Délmagyar logó

2018. 05. 25. péntek - Orbán 17°C | 27°C Még több cikk.

A kutya sok mindent elnéz a nőnek

A kutya nem tud különbséget tenni hasznosság szempontjából szájkosár és póráz, valamint hajcsat, babaruha, szemüveg, fürdőköpeny és bézbólsapka között. Eleinte persze tiltakozik, de ha hozzászoktatják, bármelyiket elviseli. „A testékszert nem javasoljuk" – húzza meg a határt a kisállatgyógyász, aki szerint mifelénk azért kevés az extrém gazda.
MTI-fotó
Póráz, frizura, kifutó. A maga képére és hasonlatosságára...? Fotó: MTI
A kutya nem tud különbséget tenni hasznosság szempontjából szájkosár és póráz, valamint hajcsat, babaruha, szemüveg, fürdőköpeny és bézbólsapka között. Eleinte persze tiltakozik, de ha hozzászoktatják, bármelyiket elviseli. „A testékszert nem javasoljuk" – húzza meg a határt a kisállatgyógyász, aki szerint mifelénk azért kevés az extrém gazda. Az viszont előfordulhat, hogy valakire az utcán megrovóan néznek azért, mert úgy látják, túlságosan szereti a kutyáját. Erről a sötét pillantásról Márai azt írja a Füves könyvben, hogy nem szabad
törődni vele.

„Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol!... – ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat... Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt" – írja Márai Sándor Füves könyv című művében, amely először 1943-ban jelent meg.

A sztoikus bölcsek filozófiai hagyományait követő munkának ez az állatokról szóló passzusa is szimpatikus gondolatokat fogalmaz meg.
Legföljebb akkor bizonytalanodhat el az olvasó, ha az utcán egy hajgumit viselő, fodros ruhába öltöztetett kutyát vezetnek vele szemben, vagy egy divatbemutatóról szóló filmen a manöken és a fölvezetett eb frizurája direkt hasonlít. A hozzáértő szerint a kutyát lehet sajnálni ebből a szempontból, viszont általában nem kell félteni, mert megvan benne az a képesség, hogy elviselje az embert, hiszen évezredek óta él mellette. És mifelénk azért szerencsére kevés az olyan ember, aki extrém igényeivel teszi próbára az állat tűrőképességét – sokkal több az olyan, aki kidobja a megunt jószágot.

„Kicsikém, gyere ide!"

A kutyabarátoknak készített internetes oldalakon is előfordul ez a kifejezés: „gyerekpótlékként tartott kutya". A www.szaksajto.hu című oldalon lehet elérni Clara Sonnenberg írását, amely ezt a témát taglalja. Úgy látja, az emberek nagyon könnyen és gyorsan ítélnek, amikor megszólják azt a fiatal nőt, aki kicsikémnek szólítja a kutyáját, vagy azt a fiatal házaspárt, amely nem gyereket, hanem kutyát sétáltat a parkban. Miközben a háttérben sok minden lehet.
Többek között az is, hogy talán a pár hiába próbálkozott: tényleg nem lehet gyerekük, és közben tényleg szeretik azt a kutyát, ami nem jelenti azt, hogy mást nem szerethetnek. Másrészt, az eb látszólag lehet gyerekpótlék, ráadásul nevelni kell, és gondoskodni is kell róla, mint a gyerekről. A határ mégis világos. Az állatszeretet akkor válik neurotikussá, ha az ember nem vesz tudomást a kutya másságáról, és nem ennek megfelelően bánik vele. 
– Eddig egyszer fordult elő, hogy valakit lebeszéltünk a testékszerről – felelte kérdésünkre dr. Szalay János, a szegedi Rengei-ambulancia kisállatgyógyász szakállatorvosa. – A kutya nem tud különbséget tenni a hasznosság szempontjából a póráz, a szájkosár, illetve a ruha között. Akik mindenképp akarják, hozzászoktathatják ahhoz is, hogy elviselje a szemüveget és a sapkát. A pórázhoz azért szokik könnyen hozzá, mert a viseléséhez egy kellemes élmény társul: mehet sétálni. A jutalomfalatok révén is sok mindenre rávehető, tényleg csak a józan ítélőképesség és a fajta tűrőképessége, vérmérséklete szab határt.

Az orvos szerint igenis jól teszik a gazdák, ha a kutya törzsét ruhával védik a nagy hidegtől, ez olyan állatok esetében hasznos, amelyeknek nem elég vastag a szőrük, és lakásban élnek. A jeges utakra szórt só se tesz jót a talpnak, ez ellen is lehet védekezni. Meg lehet találni a divat és a célszerűség egészséges összhangját.

– Az afgán agár úgy tud nézni, hogy az ember elszégyelli és kellemetlenül érzi magát, miközben kisszerűnek, nevetségesnek tűnnek abban a pillanatban a dolgai – mondja a makói Balog Csongorné dekoratőr arról, hogy tényleg kettőn áll a vásár, és hogy sok kutyát tényleg nem kell félteni. Marika megdöbbent, amikor azzal hívtam föl, hogy a kutyákról szeretném faggatni. Mert van egy pulija, ami nagyon beteg, és most megint muszáj azon tűnődnie, mi lesz, ha elveszíti. Nagyon szereti ezeket az állatokat, és ez a vonzalom kölcsönös. Korábban neki is voltak afgán agarai, vitte őket kiállításra, futtatni. Amíg a város szélén nem rohangáltak eleget, hiába szólítgatta bármelyiket, nem hallgattak rá. Ami szerinte természetes dolog, ezek a kutyák úgy viselkednek, mint az arisztokraták, nem véletlenül. Más tészta a puli, a tacskó, a foxi, és megint más az ember. – Sokszor megfogadtam, mivel az elvesztésük nagyon megvisel, hogy nem lesz több. De aztán mindig másképp alakul. Kiderül, hogy kutya nélkül nem élet az élet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kropfné Knipp Mária

Tovább olvasom