Délmagyar logó

2017. 07. 22. szombat - Magdolna 20°C | 34°C Még több cikk.

A menhely segít, nem altat

A Molnárné Wimmer Mária által írt, „Jobb sorsra érdemes kutya” című olvasói levéllel (2006. július 14., 8. old.) kapcsolatban a következő kiegészítést szeretnénk tenni. A levélben leírtak alapján az általa talált német juhász kutyát a győr-szabadhegyi állatmenhelyre hozta, ahol a kutya átvételekor úgy tájékoztatták, hogy az állatok felét egy éven belül elhelyezzük, a többit az állatorvos elaltatja. A telep vezetője ilyen tájékoztatást nem adhatott, mert ezt a feladatot társadalmi munkában jelenleg én látom el. Ez az állítás bizonyára jóhiszemű félreértésen alapul. Az alapítványunk megalapításakor megfogalmazott egyik legelső és legfontosabb alapelv volt, amely azóta is meghatározza az állatotthon működését, hogy csak gyógyíthatatlan beteg vagy kezelhetetlen, veszélyes, agresszív állatot altatunk el. Több olyan, főleg idősebb kutya él a menhelyen, akik már az állatokat gondozó állatbarátokat tekintik gazdájuknak, az állatotthont pedig otthonuknak. Ezeknek az évek óta nálunk élő kutyákn ak már – koruk miatt – nincs esélyük arra, hogy valaki befogadja őket, ezért a most épülő új állatotthonunkban egy külön részt alakítunk ki részükre. Az elaltatásuk természetesen szóba sem kerül. Az alapítvány eddigi egyik legnagyobb sikerének éppen azt tartom, hogy a győri gyepmesteri teleppel való együttműködésünk eredményeképp az oda bevitt, lejárt tartási idejű kutyák folyamatos elhelyezését is megoldjuk. Végezetül alapítványunk tagjainak és támogatóinak nevében elmondhatom, hogy egyikünk sem segítene, támogatna olyan menhelyet, ahol évente a kutyák felét elaltatják.

Nagy Péter, az Emberek az Állatokért Alapítvány kuratóriumának tagja

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Névjegy

Név: Tokody Tibor Tovább olvasom