos lopási kísérletet sikerült lelepleznie/megakadályoznia. Lehetséges megoldás lenne az is, ha a szolgálati szabályzat adna módot arra, hogy jelentéktelen összegnél, illetve az egyértelműen nem szándékos esetekben esetleg némi büntetéssel növelve rendezhető legyen egyszerűen az okozott kár.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Elfogadták a schengeni övezet kiterjesztését

Az Európai Unió igazságügyi és belügyminiszterei elfogadták a schengeni övezet kiterjesztését az… Tovább olvasom