Délmagyar logó

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 26°C Még több cikk.

A Liszt-fesztivál perspektívát jelenthet Sopronnak

Sopron turizmusáról már nem először rendezett szerkesztőségünk kerekasztal-beszélgetést. Hétfői fórumunkon ezúttal Almássy László, volt idegenforgalmi igazgató, Horváth Vilmos, a Kisalföld Volán utazási iroda igazgatója, kamarai elnök, Kalmár István, volt alpolgármester, Tama István, a Magyar Turizmus Rt. regionális marketingigazgatója, Taschner Tamás, a Fertő-táj Világörökség Egyesület titkára és Vránich István, a Hotel Lövér volt igazgatója vett részt. Az önkormányzatot senki sem képviselte.

Változások, előrelépések

Kisalföld: – Az elmúlt évtized során milyen lépések vitték előre a soproni idegenforgalmat? Milyen érdemi változások következtek be, amire építeni lehet?
Taschner Tamás: – A statisztikák szerint a város nagyjából ugyanannyi vendéget fogad, mint tíz-tizenöt éve. Úgy látszik, egy bizonyos ponton túl már képtelenség a szálláshelyek kihasználtságát nagyságrendekkel emelni. Ehhez igazodott persze a férőhelyek száma: szállodák szqntek meg, igaz, épültek is. A turizmus környezete szintén megváltozott: a közszférában immár a kezdeti albizottsági szint helyett önkormányzati bizottság képviseli az ágazat érdekeit, s a városházának ismét van turisztikai referense. Az érvényben lévő idegenforgalmi koncepció szerint pedig a zenei és a zöldturizmus, illetve a konferenciaturizmus lehet dinamikus hajtóereje a fejlődésnek.
Horváth Vilmos: – Főképpen adottságokban történt előrelépés. Megépült a konferencia- és kulturális központ, minőségi változás következett be a szálláshelyeknél, szállodai fejlesztések valósultak meg. A legnagyobb problémát ott látom, hogy miként az országban, úgy városi szinten is csak négyévente húzóágazat a magyar gazdaságban a turizmus, akkor, amikor választások vannak. Utána minden más fontosabb lesz. Ezt példázza, hogy a különböző idegenforgalmi ágazatok más és más minisztériumok alá kerültek, és még az Országos Idegenforgalmi Bizottság tagjaként sem tudom, hogy például a vendéglátás ügyeiben a GKM-ben kihez kell fordulni!?
„ Sopron vonatkozásában a legnagyobb gondot pedig abban látom, hogy nincsenek olyan nagyszabású, vendégcsalogató rendezvények, amelyek kitörve a középszerqségből, tényleg hírünket vinnék a nagyvilágba.”
Tama István: – Úgy vélem, az elmúlt évtizedben olyan típusú fejlesztés nem történt a városban, amely jelentős utazási döntést motivált volna Sopron irányába akár a belföldiek, akár a külföldiek körében. Ami a konferenciaturizmust illeti, ugyan elkészült a technikai háttér és a megfelelő külső-belső a fogadásra – amit nevezzünk hardvernek –, ugyanakkor nem történt előrelépés, hogy igazi nagy fórumok válasszák Sopront mint lehetőséget. Ehhez persze tudni kell, hogy a komoly konferenciák előkészülete két–három évig tart, nevezetesen: a 2009-ben rendezendő kongresszusok helyszíneiről most hoznak döntéseket. Ahhoz kellene erős marketing és reklám, hogy Sopron még jobban beivódjon a hazai és nemzetközi konferenciaturizmus vérkeringésébe. Másrészt a vendégéjszakák nagyjából stagnáló számára vonatkozóan elmondhatjuk, legfontosabb vetélytársaink hasonló jelenséggel találkoznak. Mindez annyit jelent, hogy Pécs, Eger és a hasonló adottságú városok továbbra is mögöttünk helyezkednek el a rangsorban. Véleményem szerint manapság a magánfejlesztések – a Fagustól kezdve a kisebb Vakáció vendégházig – tartják lendületben a soproni turizmust.
