Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

A ''megyenégyben'' szeretik a focit

A „megyenégy" őszi záró fordulójában a Bezo-Szeged fogadta a T. T. Baktó Épkert. Az utolsó előtti az utolsót. Nagypályás labdarúgásban, Csongrád megyében hivatalos keretek között ennél nincs lejjebb, ennek tükrében nem is meglepő, hogy a kezdő sípszóra 4, azaz négy kissé vacogó néző gyűlt össze a pálya szélén, a szegedi Felső Tisza-parti stadion „pockosán".

Ez a négy néző volt kíváncsi a kiesési rangadóra
A „megyenégy" őszi záró fordulójában a Bezo-Szeged fogadta a T. T. Baktó Épkert. Az utolsó előtti az utolsót. Nagypályás labdarúgásban, Csongrád megyében hivatalos keretek között ennél nincs lejjebb, ennek tükrében nem is meglepő, hogy a kezdő sípszóra 4, azaz négy kissé vacogó néző gyűlt össze a pálya szélén, a szegedi Felső Tisza-parti stadion „pockosán". Ez a hatcsapatos Legenda-kupa, három szegedi, egy-egy mártélyi, sándorfalvi és ópusztaszeri együttessel, augusztusban indult, azoknak, akiknek még a megyei harmadosztály is túl költséges, de nagyon szeretik, s még ötvenhez közelítve is művelik a focit.

A „megyenégy" kiesési rangadójának is elment őszi záró forduló Bezo-Szeged és gyengébbik Baktó összecsapása, de innen már igazán nem lehet kiesni. Ráadásul majdnem a műfüvest kapta a két csapat, ami gyönyörű kontraszt lett volna: Csongrád megye legjobb minőségű, legdrágább pályáján mérkőzik meg a papíron két legutolsó csapat. Azután mégis maradt a pockos, mert a hatcsapatos mezőnyt toronymagasan vezető Komlósi T. Baktó SC (az erősebbik Baktó) egy forduló erejéig sem engedte át a sereghajtóknak a műfüvest.

De a „megyenégy" már csak ilyen, tele van meglepetésekkel. Két Baktó is játszik benne, de mivel a névadó városrészben már nincs megfelelő létesítmény, az egyik hazai pályája a Szabadság tér, a másiké a Tisza-parti stadion. Itt, ebben az osztályban nem rendkívüli, ha 26-28 szabályosan leigazolt játékos ellenére is csak nyögvenyelősen tud kiállni a kezdő csapat, úgy, hogy egy héttel korábban még hat tartalék tolongott cserepadon – miközben a szabályok szerint csak öt cserélhető. Szóval, valaki végig üli a meccset úgy, hogy egy percet sem játszik. Azután persze van a normál állapot, a három-négy csere, igaz megesik, hogy 46 éves átlagéletkorral.

Bokor Béla játékvezető és a sereghajtó Baktó kispadja a záró fordulóban, jobbról a második Pigniczki József
A Legenda-kupa legnagyobb meglepetése az őszi szezonban mindenképpen az volt, amikor a Bezo-Szeged a megszokott hazai pályán, a november végén különben bezáró újszegedi Kisstadionban fogadta a listavezető Baktót, vagyis az erősebbet. A hatodik percben 1–3 volt, ezt azóta sem akarja elhinni senki, aki nem látta. A mindig tekintélyt parancsoló Rácz úr, a sokat megélt játékvezető is csak fogta a fejét: nem hogy nem vezetett még ilyen meccset, de nem is hallott hivatalos, jegyzőkönyvezett – mezszámok, szabályos igazolások, kétszer negyvenöt perc stb. – meccsen ilyen labdarúgó részeredményről.

A kérdés persze jogos, foci-e az, ha nagypályán négy gól esik hat perc alatt, vagyis mire kimondják a csapatok, hogy éljen-éljen, tehát négy, átlagosan másfél percenként, de ez messzire vezetne, s mint már írtuk, ebben az osztályban mindenki szereti a focit. A történethez – jegyzőkönyvhöz – tartozik, hogy a hazai csapat 1–3-ról (volt 0–3 is) fölállt 4–5-re, hogy azután kifulladjon, s korosodó cseresorának is játéklehetőséget adva, egy kifejezetten gólgazdag, közönségszórakoztató meccs végén 4–10-zel hagyja el a hazai pályát.

