Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 19°C | 33°C Még több cikk.

A magyar rock boszorkánya

Oláh Ibolya karakterében nyers megnyilatkozások és felhőnyi mosolyok vonulnak fel.

A huszonnyolc éves énekesnő karakterében nyers megnyilatkozások és felhőnyi mosolyok vonulnak fel – megjelenésében ott a kérlelhetetlenség. Sokan azt hiszik róla, hogy gazdag, pedig nem. Két embert enged csak magához közel, rajtuk kívül mindenki más: csak a többiek.

– A második album, az Édes méreg már egészen Oláh Ibolyá-s, nem olyan, mint az előző...

– Novák Péter és Presser Gábor mellett szerzőként még bejött Szűcs Norbert, négy dalt én írtam a lemezre. A Még él még című különösen közel áll a szívemhez. Évek óta készültem Lengyelországba, meg is néztem a haláltáborokat, amikor onnan hazatértem, megszületett. Sokat beszélnek a zsidó holokausztról, de arról senki nem beszél, hogy a cigányok is elszenvedték ugyanezt.

Nem vette át

– A Roma Polgárjogi Alapítvány tavaly éppen önnek ítélte oda a Polgárjogi-díjat. Mit szólt ehhez?

– Megmondtam nekik hova tegyék azt a gyűrűt. Nem vettem át. Nem ezért csinálom. Magamért és a páromért.

– A hazai könnyűzenében kevesen mondhatják el magukról, hogy Presser Gábor vokálozik nekik.

– Az én szememben senki sem Isten, mindenki ember. Én azt gondolom, hogy bárki, aki a munkája révén, bármilyen műfajban, akár egy gyárban megdolgozik valamiért, elér valamit, megérdemli az elismerést. Hirtelen nagyon sok ilyen ember lett körülöttem, akik akár évtizedeken át nyújtottak valamit nekünk, és ezért fontosak. Igen, tapasztalom, hogy odatették mellém a támogatásukat, és ez valóban örömmel tölt el – Presser Gábor nekem tanítómester.

Kit szeret?

– Egyszer azt mondta, hogy egy igazi művész bonyolult. Oláh Ibolya magatartásában jelen van a rejtély, kiszámíthatatlannak tűnik. Valóban az?

– Azt gondolom, az egyszerűség inkább jellemző rám, művészileg viszont valóban bonyolult vagyok, ezt szeretem, ez tetszik nekem. Hétköznapi szinten azonban megmaradtam, az, aki voltam. Két lábbal járok a földön, és soha nem felejtem el, honnan indultam. Két embert engedek csak magamhoz közel, Anyácska és a párom számítanak, őket szeretem. A közönséget nem szeretem. A közönségnek csak annyit tudok mondani: hálás vagyok.

– A sztárnők hangsúlyozzák a nőiességüket, mintegy kirakatba téve bájaikat a hatás kedvéért. Ön viszont nem vagy alig engedi láttatni a nőiességét. Miért?

– Hogyne, az énekesnők, színésznők legtöbbje így viselkedik, közben pedig olyan hülye, mint a s... Természetesen tisztában vagyok az alakommal, és elégedett vagyok vele. Tudom, hogy fitos az orrom, és ha jóllakom, megnő a hasam, de ezért nem fogok belőle kivágatni egy darabot. A halálom a magas sarkú cipő, egyszerűen nem érzem jól benne magam. A megasztáros fellépéseken azért lehetett látni engem nőként, flegmán vagy extravagánsan. Biztos vagyok benne, hogy fontosabb a dal és a belső.

Nem érdekli a Megasztár

– Nézi a most futó Megasztárt?

– Nem. Egyrészt nincs rá időm, másrészt nem érdekel. Ha nem koncertezem, akkor a stúdióban énekelek, vesszük fel a harmadik lemezt. Iszonyúan fáradt vagyok. Rengeteget dolgozom, sokan azt hiszik rólam, hogy meggazdagodtam, pedig albérletben lakom. Éppen annyi pénzem van, amennyi elegendő. Ebben az országban úgy, ahogy én csinálom, nem lehet meggazdagodni. Nem fogok félplaybackelni, azzal persze lehetne keresni, de én az élőkoncert híve vagyok. Hülyén hangzik, de magamnak zenélek, ez az igazság.

– Nekem úgy tűnik, Oláh Ibolya karakterében és zeneileg tulajdonképpen „elkészült". Mit kapunk öntől még?

– Sok szeretetet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megnézi a kormányfőjelöltek vitáját?

Tovább olvasom