Almássy László: – Úgy látszik, tavaly sem, idén sem ugyanazt a statisztikát olvastuk... Ugyanis 2001-ben, amely a mélypontot jelentette Sopron idegenforgalmában, 320 ezer vendégéjszakát generált a város. 2006-ban ez a szám már 375 ezer vendégéjszakára ugrott. Ez az ötvenötezres növekedés abban az értelemben mindenképpen fejlődés, hogy nem csúsztunk lejjebb, Sopron változatlanul dobogós város. A konferencia-központról röviden: noha tényleg nem teljesítette azokat az elvárásokat, amelyeket a szakma vagy a város a felújítás után elvárt volna, azért egyet ne felejtsünk el: komoly infrastrukturális hátránnyal, nevezetesen a parkoló hiányával kellett szembesülnie. Bízunk abban, hogy a mélygarázs ezt a problémát is megoldja. Az pedig nyilvánvalóan nagy előrelépést jelentett, hogy az elmúlt években munkához fogott a város idegenforgalmi igazgatósága, amely gondját viselte a helyi turizmus ügyeinek, egyúttal népszerqsítette mindenütt Sopront. A számok tükrében úgy tqnik, nem voltak haszontalanok azok a húszmillió forintok, amelyeket évente megszavazott az önkormányzat.
Vránich István: – Jómagam több évtizedes távlatból ismerem a gondokat és az örömöket, s most is az összefogás hiányában látom a legnagyobb problémát. Minden szállodának van egy kis konferenciaterme, s mindenki a saját érdekeltségét hajtja. Amikor elkészült a Liszt Ferenc konferencia-központ, ennek nem megfelelő kihasználtságában szinte kézzel tapintható az előbbi felvetés igazsága. Sopron... Neves turisztikai szakértők már évtizedekkel ezelőtt hajtogatták, kéne valami nagyot csinálni. Nos, 3-4 év után most érkeztünk el oda, hogy civil kezdeményezésre elindult valami, gondolok a Liszt Fesztivál és Zongoraakadémiára, amely tényleg nagy perspektívát jelenthet Sopronnak. Aztán itt van a Fertőrákosi Barlangszínház: amióta megszülettem, mindig azt hallom, rendbe kell tenni... Olyan, amilyen.
„ Minőségi turizmust kell megteremteni, ez a legfontosabb. Való igaz, van immár idegenforgalmi igazgatóságunk, akadnak kisebb-nagyobb lépések, mégis. Azt az áldozatot, amely a város érdekeit szolgálná és vonzerejét igazán minőségben emelné, sem anyagiakban, sem összefogásban, nem tudtuk meghozni.”
Kalmár István: – Mint a területért felelős egykori alpolgármester én úgy látom, egy város két területen mqködhet közre, hogy sikeres idegenforgalma legyen. Ez az összefogás kezdeményezése és erősítése, másrészt katalizátorként néhány olyan folyamat beindítása, amely növekvő pályára állhat. Az elmúlt négy évből merítve a példákat, amelyek ha szerény mértékq növekedést is, de hoztak: a kapcsolatépítő és az értékesítésben is próbálkozó idegenforgalmi igazgatóság létrehozásán túl, pénzt is társítottunk munkájukhoz, hiszen a bér- és dologi költségek mellett egy 25 millió forintos marketingalap támogatta e szakterület tevékenységét. Ez országos kiadványokban való megjelenést, illetve utazási vásárokon való részvételt, komoly propagandalehetőséget jelentett Sopron számára. Sok egyéb mellett elindult a kerékpárút-hálózat bővítése, a kékfrankos nyár program, tehát úgy érzem, volt fejlődés az elmúlt években.

