Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 29°C Még több cikk.

A külföldieké a Kertalja utca

Cakóháza lakóinak száma jelenleg hatvanhat. Zömében nyugdíjasok élnek a faluban, de van tizennégy kisgyerek is. Biztosak benne, hogy településüknek van jövője, és azért mindent meg is tesznek.
A cakóháziak azt mondják: falujuknak van jövője, nem sorvad el, ők küzdenek a talpon maradásért. Teszik ezt mind a hatvanhatan, merthogy manapság ennyien vallják otthonuknak a Rábaköz egyik legkisebb települését. És persze egy kicsit azok a külföldiek is, akik sorra vásárolják a megüresedő házakat a faluban. „Tele van velük a Kertalja utca” – mondta ottjártunkkor az egyik helybeli.
Cakóháza állandóságát talán a település szélén álló öreg tölgyfa jelképezi legjobban. Több mint száz esztendeje „figyeli” a község hétköznapjait és ad árnyékot az alatta megpihenőknek.
Például Kaszás Jóska bácsinak, aki időskora ellenére – Jóska bácsi a nyolcvanhoz közelít – aktív részese az idei aratásnak. Traktorával szemet, vagy ha kell, bálát hord. Az egyik legidősebb cakóházi ő. Nem sokkal fiatalabb nála Nagy István. P a nyarat leginkább náluk vakációzó, győri unokáival tölti.
– Itt születtem hetvenhét esztendővel ezelőtt, és azóta is itt élek. Sokat voltam városon, Győrben is, de nem vágyódtam el innen sosem, szeretem az itteni embereket, szeretem ezt a kis falut – újságolja Pista bácsi. – Sajnos az egészségem nem a régi, megromlott, gyakran járok orvoshoz, évente kétszer meg kezelésre is elmegyek. Különben megvagyunk itt, Cakóházán. Ilyenkor érzem magam legjobban, amikor az unokáim eljönnek hozzánk. Nekik találunk ki programokat, persze a nagyvárosi gyerekeknek minden tetszik, amit a faluban lehet csinálni.
Magyar Gyulánét a háza előtti kispadon találjuk, ő is a gyerekeket, unokákat várja. Karolin néni egy mondattal foglalja össze véleményét a községről: „Öregszünk, fogyunk, az a legnagyobb baj.”
– Kevés a fiatal, legtöbben nyugdíjasok vagyunk – teszi hozzá az asszony. – Régen más világ volt itt is, mozgalmasabb élet, összetartóbb, jó nép. Ma mindenki a saját dolga után rohan, magával van elfoglalva. Annak idején figyeltünk egymásra. Nem volt ám mindig ilyen kicsi a falu, volt, hogy százan is éltek Cakóházán, még iskolánk is volt. Valami elkezdődött persze mostanában megint, a polgármesterünk sokat megtett a faluért, de sokaknak még ez sem tetszik. Nekem három gyermekem van, unokáim, és néhány napja egy dédunokával is büszkélkedhetem. Remélem, még örülhetek egypár dédikének. Rám is férne az öröm, mert egyedül élek, az élet „elég rossz mérlegre tett”.
A falu polgármesterével, aki Karolin néni szerint is sokat tett, a település szélén futunk össze, ahol a családi birtokon felügyeli az aratást. Csepi Éva büszkén sorolja a községet érintő közeljövőt:
– Nemsokára felújítjuk a könyvtárat kistérségi támogatással. És ha már mesteremberek jönnek hozzánk, azzal együtt a tetőt is lecseréljük a faluházon – tájékoztat. – Próbálunk azzal a kevés pénzzel jól gazdálkodni, amit kapunk. A faluházon már tavaly kicseréltük a nyílászárókat, és folyamatosan fejlesztünk, szépítjük a környezetet.
Cakóháza lakóinak zöme tehát nyugdíjas, sok a hetven év feletti. Számukra a falugondnok könnyíti meg a mindennapokat. Nagy Attila a „mindenes”, ha kell, beteget visz orvoshoz, gyógyszert vált ki, a gyerekeket szállítja iskolába, óvodába. De ő felügyeli a közterületeket is, füvet nyír például.
– Legfontosabb feladatom az idősek segítése és a gyerekek utaztatása, azaz gyakorlatilag mindenkivel kapcsolatban vagyok a faluban – ismertette feladatait a falugondnok. Arról is beszélt, hogy mivel foglalkoznak mostanában a község lakói. – Politizálnak természetesen, tárgyalják az áremeléseket, a nyugdíjat. Remélem, elégedettek a munkámmal. Igaz, úgy nem lehet csinálni, hogy mindenkinek megfeleljen az ember.
Az új generációt Cakóházán tizennégy kisgyerek képviseli, iskolások, óvodások, ők Bősárkányba járnak. Van néhány középiskolásuk is, tehát az utánpótlás megvan. Augusztus elején átveszik a megyezászlót is, sőt, címert szentelnek, ami erősíti bennük a hovatartozást. Hiszen megmondták a cakóháziak: küzdenek a talpon maradásért.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

NB II: Rajt egy nappal később

Teljes az NB II Nyugati csoportjának sorsolása is. Az első fordulót az augusztus 12-i,… Tovább olvasom