Délmagyar logó

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 0°C | 7°C Még több cikk.

A 'Lassúkezű' szívhangjai – élőben

Eric Clapton hű maradt saját hagyományaihoz. Újabb évtizedét nagyszerű koncertlemezzel zárta le, bizonyítva, hogy hatvanhoz közel is ő a fehér blues egyik legnagyobb alakja.
A legendás "Lassúkezű" már a 70-es és a 80-as évek végén is élő albummal összegezte addigi munkásságát. 1980-ban a Just One Night című dupla albumot Tokióban, a híres Budokan-csarnokban vették fel. Tíz évvel később egy nem éppen sikeres évtized után is tudott nagyot dobni a 24 Nights-szal, amelyen egy, a londoni Royal Albert Hallban tartott koncertsorozat legjobb pillanatait rögzítették. Claptont nem kevesebb, mint négy különböző zenekar kísérte egy szűk blues-bandától a szimfonikus zenekarig.

Azóta újra eltelt egy dekád: a gitáros egy szörnyű tragédiából – kisfia kiesett egy New Yorki ház 53. emeletéről – a hozzá mindig hűséges bluesba menekült, egész pályafutásának legszebb lemezei szakadtak ki belőle. Az Unplugged akusztikus albummal iskolát teremtett, de legalább ennyire szívbemarkolóan szép volt a blues-klasszikusokat feldolgozó From The Cradle és a befelé forduló Pilgrim is. Eric újra megtanult mosolyogni, új családot alapított, miközben az ezredfordulón visszatért a gyökerek gyökereihez: kedvenc fekete mesterével, B. B. Kinggel mutatták meg, hogy mennyire egy nyelven beszélnek. 2001-ben Reptile című albumával világturnéra indult, és egy Los Angeles-i koncertet örökített meg egy dupla CD-n One More Car One More Rider (Még egy kocsi, még egy utas) címmel.

Clapton most sem tagadta meg önmagát. Nagyszerű zenésztársakat választott: Steve Gadd dobost, aki dzsesszben és rockban egyaránt kiváló, Andy Fairweather-Low gitáros-énekest, napjaink legkeresettebb session-zenészét, Billy Preston orgonistát, akit a Beatles-idők óta aligha kell bemutatni. A két korong közül az első a "lájtosabb", itt hallható a kicsit latinos Reptile, a melodikus Tears In Heaven és a My Father's Eyes, de azért a nyitó Big Bill Broonzy-féle Key To The Highway, vagy a kőkeserves River Of Tears már sejteti, hogy mi vár ránk a második CD-n, amely végigpásztázza a gitáros egész pályafutását. A legizgalmasabb felvételek a Mayall-idők óta Clapton-örökzöldnek tekinthető Have You Ever Loved A Woman, J.J. Cale Cocaine-je, a minden idők második legszebb szerelmes dalának választott Wonderful Tonight, és egy csodálatos, 9 perces, őrjítően érzéki Layla. Clapton még azt is megengedheti magának, hogy a végén egy kissé swinges előadásban eljátssza Dorothy dalát az Ózból, az Over The Rainbow-t.

120 perc szívhang. Itt tart Eric Clapton, akinek akár fent van, akár lent, mindig jut egy blues, 57 évesen, csaknem 40 éves pályafutás után, 2002 végén.

Göbölyös N. László
(MTI-Panoráma)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nőtt a háztartások megtakarítása novemberben

A háztartások operacionális nettó finanszírozási képessége, az inflációszűrt megtakarítása… Tovább olvasom