Elkezdődött az idei szezon

Kisalföld: – Az Önök értékelése szerint hol tart jelenleg a város turizmusa? – Hiszen már elkezdődött az idei szezon.
Kalmár István: – Félek az idei szezontól. Egy ciklusváltás mindig nehéz helyzetbe hozza az önkormányzati forrásoktól függő dolgot. Azt látjuk, hogy szélnek eresztették az idegenforgalmi igazgatóságot, az egyik közgyqlésen – még novemberben – arról beszélnek, hogy az idegenforgalmat a városházáról irányítják majd, a következő ülésen pedig a Pro Kultúra Kht. vezetőjét szólítják fel: mondják már el, mi lesz az idegenforgalomban.
„ Nem tudja a városvezetés, hogy hol kezelje helyileg a kérdést. Nem adta meg a 25 millió forintos marketingköltséget a kht.-nak, amelyből kiadványokat szerkeszthettek volna és a megyei napilapokba elkészíthették volna a soproni mellékletet.”
– Ezért sok jóra nem számítok ebben az évben, persze azért bízom a szinten tartásban, hiszen nem vagyok a város ellendrukkere.
Vránich István: – Azt hiszem, igaz, amit az előbb Tama István mondott, nevezetesen, hogy nehéz az említett számot tartani, pláne ilyen hiányosságokkal, amilyenekről hallottunk. Nem a jelenlegi vagy a korábbi kormányzati képviselőket bírálom ezzel, hanem egyszerqen vállalkozásba kell kiadni például a barlangszínházat, és ahogy az osztrák példa mutatja, komolyan kell hozzáállni ezekhez a kérdésekhez.
Almássy László: – Attól tartok, hogy igazán sehol sem tartunk, annak ellenére, hogy rövidesen „térdig” járunk az idegenforgalmi szezonban. A legfontosabb: nem tudja a szakma, nem tudják a város lakó, hogy az új városvezetés továbbviszi-e azt a közép-és hosszú távú turisztikai koncepciót, amelyet 2004. áprilisában fogadott el a közgyqlés. Ez szerintem egy alapkérdés, mert ha igen, akkor ehhez tudnak igazodni a civil szervezetek és mások is. Persze csak akkor, ha van értéke, gondolok például a kékfrankos nyár rendezvénysorozatára. A turizmus mindegyik párt választási ígéretében szerepelt – mint mindegyik korábbi kampányban –, de ezzel együtt azt látom, hogy öt hónapja, az idegenforgalmi igazgatóság megszüntetése óta, nem igazán van gazdája a területnek. Viszont örülök, hogy Gimesi Réka személyében van a városházán turisztikai referens, a másik szemem azonban sír, mert fogalmunk sincs, hogy milyen szakmai munícióval rendelkezik. Azt ígérték, hogy létrehoznak egy marketingcsoportot vagy a városházán, vagy máshol, ami már rendkívül időszerq lenne.
Tama István: – Én is úgy gondolom, komoly gond, hogy nem készültek el az új kiadványok, hogy nem készültünk fel megfelelően a szezonra, bár el kell mondani, a város turizmusában a szezon nem azt jelenti, mint például a Balatonon. Nekünk nagyon kell figyelni a tavaszi és az őszi hónapokra. Ennek ellenére hiba, hogy nem született korán döntés a rendezvények időpontjáról.
„ Sopron turizmusának ebben az évben a naptár fog igen jót tenni, hiszen hat olyan hétvége lesz, ami három-négynapos, és erre különösebb marketing nélkül is valamennyi szállodában elkelnek a szobák. Ha erre ráerősítenénk és további törzsvendégeket tudnánk megnyerni, akkor úgy gondolom, hogy nem lesz különösebb baj a belföldi turizmusunkkal.”
– A külföldiek tekintetében pedig pénzügyi és nagyságrendi kérdések vannak, tehát abból a pénzből, amit a város tudott eddig adni, jelentőset nem lehetett ráfordítani a külföldi vendégek megnyerésére. Más nagyságrendben kellene gondolkodni.
Horváth Vilmos: – Az elmondottakhoz csatlakozva: a kékfrankos nyár, valamint a bor és a turizmus erősítése mindenképpen egy értékes rendezvénysorozat, remélem, hogy megőrizzük. Amit még nagyon fontosnak tartok – hiszen a jövő turistáiról van szó –, az ifjúsági szálláshelyek egy olyan, viszonylag színvonalas és elfogadható árubővülése valósult meg, a magánszférában, ami példaértékq. Mindaz a növekedés, amelyről szó volt, ennek tudható be, és esetleg a minőségi turizmusnak. Az nem jó, hogy nincsenek kiadványaink, azt viszont nem tudom, hogy a Pro Kultúrának kell-e adni azt a 25 millió forintot, amelyet korábban megkapott, ugyanis én nem látok jó gazdát ebben az intézményben, sem a rendezvények, sem pedig a kiadványok tekintetében. Hogy a város csak most építi fel marketingstratégiáját, ugyancsak gond, mert a szezon elindult. Jó lett volna, ha már novemberben feláll a szervezet és elkészülnek a kiadványok, de az olyan szakmainak nevezett politikusi nyilatkozat, mint amilyen az előző ciklusban is elhangzott, hogy Sopront eladja a neve, kevés! Főleg egy európai összehasonlításban. Ezért továbbra is azt mondom, hogy valami különlegeset, valami attrakciót kell alkotnunk, amiért érdemes Sopronba jönni.
Taschner Tamás: – Hol tartunk most? A vendégek számát illetően nekem nincsenek nagy félelmeim, hiszen az eddig elvégzett munka hozza az eredményét. Nincs ugyanis annyira szoros összefüggés – egy adott évre vonatkoztatva – a vendégek száma és a turizmusra költött pénz között. Sokkal összetettebb ez a dolog, mélyebbek az összefüggések. Az biztos, hogy egy jó marketingmunka mindenképpen segíti, hogy több vendég érkezzen a városba. Átmeneti helyzetben vagyunk, hiszen átalakul az intézményrendszer. Egyes helyeken már megtörtént az előrelépés, máshol talán még nem született meg a szükséges döntés, de ez szerintem abból is fakad, hogy sok esetben – például a Deák téri turisztikai centrum – nem biztos, hogy úgy és abban a formában lehet indítani a szolgáltatást, ahogy azt a korábbi városvezetés gondolta. Meggyőződésem, minden a helyére kerül, és a város megfelelő módon képviseli magát a vásárokon és lesznek kiadványok is. Az azonban biztos, hogy a jelenlegi városvezetés annyi anyagi forrást nem tud biztosítani ezekre a feladatokra, mint a korábbi, hiszen egy takarékos költségvetés készült. Szóba került az is, miképp lehet a Tourinform Irodát a jövőben mqködtetni. Ebben az esetben is átmeneti időszakban vagyunk, amit nagyon gyorsan le kell zárni.