Nem csak az eredményekben, az öltözőkben is a szélsőségek osztálya ez a liga. A legmodernebb, s talán legújabb, minden igényt kielégítő öltöző a hátulról a második csapatot kényezteti a hazai mérkőzéseken a Kisstadionban. A legszűkebb, legrégibb a Szabadság téri pályán található, ahol a gyengébbik Baktó játszik – Pigniczki József vezérletével. A viseltes öltöző itt olyan szűk, hogy állva sem fér el benne a vendégcsapat, így nyáridőben már a Szabadság téri folklór részévé vált az alsógatyára vetkőzött vendégjátékos a pálya széli pad mellett. De erre már a Tisza Volán arra kanyarodó autóbuszának törzsutasai sem kapják fel a fejüket. Nem saját a pálya, az öltöző, úgy bérli hazai meccseire a Baktó.

Legenda-kupa

Ifjú Somogyi Istvánnak és a már nem annyira fiatal Bokor Bélának, a jól ismert sípmesternek, valamit Tárkány Zsoltnak, az egykori Déli Apróban és Tápé II.-ben is megforduló játékosnak köszönhető, hogy a Legenda-kupa elindult. Lejátszottak 45 mérkőzést, ezeken csupán négy piros lapot kellett kiosztaniuk a játékvezetőknek. Az őszi szezont a Komlósi-T. Baktó zárta az élen 40 ponttal, a szoros középmezőnyhöz a Sándorfalva II., az Ópusztaszer és a Mártély tartozik, 26, 24, illetve 23 ponttal. Ötödik a Bezo, hatodik a gyengébbik az épkeres Baktó 15, illetve 6 ponttal.

A bérbeadó képviselője Tóth „Pipu" István a Szabadság tér Minarik Edéje. Az eggyel magasabb osztályban szereplő IKV-Alsóváros mindenese: menedzser, főrendező, intéző, pályakarbantartó, mosónő és persze fűtő. Ez utóbbit tekintve az energiatakarékos fajtából, a fatüzeléses kazánban csirkekopasztó forró vizet csinál, s ha úgy alakul, kimustrált focicsukák is a tűzben végzik, ami persze sötét füsttel, s némi bűzzel jár. November elején még szám szerint negyven pár várt sorsára. Szezonzárásig a füst és az égett gumiszag volt a leghatékonyabb reklámhordozó: befűtött a Pipu, nemsokára kezdődik a mérkőzés.

De a Szabadság térhez, az alsóvárosi ősgyephez ez már éppen úgy hozzátartozik, mint a sarkon a Marika büfé, az öltöző előtt szabálytalanul parkoló autók miatt elfordulni alig tudó helyi járatú autóbusz, az árnyat adó fák alatt megbújó, ma már EU-kompatibilis játszótér. A ritka edzésektől és a valamivel rendszeresebb meccsektől eltekintve a Szabadság tér egy óriási játszótér, itt felnőni egészen különös indíttatást jelentett mindig – erre felé nagyon szeretik a focit.

A szélsőségek mellett a kiegyensúlyozottság jegyei is fellelhetők a „megyenégyben". A sereghajtók például legutóbbi két összecsapásukon nem bírtak egymással a rendes játékidőben, így az osztályspecifikus büntetőkkel döntötték el a harmadik pont sorsát. Ráadásul mindkétszer egyetlen hibán, egyetlen kihagyott tizenegyesen múlt, ami azért érdekes, mert dőlt már el a harmadik pont sorsa kilenc pár büntetővel is – az egyik csapat három, a másik négy találatot ért el. Az állandóságot képviselik a törzs- szurkolók is, akik kis létszámban, de nagy lelkesedéssel buzdítják csapatukat – köztük például a bezós Márki mama, akinek legutóbb az sem vette kedvét, hogy fia a meccs előtti kézfogás után cserét kért edzőjétől – hol máshol, a Szabadság téren.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felajánlaná szerveit átültetésre?

Tovább olvasom