Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

A mindennapok tétje

A választásoknak vitathatatlanul nagy a tétje Magyarországon. Legalábbis a pártok számára. Egy bejáratott demokráciában azonban csekély. Ott ugyanis, ahol már euróval fizetnek, az állampolgár sokkal kisebb mértékben érzi meg, hogy kormányváltás történik-e vagy sem. Négyévente a fizetése közel annyi marad, mint volt, a szociális háló is úgy öleli körbe, mint korábban, és a saját tehetsége is pont akkora marad, mint korábban, a munkakedvéről, elhivatottságáról nem is beszélve.

A választások után talán mégis éppen ez az, ami leginkább elszomoríthatja az embereket ott is és itt nálunk is. (Feltéve, ha őszinték magukhoz.) Önmagukat nem tudják egy cetli kitöltésével megváltoztatni, bármennyire is szeretnék. Attól, hogy kire szavazunk, magunk még nem leszünk különbek. És fájdalom, a nómenklatúraváltás sem tud legyűrűzni minden esetben a végekig, ahol eldőlnek az igazi csaták. Ha nem is a nagyok, de az aprók, a bosszantók, a rákot okozóan keserűek. Ha egy új kormány jön, sokáig azt sem tudja, hol van, a régire hivatkozik. Ha a régi marad, neki éppen úgy megfelelnek a végek harcosai, mint eddig. Vagyis egy dolog biztos csupán, a változtathatatlanság. Főleg, ha valaki a közszférában lett munkavállaló.
Hogy vegyek egy légből kapott, valósághoz semmi köze példát: valaki egy művelődési ház igazgatója. Azzá tette a vakszerencse, akkori barátai helyette megírt pályázata, és most piszok boldog az igazgatói székével, ám képtelen ezt a funkcióját betölteni. A közművelődési törvényről azt sem tudja, eszik vagy isszák. Lavírozik a „legjobb, ha nem történik semmi hajójának” farvizén. Ha valaki többet tud, mint ő, vagy többet akar, gyanús, kicsinálni való. Főnökei elégedettek a felettes szervnél, hiszen ha nem csinál semmit, nem is történhet baj. Azt senki nem számolja, ha dolgozna, ha elhivatott lenne, ha lenne képessége – felfogni, hogy nem akkor vagyunk többek, ha a velünk dolgozók kevesebbek –, mi történne? Mennyivel többen járnának a művelődési házba, mennyivel hatékonyabban alakulhatna a civil szféra.
Ez az ember és a hozzá hasonlók is ott lesznek a szavazóhelyiségekben, ám sajna nem róluk döntünk, hanem a parlamenti helyekről. Talán minden eddigi balsejtelmünket kicsit félretolva, bizakodva abban, hogy egy számunkra szimpatikusan, jól összeállt kormány (majd ősszel önkormányzat) a megválaszthatatlan és megváltoztathatatlan inkompetenseket végre kiszűri. Végre nem a középszerűséget sem elérő kvalitás lesz az, ami uralkodhat több helyen.
Ja igen, a választásoknak nagy a tétje, de a mindennapoknak még nagyobb, mert ott nem tudunk minden bennünket képviselőről összehívni egy voksolást. Pedig néha be jó lenne...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Segítene a gátakon szükség esetén?

Tovább olvasom