Fejlődésünk záloga...

Kisalföld: – Önök szerint mi lehet a soproni turizmus fejlődésének a záloga? Milyen programokkal lehetne városunkba csábítani a hazai és a külföldi vendégeket?
Taschner Tamás: – Úgy vélem, komolyan kell venni a turizmust, s a szakma minden fortélyát be kellene építeni a munkánkba.
„ A közszféra foglalkozzon a közösségi marketinggel, a város vonzó imázsának növelésével. A magánszféra feladata a szálláshelyek minőségi fejlesztése; valamint, hogy létrehozzon olyan szolgáltatást, illetve sok olyan színvonalas programot – mint például a Liszt Fesztivál –, amelyre vevők a turisták.”
Horváth Vilmos: – Új, profitszemléletq szervezet kell a városházára, amely tudatosan építi ki azt a városimázst, amelyet aztán – folytatva Tamás gondolatát – rábízhatunk a vállalkozásokra. A város teremtsen hosszú távon kiszámítható feltételeket, s engedje dolgozni a magánszférát. Ez utóbbi megtalálja a maga életterét, mert van valós tulajdonosa. Végül Sopron és Fertőd kistérségi szorosabb együttmqködése is lendíthetne térségünk idegenforgalmán. Másrészt a szakma fontosnak tartaná, hogy az idegenforgalmi adó minden egyes forintjához az állam által hozzátett két forintok valóban turisztikai célokra kerüljenek felhasználásra.
Tama István: – Három gondolat, merre kellene elmennünk: a Liszt 2011-re való felfejlesztése, a zöld Sopron kérdéseinek és Balf kereskedelmi szálláshelyeinek megoldása. Ezen túlmenően a városnak most minden erejével egy olyan pályázat sikere érdekében kellene dolgoznia, amely alulról – tehát az idegenforgalom szereplőinek bevonásával – építkezve hozna létre hatékony marketing- és értékesítő szervezetet. Ez a testület a helyi turizmus gyakorlati kérdéseivel komplex módon foglalkozna.
Almássy László: – Néhány – a turisztika szempontjából fontos – területet nem hasznosítottunk az elmúlt időszakban, ezért jó lenne ezen változtatni, például a határmenti és testvárosi kapcsolatokon. Ezek évtizedes problémák. Át kellene gondolni – turisztikai szempontból – szerepüket, súlyukat. Fontos lenne a helyi idegenforgalmi adó rendszerének megváltoztatása – mi erről készítettünk anyagot, de már nem volt időnk az asztalra tenni – esetleg sávossá vagy százalékossá alakítása. Ez jelentősen lendíthetne a beruházásokon is.
„ Az elmúlt évben az idegenforgalmi adó 70 millió forint volt, amit az állam megduplázott, tehát összesen 210 millió forintról beszélünk. Ebből marketingköltségre 25 millió forintot kapott az idegenforgalmi igazgatóság. A cél, hogy legalább a három vendégéjszakát elérjük.”
Vránich István: – Itt már minden elhangzott, az operatív emberek tudják, mit kell csinálni. A jövőt illetően sarkalatos kérdésnek tartom a környezetvédelmet. A város kiváló adottságokkal rendelkezik ahhoz – az ipart ugye, kiiktattuk –, hogy egyszer kimondja a városvezetés: Sopron az ország legtisztább levegőjq városa. Ha ezt ki meri mondani, akkor a közlekedésben éppúgy, mint az építőiparban, a különféle engedélyezési eljárásokban ennek érvényt is szerezhetne. Ez egy egyszerq döntés és nem pénz kérdése, de hosszú távon nagy vonzerő lenne. Lassan a nyugdíjasok városa leszünk, gyakorlatilag az idősek menedéke, de ezt is ki lehetne használni, különösen a határnyitás után.
Kalmár István: – Azt hiszem, az lenne a leghelyesebb, ha folytatnák az általunk megkezdett dolgokat. Érvényben tartanák a turisztikai stratégiát, a különböző általunk készíttetett tanulmányokat, a kulturális főváros pályázati anyagát. Fontos ötleteket és kezdeményezéseket tartalmaz. Most az lenne a legfontosabb, hogy vigyék végig az elkezdett folyamatokat. Három kitörési pontot látok: az egészségturizmust, kulturális turizmust és az ökoturizmust.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Darázs jubileuma

Erősport

Magabiztos győzelemmel hangolt az előtte álló feladatokra… Tovább olvasom